A Kelet-Mecsekben fekvő Zengővárkony messze földön híres ősi szelídgesztenyéséről, mely a 400 lelkes kis falut körbeölelve mintegy 60 hektáron terül el. A Natura 2000 védettség alatt álló terület különleges természeti érték. Szépsége miatt a híres természetjáró, Rockenbauer Pál ezt a helyet választotta örök nyughelyéül. A zengővárkonyi családoknak a szelídgesztenye biztosított gyarapodást, ezért aztán féltve őrizték, ápolták értékes fáikat. A századok során a gesztenyeművelés tudása mellett a hozzá kapcsolódó történetek, az ősök hagyatékának tisztelete is generációról generációra szállt. A gesztenyefa Zengővárkonyban nem csak haszonnövény, de az évszázadokon átívelő folytonosság jelképe.

Teljes történet ▸

Nekünk nem térkép és nem fejlesztési terep a Balaton-part!
A Balaton körül őshonosnak számító nyárfafélék közül Fonyódon csodálatos, 20-30 méteres, vastag törzsű fehér nyárfák nőttek - mostanáig. Bár a vasútfejlesztés tavalyi megindulásakor a helyi közösségek sokszor kérték a parti ligetek megóvását, 2017 tavaszán a déli parti vasút biztonságára való hivatkozással hatalmas fairtást vitt véghez a vasúti projektért felelős Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF). Száznál is több értékes fa esett áldozatul a fonyódi másfél kilométeres partszakaszon. A helyiek által Tungsram strandnak nevezett területen a vasúttól távolabb eső fákat is kivágták.

Teljes történet ▸

Az öreg hársnak valóságos kultusza van a faluban. Az óvodások minden évben alatta töltik a Madarak és fák napját. Átölelik, megszeretgetik a faóriást, megmérik a törzsét, megfigyelik a hangját és a rajta élő állatokat. Az iskolások szívesen rajzolnak alatta vagy ábrázolják őt magát. Egészen különleges kapcsolata van a gyerekekkel...

Teljes történet ▸

A Vörösvári vén eperfa
Pilisvörösvár legöregebb fája egy eperfa, ami a németek Pilisvörösvárra történő letelepedésével, és a katolikus plébániatemplom építésével egyidős. A helyi hagyomány szerint a fát 311 éve, a katolikus templom építésének megkezdésekor (1703) ültették.
A fa a helyi iskola és a templom mellett áll. A helyiek már nem is emlékeznek rá, hogy mi okból ültették el generációkkal ezelőtt, de azt tudják, hogy több évszázada áll ott rendíthetetlenül. Mára már kész fa-óriás lett: törzse olyan vastag, hogy még 3 felnőtt is kevés, hogy átölelje és olyan magas, hogy nincs is párja. A vörösváriak megbecsülésük jeléül védetté nyilvánították és kerítéssel vették körül, hogy még unokáik is csodálkozással vegyes áhítattal figyeljék. Ráadásul ez a fa nem csak árnyékot ad tavasszal és nyáron, hanem védelmet nyújt ősszel széllel-esővel szemben, és finom termésével is megajándékozza az arra járót.
Sok állat választotta lakhelyéül ezt a nem éppen mindennapi fát: a fán egyaránt élnek harkályok, és cinegék is. Az előző évtized közepéig egy macskabagoly család otthonaként is szolgált.
A fa az évszázadok során a pilisvörösvári élet szerves részévé vált, az iskolákban a rajzórák keretében szinte minden gyerek feladatul kapja a fa lerajzolását – az idei rajzokból néhányat mellékelünk is. Vörösváron az 1970-es években piac működött a fa körül. Szerdánként és péntekenként helyi kofák árulták saját termékeiket (pl.: tejfölt, túrót, virágot, mákot, savanyúságot stb.). A régi hagyományt megőrizvén a szőlősgazdák a mai napig ott árulják zamatos gyümölcseiket szeptemberben.
Idén májusban, a Madarak és Fák napján itt, a vén eperfánál találkoztunk, ahol a vörösvári gyerekek által készített papír madárkákkal ünnepeltük ezt a jeles napot. A találkozónkból szeretnénk hagyományt teremteni, s minden évben itt ünnepelni a Madarak és Fák napját.
Az eperfát valószínűleg azért ültették, mert zsenge leveleit akkoriban a selyemhernyó tenyésztéséhez használták, tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték. A falvak és tanyák udvarának elengedhetetlen kelléke volt a büszkén magasodó eperfa, mert ez a fa jól érzi magát a ház körül, meleg, védett helyen. A korabeli Magyarországon való elterjedését jól jelképezi, hogy amikor Arany János megénekelte a Családi kört, nem feledkezett meg az eperfáról sem, amely feketén bólintgatva terjeszti ki árnyékát a családi ház fölé.
Bizony ez a barátságos óriás sok játéknak és derűs pillanatnak lehetett tanúja az eddig eltelt 300 év alatt. Szerelmek szövődtek alatta, fiúk mérték össze erejüket, itt döntötték el az iskolában kialakult vitákat. Reméljük, még sokat fog látni és sokáig lesz lehetőségük az embereknek, hogy nézhessék és csodálhassák. Ezt az eperfát nem is annyira a kora, hanem az emberek fához fűződő szép emlékei emelhették fel oda, ahol most van.

