Döntős fák 2023

Az Év Fája vetélkedő keretében nem a legnagyobb, legszebb vagy legöregebb fát kerestük, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál – vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban. A nevezett fák közül a zsűri választotta ki a döntősöket. Ezek vettek részt a nyilvános döntőben, melyben legtöbb közönségszavazatot kapó fa nyerte az Év Fája címet. A döntősök közül választotta ki a zsűri a Hős Fa cím nyertesét, illetve az Országos Erdészeti Egyesület a különdíjas fát is.

Alább a döntőbe jutott fák történeteit olvashatják, az oldal alján kattintva pedig az összes a versenybe nevezett fát megtekinthetik.

A győrszentiváni tölgyes

A tölgy ősi, szimbolikus fa. Tekintélyes mérete és fájának keménysége a halhatatlanság és erő szimbólumává avatta. A kelták az élet fájának tekintették, amely közvetítő szerepet tölt be ég és föld között, a kereszténységben a szilárd hit jelképe.
A győrszentiváni, régi öregek sokkal prózaibb okból jártak a tölgyesbe gyerekkorukban, nem másért mint makkoltatni. Legeltetés közben azonban bizonyára megpihentek a tölgyek hűs árnyékában, talán daloltak vagy meséltek is. Például a három tölgyről, aminek minden ága egy-egy tündért őrzött, akik a szabadító szerelmet várták. A legeltetés végét a II. világháború utáni időszak jelentette, amikor a zöldben kószáló állatok nyomába katonai bakancsok léptek. Lőteret és kiképzőterületet hoztak itt létre, mesterséges árkok és akadályok szabdalták szét a tájat. Mivel eltűntek a legelő állatok, vastag fűavar alakult ki, megjelentek az özönnövények. Ma akácok és bálványfák ékelődnek a 25 db, több mint 150 éves kocsányos tölgy közé, melyek mivel egymástól tisztes távolságra állnak, bámulandó lombkoronát és méretes törzset növesztettek. Szélesen terpeszkedő, vastag ágaik 36 védett madárfajnak adnak fészkelőhelyet, egyben óvón-védőn borulnak az alattuk megbújó védett növények, mint például a méhbangó és a hullámzó árvalányhaj fölé. A virágok között a szintén védett magyar futrinkák és bikapókok futnak a mindennapi betevő után.
A tölgyek és az általuk őrzött homokvidék sétáló családokat és kerékpárosokat vonzanak egész évben, a kis tisztás pihenésre, játékra csábít. Itt áll egy számunkra különleges tölgy, melyhez több kis utacska vezet. Ha az erre járó vándor leül mellé egy kicsit és néhány percig társául szegődik, ajándékával gazdagodva, más emberként haladhat tovább a útján.
Nem véletlen tehát, hogy a szabadon látogatható közterületre a helyi általános iskola tanösvényt helyezett ki, hogy bemutassa a terület értékeit, 2022-ben a tölgyest helyi jelentőségű, védett természeti területté nyilvánították.
De akkor mi a oka, hogy jelöljük az év fája versenybe? A tölgyes egyike a városrész körül megmaradt erdős területeknek, melyek friss levegőt és elcsendesítő természeti élményt adnak a közösségünknek. Az elmúlt évek során utak vágták darabokra a területet, megtörve a táj egységét és csendjét. A városrész körüli ipari felhasználás miatt fogyatkozó erdőink, mezőink különleges figyelmet érdemelnek. Meg kell tanulnunk rácsodálkozni a tölgyek kérgének mintázatára, az árnyat adó koronára és a levelek között lapuló madarak dalára, és meg kell akadályoznunk, hogy vandálok áldozatává váljanak a kihelyezett táblák és padok. A terület védett, de a közösségünknek is védenie kell, ezért tartjuk fontosnak a győrszentiváni tölgyes megismertetését.
Gyere el te is a kis tisztásra, az öreg tölgyhöz, hogy tudja, nincs egyedül, rá is vigyáznak az egymást követő generációk.

