Ez a fa nemcsak egy öreg példány a sok közül. Élő tanúja annak, hogyan alakította át az ember a tájat az elmúlt évszázadok során. Látta, amikor az ide érkező telepesek üveghutákat alapítottak, és az erdők fáját az üveggyártás szolgálatába állították - innen ered a közeli Répáshuta és Bükkszentkereszt (eredetileg Újhuta) neve is. A vidék
másik meghatározó mestersége a mészégetés volt: a környező völgyekben ma is felfedezhetők a hajdani boksák nyomai, és a közeli Mészégetők völgye is őrzi ennek emlékét. A telepesek az erdő egy részét jószágaik számára legelővé alakították - így jöttek létre a ma is látható hegyi rétek. Az így átalakított táj a későbbi évszázadokban tovább formálódott. A 19-20. században egyre intenzívebbé vált a fakitermelés, és az erdők nagy részét kivágták, majd újratelepítették. Ma a környéken sok helyen fiatal, egykorú állományok nőnek. Ha azonban megállunk ennél az öreg bükkfánál, közvetlen közelében még láthatunk egy apró, megkímélt erdőfoltot, amelynek ő maga is része: száz-kétszáz éves bükkökkel, amelyek még egy természetesebb erdő képét idézik.

Egy ilyen erdő egészen más világ. Mindig egyszerre fiatal és öreg: sarjadnak benne csemeték, nőnek sudár fák, és ott állnak a matuzsálemek is. A kidőlt törzsek nem tűnnek el, hanem lassan lebomlanak, és holtfaként is gazdagítják az erdő élővilágát. Az általunk jelölt bükkfa ebből a világból hoz egy darabot. Túlélte a táj átalakulásának minden korszakát: az üveggyártást, a mészégetést, a legeltetést, a fakitermelést. Ma a Bükki Nemzeti Park területén áll, amelyet ötven éve hoztak létre éppen azért, hogy az ilyen értékeket megőrizzék.

Mégis, aki körülnéz, láthatja, hogy a természetes erdők ma is ritkák, és különösen értékesek. Ez a fa ezért számunkra nemcsak egy múltbeli emlék, hanem egyfajta iránytű is: megmutatja, milyen volt ez a táj, és milyen lehetne újra. A Szarvas-kúti réten állva az ember egyszerre érzi a múlt súlyát és a jövő lehetőségét. Ez a bükkfa csendben emlékeztet arra, hogy az erdő nem pusztán nyersanyagként kiaknázandó erőforrás, hanem megőrzendő, természetes örökség.

Azt szeretnénk, ha minél többen megismernék ezt a fát, és rajta keresztül azt a világot, amelyet képvisel. Mert ha értjük, mit vesztettünk, talán könnyebb lesz megőrizni azt, ami még megmaradt.

Fa elhelyezkedése: Bükkszentkereszt, Szarvas-kúti rét, 48°03'51.8"N 20°34'20.3"E
Faj: Európai bükk
Kora: 250 év
Magassága: 31 m
Törzskerület: 574 cm
Jelölő: Varga József

Tölgyfánk mellett akkoriban gyalogosan, lovaskocsin, lóháton haladtak el az emberek, akik az 1879-es szegedi nagy árvíz után még tovább sokasodtak a környéken. 1883. október 16-án növekvő fánk magasrangú vendégek érkezésének tanúja volt: a felső-ásotthalmi iskolát útba ejtve az akkor újonnan épült erdőőri szakiskolába látogatott Ferenc József magyar király, osztrák császár, kíséretében miniszterekkel, Tisza Lajos királyi biztossal, Jókai Mór íróval és más rangos személyekkel.

A fa látta, amint a 19. század utolsó éveiben lakás épült az első orvos számára és munkába állt a környék asszonyait ellátó első szülésznő. A határban gyarapodtak a szántók és kaszálók, a szőlők és gyümölcsösök is. S ahol a fa ma is áll, lehetett ott valamikor egy csemetekert, mely ellátta a környékbeli erdőtelepítőket és a gazdákat is. Tölgyünk lombja alatt hűsölhettek a Béke utcai kispiacra igyekvők, akik áruikat itt remélték eladni és beszerezni. Az 1914 utáni években biztosan több könnyet látott hullani: az első világháború majd a szerb megszállás erőteljesen sújtotta az itt élő családokat.

1927-ben megélénkült a tölgy körüli élet: beindult a kisvasút, a fa közelében épült meg az állomásépület és a mozdonygarázs (mindkét épület a szinté Kiss Ferencről elnevezett iskolánk része ma is, a velünk élő múlt két darabja). Néhány év múlva látta felépülni a posta épületét, aztán a templomot, a 40-es évek elején látta a gazdaköri bálokat, majd a bálteremben elszállásolt hadifoglyokat.