Teljes történet ▸

Sülysáp tápiósápi részén, a város legnagyobb közparkjában tölgy- és juharfákkal övezve áll egy hatalmas ciprusfa.
Különleges látvány, hiszen a mocsári ciprus idegen ebben a környezetben. A tőle néhány méterre lassan csordogáló Tápió vize több mint egy évszázada táplálja bőségesen, ezért – mondhatjuk – igen otthonosan érzi magát a nedves talajú Hevesy parkban.
Árnyékában ma gyerekek játszanak, de régen sem volt ez másként, hiszen évtizedek óta játszótér e terület, kedvelt sétálóhely, ahol a helyiek mindig büszkén állnak meg a hatalmas törzsű ciprus tövénél, és elmesélik barátoknak, gyermekeknek, sülysápiaknak és idegeneknek, hogy ezt a fát egy Nobel-díjas tudós ültette.
Hevesy György családja az 1900-as évek legelején vásárolta meg a később a családról elnevezett úri kastélyt, ami az akkor még különálló Tápiósáp központjában állt. A későbbi Nobel-díjas Hevesy György akkor még középiskolás fiatalként segédkezett a mára már közel 4 méteres törzskerületű, 30 méter magasra nőtt fa csemetéjének ültetésében. Elhatározták ugyanis, hogy a klasszicista kastély mellett botanikus kertet alakítanak ki, ami az 1900-as évek Tápiósápjának különleges és szemet gyönyörködtető látnivalója volt.
Idős helyi emberek elbeszéléseiben él az a történet, amikor az 1950-es évek derekán, a park fái majdnem az elhagyott és az enyészeté lett nemesi birtokok sorsára jutottak. A már akkor is terebélyes lombú fákat ugyanis egyesek kiszemelték tűzifának, mondván, ez már senki földje (hiszen az elvadult, elhanyagolt kert egy egyszerű kis erdő látszatát keltette).
Amikor ez a szándékuk kitudódott, néhányan, akik még dolgoztak is a kertben az uraság idején, végül sikeresen lebeszélték a favágásra indult embereket, hogy hagyják meg ezt a különleges fát. Azt mondták: „ha már a család által elvesztett kastély nem is, de legalább ez a fa hordozza az egykori tápiósápi lakos Hevesy György emlékét”.
Azóta a Hevesy-kastély épületébe általános iskola költözött, a falon emléktábla figyelmeztet a Nobel-díjas kémikus sülysápi (tápiósápi) éveire. A fa köré pedig hamarosan még szebb környezet kerül.
A Sülysápiak emiatt – bár ténylegesen máshonnan származott – maguk közül valóként emlékeznek Hevesyre, akinek a fája a tudósról elnevezett park egyik legszebb látványossága.