Forrás:
GYŐR MJV „SZENTIVÁNI TÖLGYESERDŐ” HELYI VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETTÉ NYILVÁNÍTÁST ELŐKÉSZÍTÉSE SZAKMAI MEGALAPOZÓ TANULMÁNY
SZAKONYI Zita Szilvia - A TÖLGY NEMZETSÉG KULTUSZÁNAK ÁTTEKINTÉSE ÉS MAGYARORSZÁG NÉHÁNY NEVEZETES TÖLGYFÁJÁNAK BEMUTATÁSA

Fotó: Szuromi Ádám

Fa elhelyezkedése: Győr-Győrszentiván, Sugár úti köztemető mögött, 47.708842, 17.718155
Faj: kocsányos tölgy
Kora: 150
Magassága: több fáról van szó, nem meghatározható
Törzskerület: több fáról van szó, nem meghatározható
Jelölő: Szentiváni Öko Szeglet Egyesület

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 3936 (2. hely)

Az Olimpia park platánja

A Belváros egyik közkedvelt tere az Olimpia Park, ahol az Év fája versenyen benevezett helyi védelem alatt álló Juharlevelű platánfa (Platanus x hispanica) is található.
A fa egy különlegessége, hogy a talajszint közelében elágazó törzzsel rendelkezik. A fényért való konkurenciaharc eredményeképpen a törzsek kisebb-nagyobb mértékben ferdén növekedtek és csavarodtak.

Belváros Önkormányzata a 2013-ban újította meg az Olimpia Parkot, mely munkálatok során 2013 novemberében megtörtént az akkor rossz állapotban található fa egyed állapotfelmérése és kezelési javaslatának összeállítása, majd kezelése, melynek eredményeként a fa azóta is kitűnő egészségi állapotnak örvend.

A parkban nagyon sok ember fordul meg, rengetegen csodálják meg a fa terebélyeségét, árnyéka kiváló lehetőséget biztosít az idelátogatók számára, időtöltésre, beszélgetésre, piknikre, valamint koronájának védő árnyéka alatt kisgyermekek generációi játszhattak az elmúlt évek során.

Fa elhelyezkedése: Budapest V. Kerület, Olimpia Park (hrsz.: 24988; GPS: 47.511197, 19.046899)
Faj: Juharlevelű platánfa (Platanus x hispanica)
Kora: 61
Magassága: 18 méter
Törzskerület: 2,76 méter
Jelölő: Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzata

Szavazatok száma: 681 (5. hely)

A tiszaigari Mátyás-király fa

A Mátyás király fa kora nem tisztázott, viszont a Magyar Királyság Második katonai felmérésének(1819-1869) térképén is jelölték, ami arra enged következtetni, hogy már akkor is mérete miatt tájékozódási pontnak tekintették. Corvinus Egyetem tanárai és hallgatói készítettek egy szakmai munkát, a Tiszaigari Arborétum növényeinek értékelése címmel (2005). Ebben a fa korát 400 évre becsülik, ugyanakkor ez kérdéseket vet fel kulturális értelemben vett történetével kapcsolatban. Ettől függetlenül értékéből nem veszít, mivel sok száz évre nyúlik vissza ez a „történet” Mátyásról, a tiszaigari emberekről és a fáról. Mindezek mellett természeti, környezeti értékként is különleges.
A tiszaigari Mátyás király-fa az első fa, amelyet az első világháború után védetté nyilvánítottak. A Tisza szabályzása előtt a folyó közelében állt, ez adja kulturális történetének alapját. A történet szerint volt egy átkelő Tiszaigarnál, és mivel a király sokat járt-kelt az országban, ennél a fánál pihent meg.
A helyiek számára ez egy több száz évre visszanyúló történet, amely úgymond apáról fiúra szállt és több generációt felölelt az évszázadok során. Emiatt a település történet egy fontos része, amely valószínűsíthetően még több száz évig jelen lesz a közöség történelmében.

Mese a Mátyás fáról
Ézsiás Zsófia, aki már számos mesét és verset írt, a tiszaigari Mátyás-király fa története című meséjével megnyert egy rangos meseíró versenyt és ezáltal maradandót is alkotott. Íme a mese:

“Réges-régen, mikor gátakkal nem szorították gúzsba a folyókat, még szabadon nyargalhattak medrükben. A Tisza különleges folyó volt, szeszélyesen kanyarogva ölelte magához az részét. Épített és rombolt, adott és elvett. A nép szerette a békés, ősi Tiszát, mely mindig bőségesen adakozott halaiból, s ártéri erdői vadban bővelkedtek. Egyszer Mátyás király erre vadászott és csapatával egy nagy erdőségbe értek, amelyben burjánzott az élet. Madarak csivitelésétől zengett a fák lombja, az alkonyi szél susogva nyargalt, játszadozva kavarta fel a levelet. A kutyák vadul szimatoltak a levegőben, heves ugatásban törtek ki, majd nekiiramodtak nyomukban gazdáikkal.
Egy vadkan menekülni kezdett, visítása messzire hallatszott. Hosszú és fárasztó hajsza következett, a lovak már tajtékoztak. A csapat kitárt az erdőből és a hömpölygő, fenséges Tiszával találták szembe magukat. A vadkan megtorpant, hátranézett üldözőire. Úgy gondolta, inkább vizes legyen, mint vérét adja, s belevette magát a hullámok közé. A kutyák utána ugrottak, de gazdáik hívó füttyszavára futni hagyták a vadat. Mátyás és csapata szomorúan nézték, ahogy vacsorájuk elúszik. Csak ekkor vették észre, hogy a lelkes hajtóvadászat közben az alkony estére fordult. Körbepillantva a távolban tábortüzek pislákoló fényét látták meg, elindultak hát annak irányába. Ahogy közeledtek, orrukat megcsapta a sülő hal illata. A falubeliek szívélyesen megvendégelték őket, majd egyszerű, de kényelmes szállást kaptak éjszakára.
Amint virradt, Mátyás bőkezűen meghálálta vendégszeretetüket, majd egy ősz öregemberhez fordult.

– Mely falu ez bátyám?

-Nem igazi falu ez felség, csak néhány kis kunyhó. Településünk neve Tiszaigar – mondta alázattal az öreg.

– Viseljék büszkeséggel Tiszaigar nevét azon tudattal, hogy nagy értéket őriztek!

-Köszönjük felség! – hajolt meg az aggastyán. Eztán a király és csapata lóra szállt, mögöttük a falu népe sétált. A közeli rétre mentek. Itt Mátyás király leszállt lováról, elővette sétabotját oly méltósággal, mintha szent ereklyét tartana kezében, majd a földbe szúrta. Az emberek áhítattal figyelték.

-Nőjön e helyen hatalmas tölgy a helybéli emberek vendégszeretetének tiszteletére! – mondta a király, majd visszaszállt lovára, s csapatával együtt elvágtatott.

A tiszaigari Mátyás király-fa története apáról fiúra szállt, máig is őrizve a király látogatásának emlékét. S bár a Tiszát azóta gátak közé szorították, s az ártéri erdők is megfogyatkoztak, de a tölgyet még ma is megtalálja, aki arra sétál.”

Fa elhelyezkedése: A Tiszaigari Arborétum mellett, GPS: 47.522939896786255, 20.804513409532976
Faj: kocsányos tölgy
Kora: 400
Magassága: 30m
Törzskerület: 628cm
Jelölő: Tóth Tamás

Szavazatok száma: 155 (8. hely)