1950-től lakóhelyük az immár önálló Ásotthalom település lett. 1979-ben iskola épült a tölgy szomszédságában, a csemetekorában látott emberek generációja helyett a 20., majd a 21. század gyermekei zajonganak mellette. Szerepel az iskola logóján, része a hétköznapoknak és az ünnepeknek. Nincs és nem volt olyan ásotthalmi diák, akinek ne lenne valamilyen személyes kötődése a fához: árnyat ad a játékhoz, leveleiből, terméseiből szép alkotások születnek, számos rajz, pályamunka, történet és fotó készül róla. Közösségünk a fát figyelve, a fával együtt éli meg az évszakok változásait, az idő múlását. Példát mutat nekünk kitartásból, élni akarásból, szelídségből, erőből, meg nem hajló alkalmazkodásból. Feladatunk, hogy vigyázzunk rá, tiszteljük őt és a természetet, valamint mindazt, amit képvisel: közösségünk múltját, jelenét és jövőjét.

Fa elhelyezkedése: Ásotthalom, Béke u. 3.
Faj: kocsányos tölgy
Kora: 150 év
Magassága: 17
Törzskerület: 488 cm
Jelölő: Kiss Ferenc Általános Iskola és AMI

A kis hajtás pedig nőni kezdett, és nőtt… és nőtt… és nőtt. Mire észbe kaptak az emberek, már ott állt egy sudár kőrisfa - és köré épült a putnoki technikum, mintha mindig is oda tartozott volna. Azóta figyel. Figyelte az első igazgatót, aki talán még nem is tudta, mennyi minden vár rá. Figyelte azokat, akik utána jöttek – látta a döntéseiket, a kételyeiket, és talán adott nekik egy csendes erőt, amikor megálltak alatta egy pillanatra.

Figyelte a diákokat is. Azokat, akik izgultak egy dolgozat előtt, akik a padban ülve még utoljára átnézték a jegyzeteiket, majd kilépve az udvarra egy pillanatra a fa felé néztek. Azokat, akik csalódottan jöttek ki egy felelés után. És azokat is, akik boldogan rohantak végig az udvaron egy jó jeggyel a zsebükben. Nem szólt. Soha nem szólt, de valahogy mégis segített. Végignézte, ahogy az iskola neve újra és újra megváltozik, új táblák kerültek fel, régiek tűntek el, de ő maradt, ugyanott, ugyanazzal a türelemmel. Több ezer diák ment el mellette az évek során. Voltak, akik csak elsiettek, voltak, akik leültek alá, és voltak, akik talán észre sem vették – mégis kaptak tőle valamit. Egy kis nyugalmat. Egy kis erőt. Egy kis csendet.

Ma már mi is gondozzuk, vigyázunk rá, rendben tartjuk a környékét. Talán nem is tudatosan, de érezzük, hogy tartozunk neki ennyivel, mert lehet, hogy nem mindenki hisz a mesékben, de abban sokan igen, hogy vannak helyek, ahol valahogy könnyebb egy kicsit.
Ha igaz a régi történet, akkor ez a fa még mindig él, mert biztosan van minden nap legalább egy diák, aki mellett csendben ott áll… és segít neki egy kicsit.

Fa elhelyezkedése: 3630 Putnok Bajcsy-Zsilinszky E. út 31. K: 752299 EOV, É: 328703 EOV
Faj: Magas kőris(Fraxinus excelsior)
Kora: 150 év
Magassága: 24 m
Törzskerület: 406 cm
Jelölő: Északi ASzC Serényi Béla Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola

Generációk számára nyújtott és nyújt ma is különleges természeti és esztétikai élményt, miközben sokakat ösztönöz a környezeti értékek megbecsülésére és az értékközpontú gondolkodásra. Iskolánk életében a tölgy ma is meghatározó szerepet tölt be. A 280 éves jubileumát ünneplő intézmény megújult logójában modernebb formában is visszaköszön, a bejárattal szemben elhelyezett tablón pedig pedagógiai hitvallásunk kíséretében jelenik meg: „Ahogyan a tölgy, lassan, de szilárdan nő, úgy formálja az embert a tudás.”