Teljes történet ▸

Az Imrehegyi terebélyes eper, a település legidősebb fája, körülbelül 140 éves. Az 1800-as évek végén ültethették. Különlegessége a törzskerület, hiszen az egy gyökérből fakadó különváló vastag törzset, ha együttesen mérhetnénk meg 800 cm-t is kitenne. Így a különvált törzsek törzskerülete együttesen is 800 cm.
A fekete eperfa a mai Tulahomoki major területén áll, amely régen "sövényes majorként” is emlegetett terület volt. Mégpedig azért, mert a fához közeli kút oldalfalát nem téglával rakták ki, hanem sövényt használtak. A kúthoz jószágokat hajtottak itatásra, miközben a gulyás a fa alá húzódhatott a rekkenő hőségben. Major pedig azért volt, mert a papok birtoka volt, az is lehet, hogy a fát is papok ültethették. Az emberek ennek történetét nem tudják már, hogy a papi birtokon felépített cselédházak, tanyák udvarában állt ez a fa, vagy pusztában álló fa volt, egy gémeskúthoz nem messze.
A fa egész életében különböző szerepet töltött be, jóval többet, mint általában egy tanyaudvarban felcseperedő eperfa, amely gyümölcsöt terem, és hűvöst, árnyékot ad.
Az Imrehegyi terebélyes eper gazdag történettel rendelkezik. Az idős emberek, akik hallottak róla vagy a közelében éltek, a legtöbben úgy tudják, fekete epret termett valamikor, de nagyon keveset. Az egyik hajdanán arra lakó 85 éves lakos, aki naponta járt oda, hogy az eperfa vastag ágán lengő hintába ülhessen, ez a fa mindennapos élményt jelentett számára. Elmesélte, hogy emlékszik arra, hogy a II. világháború ideje alatt a fa terebélyes lombja alatt katonák húzódtak meg néhány napig és tábori konyhát alakítottak ott ki. Orosz katonák is odamentek a fa alá hűsölni.
A fa nemcsak pozitív emlékeket őriz, történt a fa alatt egy tragédia is. A katona úgy esett le ott lováról, ahogy a ló ledobta, hogy ott meghalt.
Az 1960-években a Kossuth Termelőszövetkezet határban dolgozó munkásai a terebélyes eperfa alatt ebédeltek nap, mint nap.
A fa szerepe az elmúlt 10 évben teljesen megváltozott, a fa népszerűsége, a közösségben betöltő szerepe megnőtt. A fa népszerűségét az is növeli, hogy védetté nyilvánított természeti terület közelében van, ahova szintén érkeznek csoportok, hogy a védett növényeinket megnézzék.
A papi világot követően az ezen a területen felépített parasztházakban laktak még emberek, és ma is laknak. Az a terület, amelyen a fa áll és az ahhoz közeli ház állami tulajdonban volt. A fára az emberek ügyet sem vetettek sokáig. Körülbelül 15 évvel ezelőtt egy vállalkozó jött arra, és az ingatlant megvásárolta és a terebélyes eperfát gondozásba vette. A környékét gyönyörűen kialakította, mesterséges tavat épített köré, a tavat fahíd és a tavat övező kaktusz ültetvény díszíti, valamint a tóban növények ( tavirózsák) díszlenek. A fa alatt padok és 3 faasztal van elhelyezve. A fához csoportok érkeznek, klubfoglalkozásokat tartanak és sakkpartikat valamint beszélgetések és dalolások folynak a hűst adó terebélyes lomb alatt. Az általános iskolások évente kerékpártúra keretében kilátogatnak oda. Az alsó tagozatos tanulók felfedezték a tóban, hogy halak is vannak. Ez egy újabb élményt jelentett nekik, még halászhattak is.
A fa többször volt már vetélkedő színhelye is, legutóbb az Európai Hét egyik feladatában szerepeltettük. Évente bevezettük a tavaszi, nyári Telihold éjszakai túrát, a végállomás több évben is az Imrehegyi terebélyes eperfa volt. Ez közel 10 km-es utat igénylő túra. A 25 tagból álló csoportot a fa alatt sekélyre épített sütögető hely biztosításával éjszakai szalonnasütési lehetőség várta. Az egyéni túrázók, akik a szomszéd településekről érkeznek szintén meglátogatják. A fa életkorát próbálták műszerrel bemérni, a fa üreges belseje miatt ez nem járt sikerrel. A fa törzsén is láthatók korhadás jelei. Ez miatt csonkolni is kellett, ami a képen is látható. Szeretnénk a fát ettől megvédeni, a megóvásáért a közösségünk mindent megtesz.