Az öreg Vackor, Tokaj szeretett vadkörtefája

Ha egy tokajinak feltesszük a kérdést, hogy hol található a „vadkörtefa" mindenki tudja, hogy a Széchenyi-sétány végén a gátőrházzal átellenben, a Tisza partján.
Ott áll büszkén és méltóságteljesen, a történelem és a természet viharait túlélve. Talán már 200 éve is van, hogy elsőként fürdőzik meg a túlparton felkelő nap sugaraiban, és a „legmagyarabb folyó" vízéből merít energiát létéhez. Láthatta a nagy folyószabályozás és gátépítés munkálatait, vagy épp a pusztító árvizeket, amikor koronája egy része is víz alá került, vagy kérgét éles jégtáblák szaggatták.
A vadkörte a Kárpát-medence őshonos fafaja, ami szinte mindenütt előfordulhat, kivéve a vizes lápos területeket. A tokaji lehet talán az egyetlen kivétel, ami azt is hősiesen tűri, ha hetekig derékig kell állnia a vízben. Hogy hogyan került a Tisza hullámterére, arról nincs pontos adat. A legtöbb történet a fáról úgy kezdődik, hogy „már a nagyapám is játszott alatta, vagy hogy ide jártak fürdeni a környékbéli gyerekek, itt kötöttek ki a halászok és azok a tutajosok akik több mint egy évszázadon keresztül úsztatták a farönköket a Kárpátokból, hogy aztán itt kikötve a szálfákat szekérrel a vasút közelében lévő fűrészüzembe szállítsák”. Egy biztos, hogy ott áll időtlen idők óta.
Sok-sok legenda él a tokajiakban a fával kapcsolatban. Az egyik szerint, volt egy párja a túlparton, és a két fa között kifeszített kötél és az arra felfüggesztett szerkezet segítségével vízhozamot tudtak mérni a régi kor vízügyesei. Van, aki szerint egy jelfa, jelezve a vízen járóknak hogy Tokajba értek, vagy épp elhagyták azt, mert jól elkülöníthető minden évszakban a lombozata a megszokott ártéri erdő kultúrájától. Talán egy hagyásfa, és azért maradhatott meg, mert tavasszal szemet gyönyörködtet virágaival embernek, táplálékot nyújt a méheknek, nyáron árnyat ad, ősszel gyümölcsöt a legeltetett állatoknak, de különleges csemege az embereknek is. Csukás István híres mesehősének, Süsünek is kedvenc eledele a vackor. Kormos István meséjében Vackor a Piszén pisze kölyökmackó pedig szeretett fára mászni, akárcsak a tokaji gyerekek.
Hétvégeken és esténként sétára indulóknak kedvelt célpontja a fa, amely minden évszakban más-más arcát mutatja, ami igazán szép fotótéma, hónapról hónapra. A város híres festőművésze a 110 éve született Tenkács Tibor egyik festményén is megörökítette 1984-ben, amint egy halász épp kiköt ladikjával a fa tövében. Sokan kölcsönöznek neki mitikus energiát, amit törzsének ölelésével meg is kaphatunk.
Sajnos volt, hogy ártó kezek majdnem vesztét okozták. A vadkörtefák hajlamosak az odvasodásra amit nem került el ez a gyönyörű példány sem. És valami ostoba gondolattól vezérelve, csínytevő kölykök tüzet raktak odvában, de a fa ezt is túlélte. Majd a Tokaji Természetvédelmi Egyesület, Técsi Zoltán vezérletével, kitakarították az égett és korhadt részeket, és azt kövekkel és betonnal öntötték ki, megmentve életét.
Ebben az évben városunk 950 éves. Az ünnep fényét emelné, ha az öreg vackor sikert érne el a versenyen, és így szakértők tudnák megállapítani pontos korát, valamint egészségügyi felmérésben, illetve szükség esetén ápolásban részesülne. Tokaj Város Képviselő Testülete ez év március 30-án kelt rendeletében a fát helyi jellegű természeti értékként, védetté nyilvánította.
Április 26-án „Tokaj a mi városunk" facebookos csoportban egy felhívást tettem közzé, amiben kértem, hogy támogassák ötletemet, hogy induljunk az „Év fája" versenyén. Meglepően sok, közel 500 támogatás érkezett, nagyon sokan megosztották, ahol újabb emberek álltak az ügy mögé. Rengeteg történet, fotó érkezett a poszt alá, ami csak megerősített ötletem sikerében. Az oldal linkje a következő: https://www.facebook.com/.../permalink/2198234470376336/ Érdemes a kommenteket elolvasni.
A pályázat csatolt fotóit Tamás Margó és Lecső Györgyi bocsátotta rendelkezésemre. Amiért külön köszönet érte!
Bízva szeretett fánk sikerében: Nagy Zsolt

Fa elhelyezkedése: Tokaj Széchenyi sétány vége. Tiszapart hullámtér. 48.107326, 21.421346
Faj: vadkörte
Kora: 200
Magassága: 10-12 m
Törzskerület: 5-6 m
Jelölő: Nagy Zsolt

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 1106 (3. hely)