Ujvári Ági: A szegvári vén Tölgyfa legendája

A vén tölgyfa legendáját még az ükapámtól hallottam. Abban az időben kezdődött története, mikor még a mesék is igazat szóltak, s megemelték a kalapjukat egymás előtt a férfiak az utcán, ha találkoztak.
Valamikor az idő tájt, mikor még az ükapámnak is éppenhogy pelyhedzett az álla, itt Szegvár egén akkora vihar kerekedett, hogy Csordajáráson az artézi kútnál szorosan egymás mellé álltak legelészni a kihajtott tehenek. Az ég sötét volt, a villámok csak úgy cikáztak, s a szélmalom kereke mintha magától elindult volna. Mikor a szegvári nép a mennydörgések közepette már végigmorzsolta az olvasóját, egyszerre alábbhagyott a vihar. A templom karcsú tornyán megcsillant a napfény, s az eperfák és akácosok lombjai még zöldebben látszottak, mint amilyenek valójában voltak. Oly friss volt a levegő s annyira szép kék lett az ég, hogy ahányan voltak Szegváron, mind a fellegekre vetették tekintetüket. Ekkor három gyönyörű fehér kócsag madár jelent meg az égen, ki tudja honnan jöttek, ki tudja, ki küldte őket, és egy-egy apró tölgyfácskát tartottak csőrükben. Szárnyaikat kitárva a friss szellő hátán keringtek, szinte úsztak a légben. Ekkor, a templom mellé, ahol az első iskola is állott, pont az iskola udvarára leszállt a három kócsag és egymástól egyenlő távolságra letették a csöppnyi tölgyfákat, aztán nagy szárnycsapásokkal továbbrepültek, egészen a szegvári réti földekig, ahol manapság is látni a karcsú nyakú kócsagokat.
Az iskola tanítója, Forray Máté kántor úr aztán fogta ezeket a fácskákat, és ahová a madarak tették, oda el is ültette azokat. Az elsőnél azt mondta:
– Nőjön ez a kis fa minél magasabbra, hogy minél több gyermek férjen el alatta!
Aztán, a következő kis tölgyfát is elültette:
– Nőjön ez a kis fa jó terebélyesre, hallatszódjon alatta Szegvár szép meséje!
Mikor a harmadik kis fát ültette, gondolkodott egy picit, majd így szólt:
– Nőjön egy-egy ágad minden iskolásért, örömmel dolgozzanak ők meg a tudásért!
A kis fák nőttek, növekedtek, újabb iskolaépület épült, de még mindig kerekké terebélyesedtek. Teltek, múltak az évek, tanítók jöttek, tanítók mentek, s az első két fa örökre lehullajtotta leveleit. De a harmadik! Még ma is ott áll büszkén. Magas, nagy fa, hogy sok gyerek elférjen alatta, és terebélyes, hogy hallatszódjanak az alatta mesélt történetek. Úgy hallottam, soha nem fogja örökre lehullajtani a leveleit, hiszen mindig vannak új és újabb kisiskolások, akikért egy-egy ágat kell növesztenie.
Hogy ez mese-e, döntsétek el ti magatok! Én hiszem, hogy ez igaz, hiszen éppen ma is ott ültem alatta!

Fa elhelyezkedése: 6635 Szegvár, Templom utca 2.
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 150 év
Magassága: 15 m
Törzskerület: 5 m
Jelölő: Bárány Brigitta

Nem egyedül állt itt, hosszú időn át két hatalmas tölgy állt egymás mellett az egykori vasútállomás mellett, együtt formálva a település egyik legjellegzetesebb látképét. A másik fát sajnos már elveszítettük, így mára ez a tölgy maradt az egykori páros utolsó élő tagja – egy eltűnt korszak utolsó tanúja. A két fa emlékét ma a megújult állomásépület őrzi tovább, amely „Két Tölgy” Információs és Közösségi Tér néven kapott új szerepet a település életében.

A szakértői vizsgálat szerint jelentős településképi és természeti értéket képvisel, megőrzése kifejezetten indokolt. Árnyékában nemcsak a helyiek emlékei születtek, hanem a magyar filmtörténet egy darabja is: a Tüskevár forgatásakor is ott állt a háttérben, csendes díszletként egy olyan történethez, amely generációk közös emléke lett.

Ez a tölgy nem azért különleges, mert tökéletes. Nem azért, mert hibátlan. Hanem mert megfáradt kérgében, hatalmas ágaiban és sebhelyeiben ott van két évszázad minden története.
A szakértői vélemény alapján a fa dendrológiai értéke 27.000.000,- Ft. Ő nem egyszerűen egy fa. Ő a sármelléki múlt élő emlékműve. Az utolsó őrzője annak a két tölgynek, amely egykor kapuként állt a település bejáratánál. Ezért szeretnénk, hogy a sármelléki öreg tölgy lehessen Az Év Fája.