Teljes történet ▸

Horvátnádaljai Platánok
Vas megye nyugati részén, Körmend szomszédságában fekszik Horvátnádalja, a Rába-völgye jellegzetes síkvidéki települése. Vályi András " Magyar Országnak leírása" című, 1796-ban megjelent művében a következőket írja: "Nádallya. Horvát és Magyar Nádallya. Két falu Vas Várm. földes Uraik H. és G. Battyány uraságok, lakosaik katolikusok, fekszik H. nádallya Körmendhez közel, és annak filiája, amá pedig Szent Királynak szomszédságában és annak filiája , fölgyeik középszerűek, vagyonjaiknak eladásokra meglehető módgyok van." A II. József idején készült első katonai felmérés (1782-1785) országleírásából és a térképről ismerhetjük meg a községet. Fényes Elek "Magyarország geográphiai szótára" című , 1851-ben .-ben megjelent műve azt írja," Horvát-Nádalja, horvát falu, Vas megyében, Körmend mellett, 583 kath lak. Földje termékeny; rétjei kövérek. F. u. h. Batthyáni." Mohl Adolf szerint a mohácsi vész után a déli népek hatalmas tömegekben költözködtek a megritkult Dunántúlra, s újra benépesítették a részben lakatlanná lett falvakat. A letelepedést az 1646. évi körmendi úrbéri összeírás jól mutatja. Horvátnádalja 1595-ig az Erdődy család birtokában volt, 1606-tól került a Battyány család birtokába, de 17. század közepétől, kb. 100 évig a Francsics, ill. a Niczky családnál, a szomszédos Magyarnádalja birtokosánál volt zálogban. A Körmendtől délnyugatra fekvő közeli település a határában fekvő Pinka partjának nádasairól kaphatta nevét. Horvátnádalja 1969-ig önálló település volt. Ekkor csatolták Körmendhez, azóta teljesen összeépült a várossal. A horvátnádaljai templomot 1745-ben emelték a Szent lélek Úristen tiszteletére.
A templomot körül ölelő szép kert, nevezhetjük templomtérnek, az idelátogatók számára nagyon sok látnivalót kínál. Lenyűgöző látvány a két hatalmas platánfa a bejáratnál, mintha fogadnák az ide érkezőket. Mindenki megcsodálja a fákat. Hány évesek? Ki ültette őket? Talán egyidősek lehetnek azokkal a horvátokkal, akik menekültek a török elöl, és lassan kezdtek beszivárogni a községbe. Mindenképpen nagyon régiek.
Ha a fák mesélni tudnának, elmondhatnák, hogy őseink hogyan éltek, mit csináltak, mivel töltötték napjaikat. Vajon hányszor álltak meg itt a fák előtt és a fák hallgatták örömeiket, bánataikat. Tudhatnánk, hogy mi volt fontos őseinknek, az itt élőknek, milyen volt sorsuk? De jó volna, de szép volna......
A múlt századok tanúi ők! Hatalmas termetükkel, méltóságteljesen, őrzik, védelmezik a templomkert nyugalmát és az itt elhelyezett emlékműveket. Egyedülálló nevezetessége a templomtérnek a "Házaspárok útja". Melynek fő szimbóluma a két platán! A két platán szinte fogadja és vezeti az idelátogatókat a Házaspárok útjára: a két fa koronája összeér, mintha a házasságot szimbolizálná, a férfi és a nő egységét, ahogy Isten eredetileg elgondolta. Talán egyik a nő a másik a férfi és koronájuk összeér.....
Kis István Mihály: Éveim szobra, Platán
Éveimet összegezve látom
régi platán lombos ágain;
felöltötte elmúlt ifjúságom,
lomja közé zárta álmaim.
Óriási méreteket öltött,
falum fölé nőtte ki magát,
felidézem az alatta töltött
meghitt órák szerelmes szavát.
Életszobrot látok, ha felnézek,
vastag törzse áhítatban él,
nyújtózik az ága, melyben élek,
ég felé tör, fölötte a cél.
Gondolatban én is arra tartok,
célom egyre fényesebben int;
útra készen áll e régi dalnok,
hívó jelre vár, a szó szerint.
Vigyáznunk kell értékeinkre és nemcsak a saját hanem közösségünk értékeire is! Ezt eddig megtették a falu lakói, a hívő közösség, vigyáztak a fákra, óvták őket, évente tisztították lehullott lomjaikat és várták, várják a tavaszt mikor újra és újra zöldellnek. Szeretnénk megóvni a horvátnádaljai fákat az utókornak, hogy gyermekeink, unokáink is csodálhassák szépségüket. Ezért szeretnénk nevezni az Év Fája versenyre a mi platánfáinkat, melyeket (védelmük érdekében) mi méltónak tartunk erre a címre!