Szekszárdi Remete Berkenyéje

A Szekszárdi Remete Berkenyéjének környezetét átjárja a szakralitás. Ez eredendően a közelében fakadó forrásnak köszönhető. A népies nevén Remete-csurgó a 19. századi térképeken Mária-kút (Maria Bründl) néven szerepel. Jó ízű vizét ma is isszák. Mellé épült 1751 és 1757 között a barokk Remete-kápolna, ennek kertjében áll a különleges fa.
Közös történetük kibontásához a török időkig kell visszanyúlnunk. A hagyomány szerint akkor telepedett le a forrás közelében „egy agg harcos”. A teljes visszavonultságban, szent életet élő remete híre elterjedt, s többen hozzászegődtek.
Garay Alajos katolikus plébános, Garay János költő öccse így ír erről Falusi élet című kötetében: „A remeteség a hegyek között vala tágos völgyben, melyet majdnem áthatolhatatlan erdőség font körül, közelében egy gazdag forrás
bugyogott fel egy óriási, hegyoldalban álló cserfa tövéből. E fába a remete
egy négyszeg mélyzetet vésett, és abba a kolostorból hozott, saját kezűleg bádogra festett boldogságos Szűz Mária-képet illesztett ezen felirattal: Consolatrix afflictorum! (Szomorúak vigasztalója.)”
A török hódoltság után a 18. elején lendült fel újra a város vallásos élete, ezzel együtt a kegyhelyé is. Ekkor épült itt Szent Anna kultuszához kötődően egy kis kápolna, ami a század közepére roskataggá vált. Az 1739-es pestis idején a szekszárdiak megfogadták, hogy a járvány elmúltával építenek a Szent Szűz születésének tiszteletére egy új kápolnát. Ezt 1757-ben szenteltek fel, s kedvelt búcsújáró hely lett.
A 2009-ben szépen felújított barokk kegytemplom egyhajós, sokszögű szentéllyel záródik. Főoltárának közepén két angyal tartja a mariazelli Mária-kegyszobor pontos másolatát, amit az eredetihez hozzá is érintettek (ezt pecsét igazolja). A szobor korábban a bécsi kolerakórház kápolnájában állt, ám az intézmény gondnoka egy szekszárdi polgárnak ajándékozta az 1800-as évek elején, így került a Remete-kápolnába.
1865-ben a Szekszárdon tartózkodó Liszt Ferenc is részt vett a fősővárosi búcsún. Ennek már tanúja lehetett az akkorra felcseperedett berkenye, amely a szabadtéri oltár közelében áll.
A hajdan nagyon népszerű házi berkenye (Sorbus domestica) ma már ritkasága miatt természetvédelmi oltalom alatt áll. Akár 300-400 évig is él. Roppant kemény a fája, vízimalmok faszögei, puskatusok és prések orsói készültek belőle. Gyümölcse apró körtére, vadalmára emlékeztet, ízletes, de csak szottyósan (túlérettre puhulva) fogyasztható, amikor már 30-40 százaléknyi a cukortartalma. Pálinkája ínyencség, egykor aranyárban mérték, a királyok főzetének nevezték. Mára kiszorították a nemes almák és körték, amiket – a berkenyével ellentétben – tárolni lehet télire.
A fafaj vadon élő példányai a középhegységi erdőkben itt-ott még fellelhetők. Tolna vármegyében prof. dr. Kárpáti Zoltán Szálkán írt le belőle az ’50-es években utoljára egy példányt.
A városrészben élők, a „fősővárosiak” kérésére 2014-ben itt járt a berkenyekutató dr. Sonnenvend Imre, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egykori igazgatója. Megilletődve állt meg a fa alatt, korát 150 évre becsülte. Felvette a kataszterébe, s azt kötötte a szekszárdiak lelkére, hogy vigyázzanak rá nagyon, mert páratlan botanikai érték egy szakrális helyen. Egyszer majdnem ez sem mentette meg, mert az egyházi gondnok ki akarta vágatni, mondván milyen vén, s állhatna a helyén egy szebb fa. Koncz Ádám kertésznek sikerült lebeszélnie őt e tervéről.
Így indíthatjuk most el Az Év Fája megmérettetésen, s bizakodunk, hogy a verseny hírverésének köszönhetően még legalább 150 éven át büszke lehet rá a boráról nevezetes kis mezőváros, Szekszárd.

(A cikket Szollár Zoltán, a Szekszárdi Fősővárosi Kör elnökének felkérésére Koncz Ádám írásából és Czövek Attila, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régész főmuzeológusának tanulmányából Finta Viktor, a Tolnai Népújság főszerkesztője állította össze.)

Fa elhelyezkedése: Szekszárd Kápola tér 10. (46.3503301, 18.6754539)
Faj: Berkenye
Kora: 150
Magassága: 12 méter
Törzskerület: 50 cm
Jelölő: Szollár Zoltán, Szekszárdi Fősővárosi kör

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 5323 (1. hely)