Fa elhelyezkedése: 8391 Sármellék, Dózsa Gy. u. 318. (562/10 hrsz.)
Faj: kocsányos tölgy (Quercus robur)
Kora: 200 év
Magassága: 21 m
Törzskerület: 160 cm
Jelölő: Sármellék Község Önkormányzata

Ez az a hely, ahol hosszú évtizedek óta a falu jövője, a gyermekek öröme, a mindennapi játék és a közösségi rendezvények vidám hangulata erősíti az egymáshoz tartozás érzését. A falunap során, a famatuzsálemek árnyékában több százan gyűlnek össze az ország minden részéről, és főzik a méltán híres bátmonostori lecsót. Szinte minden helyi gyereknek van emléke arról, ahogy a fák alatt gyűjtötte ősszel a színes leveleket, a gesztenyét és a makkot, amiből apró embereket barkácsolt a otthon a családdal, vagy az óvodában az óvónővel és a dadusokkal. A nyáron megrendezésre kerülő falusi gyereknap helyszíne vagy éppen a község búcsúja is itt kerül megrendezésre. Hagyományőrző rendezvényeink: népviseletes, lovas meneteink is ebből a ligetből indulnak és ide érkeznek, legyen szó a tavaszi májusfa állításról vagy éppen a szüreti felvonulásról.

Ahogy egy fát éltetnek és megtartanak az erős gyökerei, ugyanígy a falu lakosságát erős kötelékként és horgonyként kötik azok az élmények, amik ezekhez a fákhoz kötődnek. Ez volt az első terület, ahol helyi mesteremberek által készített díszes madárodúk kerültek kihelyezésre a Madárbarát Települések Országos Szövetségének tagjaként. Tavasszal madárdaltól hangos ez a liget, ami a gyermekek világra való rácsodálkozását, tágra nyílt őszinte tekintetét, az első csókok izgalmát vagy a fűszeres lecsó illatát juttatja eszünkbe.

A levelek susogása, a rajtuk átszűrődő fény elrepít és hidat képez téren és időn át, legyen szó a régi iskolások ünnepi megemlékezéseiről, ahogy a legszebb ruháikban szavaltak az árnyas fák alatt, az azóta már rég lebontott emlékmű körül, vagy a gyermekrajzok színes kavalkádjáról, fotókról, melyeket a fák közé kifeszítve kültéri, közösségi kiállítást szervezve, a falu apraja és nagyja összegyűlt, hogy az életigenlés légköre lengje be a falu szívét. Ez a szív erősen lüktet, éppúgy, ahogy a fák rügyei minden tavasszal kifakadnak és erőt adnak az élet viharaiban az újrakezdéshez, egyénnek és közösségnek egyaránt.

Fa elhelyezkedése: 6528 Bátmonostor Kossuth Lajos utca 5-7.
Faj: korai juhar, vadgesztenye, kocsányos tölgy, amerikai vasfa, hárs, lucfenyő
Kora: 80-100 év
Magassága: 16-18 m
Törzskerület: 42-80 cm
Jelölő: Bátmonostor Községi Önkormányzat

A faültetésre az ún. „ócska templom”, a Bocskai téri Református Templom körül került sor. Ezen a gimnázium tanári kara és tanulói vettek részt, mely ünnepség során öt darab fiatal tölgyfát ültettek el a templomkertben: Árpád fáját, Bocskai István fáját, Báthory Gábor fáját, Kossuth Lajos fáját, és az akkori uralkodóról elnevezett, Ferenc József fáját. Közülük mára csak Ferenc József fája él. Természeti környezete, életben maradási feltételei évről évre csökkennek. Törzsét, gyökérzetét a térkövezés jelentős mértékben károsítja, vízvételi lehetőségei drasztikus mértékben csökkentek. Célunk, hogy közvetlen környezetét megszabadítsuk a térkövezéstől.

A millenniumi emlékfa ültetésekkel nem egyedül Böszörmény városa emlékezett az ezeréves Magyarországra: e faültetéseket országosan, rendeletileg írták elő 1896-ban, hogy az iskolai millenniumok megrendezésekor az ünnepségek egyik pontját az „ezredévi emlékfák ültetése képezze”. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha a Böszörményben lezajlott két emlékfa-ültetési ünnepség is éppen iskolához kapcsolható, nevezetesen a gimnáziumhoz, és az ún. központi fiúiskolához. Napjainkban pedig a hajdúböszörményiek „felrázására" találta ki Balogh Zoltán a „Múltunk a jövőnk” elnevezésű tölgy-makk ültetési versenyt, melynek célja, hogy ennek a tölgyfának a makkjait gyűjtsék össze a gyerekek, majd a megfelelő körülményeket megteremtve ültessék el, és neveljenek belőle tölgyfacsemetét.

Ferenc József fája ma 37 méter magas, törzsének átmérője 322 cm. Az elmúlt 130 évben a fa alatt lévő padon megszámlálhatatlan csók esett és szerelem szövődött. A Fa látta az 1937-es Hajdúhét rendezvényeit, itt sorakoztak az I. és II. világháborús frontra induló katonák, és szemlélője volt a téren álló Bocskai szobor 1907-es átadásának is.

Fa elhelyezkedése: Hajdúböszörmény Bocskai István tér, a Reformástus templomtól 12 méterre
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 130 év
Magassága: 37 méter
Törzskerület: 322 cm
Jelölő: Balogh Zoltán