Teljes történet ▸

Várhat még a Szentkirályi Hazaváró Nyár
A megsemmisítés árnyéka vetődött a szentkirályi puszta legnagyobb fájára, a Jász úti iskola melletti nagy nyárfára. A Kecskemét melletti Szentkirály Önkormányzatát az elmúlt év őszén értesítette az Állami Közútkezelő Kht., hogy a nyárfa jelenlegi állapotában veszélyes a lombkoronája alatt közlekedőkre. Pusztánk, községünk, büszkesége a nem mindennapi famatuzsálem. Az igaz, hogy a fa Szentkirály közigazgatási területén áll, de a műút a hozzátartozó útpadkával, árokkal együtt a Közútkezelő tulajdona, akinek kötelessége, hogy a közlekedőkre veszélyes akadályt elhárítsa, megszüntesse. Mi szentkirályiak csak szép szóval, kéréssel tudunk fordulni a tulajdonoshoz a fa megmaradása érdekében.
Fehér nyárfánk (populus alba) életkora 100 év körüli. Ennek a fajnak életkorára nincsenek irodalmi adatok, magassága azonban elérheti a 36 métert is. Községünk legidősebb lakói is csak „nagy nyárfának” ismerték. A Szentkirály Évszázadai kiadványban 1914. szerepel ültetési időpontnak. Az akkori Kuti kocsma melletti frissen készült Kecskemét-Tiszaugi révet összekötő köves út néhány száz méteres szakasza lett ezzel a fafajjal beültetve. Egy 1934-es jeges vihart azonban csak ez a faegyed élte túl. Az úton közlekedők közül bizonyára sokan rácsodálkoznak a természet ezen ritka csodájára. Mi naponta köszönünk el Tőle munkába menvén, és derül fel az arcunk hazafelé jövet: itthon vagyunk! Nem nagy képzelőerő kell, hogy a fa alatt már legalább tízmillióan elhaladtak. Országunkban talán nem büszkélkedhet egyetlen fa sem ezzel a számadattal. Évtizedekig szerepelt hivatalosan, de sokszor ma is ezt tekintik tájékozódási alappontként. A fa bekerült községünk értéktárába is.
Mindezek mellett tudomásul kell vennünk, hogy nyárfánk élete véges. Hasonló kort ez a faj nagyon ritkán ér meg. Önkormányzatunk rendelte meg a fa műszeres állapotfelmérését. Ennek eredményeként nézzük az ún. Radó szerinti felmérési adatokat és annak EU-s szabvány szerinti kiértékelését, illetve javaslatait. A műszeres és vizuális felmérést Ócsvári Gábor végezte 2016. április 18-án. A fa magassága: 29 méter, törzsének átmérője 154 cm. A törzsön kéregsérülés, korhadás, odvasodás látható. A felszíni gyökérzet is sérült. A koronában száraz ágak és sérült vázág, valamint ágtörések találhatók. A fa életképességi és ápoltsági osztályzata a Radó-féle módszerrel egyaránt 3-ast kapott. A mérési eredmények alapján indokolt a kétévenkénti rendszeres vizsgálat, a korona gallyazása, a vázágsérülések kezelése. A fa biztonsági faktor száma 197 % (150 % alatt a fákat kivágásra javasolják). A fa jelen állapotában, a javasolt kezelések elvégzése nélkül veszélyes.
A teljes szakvéleményt eljuttattuk a fának is helyet adó terület gazdájának, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Bács-Kiskun Megyei igazgatójának azzal a testületi kéréssel, hogy a fa kivágására lehetőség szerint egyelőre ne kerüljön sor. Dr. Sztana Zoltán igazgató úr minap érkezett levelében arról tájékoztat, hogy a szakvéleményt figyelembe véve a szükséges ápolási, állagmegóvó munkálatokat szerződtetett szakvállalkozóval elvégeztetik.
Sokunk reménye vált ezzel valóra, hogy a szakszerű kezelések eredményeként a Nagy Nyárfa még sokáig várhatja falunk lakóit Haza.
Igazgató Úr! Köszönjük.

Teljes történet ▸

Hogyan tesz a hatalom egy védett fát hőssé Miskolcon
avagy hogyan nem sikerült érvényesíteni legmagasabb szinten sem a természetvédelmi jogszabályokat

Teljes történet ▸

A közösségépítésnek sok lehetősége és kelléke van: lehet ez egy erős lokális kötődés, egy gyűjtemény, maga a hagyomány, a kultúrából kiragadott rész, lehet ez maga a természet, lehet egy fa.
Ami rendkívül fontos, az a kötődés, a folytonosság, aminek összegzése a hűség. Ez az alapja és mozgató ereje egy közösség kohéziójának, az újból és újbóli teremtődésnek.