Az újtikosi "Százéves" fűzfa

A "százéves fűzfa" történetének kezdete az idők homályába vész, csakúgy, mint kis falunké.
A településünkről a régészeti lelelek alapján tudjuk, hogy különböző részei lakottak voltak az új kőkorban, a bronzkorban és a vaskorban, valamint templommal is rendelkező Árpádkori település- előzményünk is volt a mostanitől mintegy 800 méterre. Ezek a kultúrák mind eltűntek, de mindig újak jöttek létre a helyükön, bizonyságul, hogy megfelelő életkörülményeket, a túléléshez szükséges feltételeket tudja biztosítani az ide települőknek vagy az itt menedéket keresőknek.
A fűzfa Hajdú-Bihar vármegye legészakibb csücskében, a hajdúnánási járásban található, Újtikos község Hunyadi utca mögötti ligetben, amely valamikor a Tisza egy ága volt, de arról levált vagy leválasztották. A "dimbes-dombos", pici tavakkal tarkított terület mindig megmozgatta a falusi gyerekek fantáziáját. Sok generáció mászta az öreg fűzfát, töltötte a gyerekkori nyarak nagy részét az árnyékában. Fantáziánkban néha vár, néha hajó volt és mi várvédők vagy kalózok.
Bizony a gyerekkoromban, azaz ötven éve is százéves fűzfa volt a neve és így hívjuk ma is, meglehet, ha az akkori kora száz év volt, a mai minimum százötven. Akkoriban, a vízszintesre megdőlt törzse 180-200 cm-re lehetett a földtől, leugrani róla csak a nagyfiúk tudtak, mertek. Mára a rovar rágta, ráncos, repedezett dereka meghajlott. Törzsébe harkályok vájtak több tucat odút, melyet megannyi énekesmadár és denevér választ otthonául.
Nem adta fel. Igazi túlélő. Küzd, így él! Habár könyökén támaszkodik már, ott ismét gyökeret vetett és újult erővel tör fel az égbe.
A mostani gyerekek ugyanúgy másznak és játszanak rajta, az idősebbek pedig szívesen pihennek meg az árnyékában és hallgatják a lelküket simogató madárdalt.
Újtikos ugyanúgy, mint szeretett aggastyán fűzünk, megújulni látszik.
Hosszú, lassú népességfogyás után a Covid járvány közösségünk legaktívabb tagjai közül is többeket elvitt, a veszteség pótolhatatlan. Sötétebb óráinkban már úgy éreztük, teljesen elsorvad kis falunk.
Aztán a régi elhagyott házak új gazdára találnak, egyre-másra érkeztek az újszülöttek, bölcsődét építünk, hét civil szervezetben folyik a munka a településünkért.
Ahogy a történelem során mindig, Újtikos most is új gyökereket ereszt, mint a "százéves fűzfa", ki tudja hányadszor és talán mindörökre.

Takács József, polgármester

Fa elhelyezkedése: 4096, Újtikos, Hunyadi utca- Szabadság utca kereszteződés
Faj: Salix Alba
Kora: 130 év-140 év
Magassága: 10 m
Törzskerület: 420 cm
Jelölő: Újtikos Községi Önkormányzat

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 801 (4. hely)

Sajóörösi törökmogyorófa

Sajóörös legidősebb fája a Bajcsy-Zsilinszky úton található törökmogyorófa.
Ültetésének pontos idejét sajnos nem tudjuk, egyes legendák szerint többszáz éves, de nagy eséllyel a kora 130-150 év között lehet.

A fa egészségi állapotának romlása sajnos szabad szemmel látható a törzsön, melyet a fához túl közel eső aszfaltút építése okozott, megsértve a fa gyökérzetét. További sérülések vannak a koronában, a légkábelek üzembiztonsága „érdekében” végzett beavatkozások miatt. Sajnos a korábbi ágak eltávolítása után nem kerültek kezelésre a nagyméretű vágási felületek, ezért onnan a fa belsejébe jutó kórokozók és csapadékvíz elindították a korhadási folyamatot.

Sajóörös a 2021-es Virágos Magyarország verseny különdíjasa lett, a Magyar Faápolók Egyesülete adományozott településünk részére "koros fa ápolása" díjat, így nem is volt kérdés a község polgármestere és a lakosság körében, hogy erre a fára esik a választás.

2022 áprilisában Horváth Tibor okleveles faápoló és favizsgáló végezte el a fa átfogó műszeres vizsgálatát (Fakopp vizsgálat és statikus húzóvizsgálat), majd Dummel Dániel és csapata emelőkosárral és alpintechnikával eltávolították a fa száraz ágait és lezárták a "sebfelületeket".

A favizsgálat eredménye egyértelművé tette az önkormányzat számára, hogy további faápolásra lesz szükség a fa életének megmentése érdekében. 2022 júliusában Horváth Tibor favizsgáló és faápoló szakmérnök érkezett településünkre újra, hogy folytassa a fa körüli teendőket. A törzs elkorhadt részeit kitisztította, majd az így keletkezett üreges részt kezelte és hálóval lezárta, védve ezzel a fát. A gyökérnyaknál ásott lyuk arra szolgál, hogy tudjon szellőzni a gyökérnyaki korhadt rész, lassítva ezzel az ott zajló korhadási folyamatokat.

Ezekkel a munkálatokkal a fa állagmegóvásáért minden tőlünk telhetőt megtettünk, így remélhetőleg lassul a korhadás üteme és a fa még sokáig biztonságosan megtartható lesz.

Sajóörös törökmogyorófája a község ikonikus épülete, a Mándy-kastély mellett helyezkedik el, egykor a kastély udvarán belül kapott helyet. A kastély 1892-ben épült. Nem kizárt, hogy a kastélyt is építtető Merczel és Mándy családok akkoriban ültették a törökmogyorófát is a kastély kertjébe.

Településünk vezetése és lakói által nagy becsben tartott faóriás tiszteletére az idei év szeptemberében megrendezzük az I. Méz- és mogyorófesztivált.

Fa elhelyezkedése: 3586 Sajóörös, Bajcsy-Zsilinszky út, EOV koordináta: X:797232;Y291846
Faj: Corylus colurna, török mogyoró
Kora: 130-150 év
Magassága: 16m
Törzskerület: 340cm
Jelölő: Sajóörös Község Önkormányzata

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 200 (7. hely)

A Szabadkikötő platánja

XIX. század közepén-végén a mostani Szabadkikötő helyén korábban a Duna árterületi része volt, csekély mezőgazdasági értékkel, általában legelőként funkcionált. A XIX. század végére lakott település alakult ki itt: a Csepel-Ófalu szegénytelepe az úgynevezett Jaj-telep. A Jaj-telep egyik utcájában, a Damjanich utcában (mely a mostani Szabadkikötő Gyapjútárházi út-Tranzit út között húzódott átlósan a konténerterminál részben a mai konténerterminál területén belül) 1913 előtt hajtottak ki azok a magok, melyből mára a hatalmas platánfák, többek között a Szabadkikötő platánja cseperedett fel. 1913-ból van egy fotó a Jaj-telepről ahol látszanak a platánok is.

A platánfák szemtanúi voltak a szegénytelep felszámolásának, kikötő kialakításának az 1920-as és 30-as években, majd sajnos a háborús pusztításnak is. Háborút követően a béke időszaka ismét építkezéseket hozott, de elődeink is értékelték a platánfákat, így a platánok, és köztük a Szabadkikötő fája mindig meg lett óvva.

2005-ben ünnepség keretén belül kapott emléktáblát a Szabadkikötő platánja, melyet többek között a Szabadkikötő akkori vezérigazgatója, Somlóvári László avatott fel, és minősíttette védetté a fákat. Csepelen sokáig ez volt az egyetlen olyan facsoport, amely védett volt. Az emléktáblán látható több nyelven is olvasható felirat szerint:

"Ez a platánfa a Szabadkikötő építése előtt is itt állt már. Társaival együtt tanúja volt a kikötő viharos történetének, generációk vigyázták, hogy az építkezések és a mindennapi üzemelés során épségben megmaradjon. Büszke szépségével hirdeti a Szabadkikötő elkötelezettségét környezetünk értékeinek megóvása iránt. 2005. október 20-a, a kikötő átadásának 77. évfordulóján."

Szabadkikötő platánfája azóta is él a másik két társával, jóllehet az elmúlt évek szélsőséges időjárása a fákat jelentősen megtépázta. Szabadkikötő egy úgynevezett szélcsatornában épült, amely a platánfákhoz közel húzódik. Mivel több raktár a kikötőfejlesztés során le lett bontva, a megváltozott szélviszonyok, és szélsőségesebb időjárás többször okozott kárt a fákban, a legnagyobbat talán a 2015-ös nyári vihar, mely több tucat fát döntött ki Csepelen, de a platánok szerencsére megmaradtak, jóllehet a gyönyörű lombkoronájukból vissza kellett vágni.

Ma már a három platán gondozására kiemelt figyelmet fordítunk, külön kertészeti cég gondozza éves gondozási terv keretén belül, és vigyáz az értékes fákra, hogy a Szabadkikötő és a MAHART Container Center még sokáig legyen büszke a platánokra.

Fa elhelyezkedése: 1211 Budapest, Weiss Manfréd út 5-7.
Faj: platán
Kora: 110
Magassága: 30m
Törzskerület: 1,5m
Jelölő: Fábián Zoltán

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 121 (9. hely)

A Vadnai CSAKAZÉRTIS Batul almafa, a kitartás jelképe

Mi egy kicsike gazdaság vagyunk Vadnán, lassacskán azonban eltalálnak hozzánk ökológiai gazdálkodás iránt érdeklődők, ahogy kézműves, minőségi borok után kutató borkedvelők is.
Amikor csak alkalom nyílik rá, megmutatjuk a szőlőbirtok szomszédságában, az odavezető út mentén álló Batul almafát. Ha nem nyílik rá lehetőség, a gazdaság székhelyén mutatjuk meg a fát a prospektusunkon. De ha ez sem lehetséges, nos, minden termékünk címkéjén, logoként szerepel egy grafika, mely ugyanezt az almafát illusztrálja.

Mostanra több látogatónk felvetette, miért nem nevezzük ezt a fát az "Év fája" díjra.
Eleinte csak legyintettünk, de a felvetések szaporodásával eljutottunk odáig, hogy rákeressünk az evfaja.hu weboldalra, ahol megláttuk, van még egy "Hős fa" cím is.
Az is feltűnt, hogy gyümölcsfa alig szerepel a listán.

Mindez olyan hatással volt ránk, hogy most ezt a történetet megosztjuk Önökkel/Veletek.

Miről van hát szó?

Egy hozzávetőleg 80-90 éves almafáról beszélünk, amely a régi magyar Batul fajtába tartozik.
Ez még nem lenne különös, hiszen mostanra már faiskolákban is -újra- lehet kapni Batul almát.
Még a kora sem "nagy szám", hiszen a mi saját ökokertünkben is áll néhány 100 év feletti /Batul/ almafa.
Amitől ennek a "senki földjén" álló Batulnak története kerekedett, az az, hogy 2011. tavaszán, az akkor épp a saját szőlőjét metsző szőlősgazda a terület elhagyásakor úgy gondolta, a szomszédságában levő felhagyott szőlőknek csak "jót tesz", ha felgyújtja.
Az illető távozását követően gyorsan továbbterjedt a tűz, majd a szélirány megfordultával elérte a méteres gazban álló Batul almafát is. Én magam, metszés közben szemtanúja voltam a tűzesetnek, a tűzoltók kivonulásának, tömlős oltásuknak. Mire odaértem a fához, a tűzoltók levonultak, de a fa üszkös törzse még parázslott. A nálam lévő szódásüveg tartalmával sikerült végleg kioltanom a sziporkát.
Az igazán pikáns adalék az, hogy a gyújtogató a saját területét is felégette. Ez az almafa az ő parcellája szélén állt és áll ma is.
Azóta a néhai gazda kezéből az Úr kivette a gyufát, de a Batul almafa az eltelt 12 év után még mindig él, évente kizöldül, még almák is piroslanak rajta.

Az almafa a tűz előtt sem volt teljes kerületében kéreggel borítva, védve. Ahol nem védte a kéreg, a tűz kíméletlen pusztítást végzett. A hélikusan csavarodott kéreg adta meg a stabilitást a torzónak, ami egyetlen túlélő ágat jelent. Az elmúlt évtized alatt sokszor tépte viharos szél ezt a fát. Olyankor nyikorog, nyöszörög, nyugodtan sóhajtozik. Kissé meghajlott ugyan, de tovább dacol az idővel. Én csupán arról gondoskodom, ne lepje el ismét gaz, cserje, hogy véletlen se ismétlődhessen, ami korábban megtörtént. Többször nekiindultam, hogy kifűrészeljem a száraz részeket, de mindannyiszor meggondoltam magam. Így fest természetesen.

Mementó és útmutatás egyszerre.

A mi kis gazdaságunknak ihletet, logot és részben nevet is adott. Másoknak is pozítív üzenetet közvetít.

Csatolok néhány képet a fáról, valamint egyik boroscímkénket is, melynek hátoldalán a Batul almafa történetét versbe szedtem.
Mostanra, ahogy terjed a fa híre, nem csak mi, de a falu és a környék lakossága is a kitartás fájaként emlegeti ezt a fát.
Egy igazi "CSAKAZÉRTIS".

Küldök két, tavaly szüret idején készült rövid videót is a fáról az alábbi linken érhető el:
https://drive.google.com/drive/folders/1r9cAj2qkmTdh1r45j9lvyg5iaa4Z_M3M...

Ha felkelti érdeklődésüket ez a fa, természetesen és szívesen megmutatjuk a fát fizikai valójában is.
:-)

Fa elhelyezkedése: 3636 Vadna hrsz 1038/4 árok és hrsz 1045 szőlő találkozásánál; GPS: 48,2651172; 20,5350033
Faj: Alma
Kora: 90 év
Magassága: 4 m
Törzskerület: ~160 cm
Jelölő: dr. Tamási András

További képek kattintás után…

Szavazatok száma: 444 (6. hely)

Az összes résztvevő 2023

Ide kattintva megnézheti az összes többi pályázaton résztvevőt - ezeket a fákat a zsűri nem választotta be a döntőbe, így nem lehetett szavazni rájuk.

Megnézem a többieket is