Teljes történet ▸

A mi almafánk története gyermekkoromra nyúlik vissza. 1944-ben édesapánk hadifogságban volt, édesanyánkat a családi házunk kapujában halálos bombatámadás érte. anyai nagyszüleink Palota-tanyán laktak, magukhoz vettek bennünket, míg az apánk hazaérkezett. Baptista vallású, erősen Istenhívők lévén azt tanították velünk is "a Biblia táplál" és gondoz; vagyis Istenben bízva, okosak, erősek leszünk. Az Úr táplál azzal, hogy szeretet kapcsolatot áraszt köztünk, s könyörül rajtunk. Azért sokszor elcsüggedünk, s gyermekésszel, hogy közelebb legyünk az Úrhoz, a legmagasabb fára másztunk könyörögni az apánkért, ő hazajött-mi felnőttünk, családot alapítottunk. 1969-ben cseréltünk házat; ez a nyári piros almafa már itt volt, sőt gyönyörű gyümölcsfák, szőlő is. Gyermekeim kicsik voltak, a férjem lekötötte a fa ágát, hogy a gyerekek könnyen palincolhassanak. Aztán is az ő ízlése szerint metszegette. Eléggé népes család lévén, a családi fészek melege mai napig összetart. Nagyszülők, sok unokatestvér, bátyák, nénik, keresztszülők, sógorok, barátok az almafa árnyékában beszélgetünk.
Korábban nem sok fénykép készült "róla"-rólunk, de mindenképpen lelki ajándék számunkra, szinte családtag. Több ágától megváltunk már, mint ahogyan közülünk is többen "elmentek". Ő még mindig itt van.
Még ovis volt a kisebb gyermekem, amikor az óvónénikkel elsétáltak és bejöttek, felültek, -álltak a fa ágaira s úgy énekelték az óvónénivel együtt "a kis pacsirták". 3 éve már nem sétálnak erre-de sokan kérdezik a régi ovisok is, megvan-e még a fa, sőt vannak kíváncsiak-nosztalgiázók bejönnek-üdvözlik gyermekkori "pajtásukat".
Bizony nem csak én lettem beteg, férjem is meghalt-s az almafának is le kellett vágni néhány ékességét. 1996-ban a fővárosba invitált két ballagási meghívó. Összetartó család lévén, budapesti szállodában béreltek helyet nekünk, s maradtunk még egy plusz napot, ahol megbeszéltük, ezentúl minden évben együtt töltünk pár napot. néhány felvételt erről mellékelek.
2016 januárjában megszületett az első dédunokám. neki is ültettem egy almafát, sőt a nagyapa Dévaványán lakik, ő is ugyanígy akarja az unokáját tanítgatni.

Teljes történet ▸

A kb. 450 éves vadkörtefa Délegyháza Község címerében is benne található és 1999. év óta helyi védettséget is élvez. A nép hagyománya szerint a tatárjárás idejében ennek a fának az elődjének árnyékában pihent meg az akkor Magyarországon portyázó tatár sereg fővezére Batu kán. A kán a fa hűvös árnyékában verte fel sátrát és itt ülve hozta meg az elítélt magyar rabok halálos ítéletét. A hagyomány szerint a kivégzett rabokat gúlába rakták, mivel akkoriban "felfelé" temetkeztek. A régi temetőt "Taligás dombnak" nevezték el, amely a mai napon is megtalálható Délegyházán, a vadkörtefától mintegy 500 m-re a volt Görgey birtok szomszédságában. Elbeszélések szerint a talaj itt a mai napig üregesen kong a korábbi temetkezések miatt. Az utóbbi években a fa állapota sokat romlott, az időjárási tényezők miatt egy ága le is tört, így önkormányzatunk 2014.évben elvégeztette a FAKOPP 3 D műszeres vizsgálatot. Mivel a vizsgálat megállapította, hogy a villásan elágazó és kettéhasadt törzs mindkét része odvas, így a két törzset két-két menetes szárral összefogatták a teljes széthasadás megóvása érdekében. A fa két, majd három irányból alátámasztást " mankót " is kapott. A falu lakosai annyira szeretik az öreg fát, hogy a vihar által letört ágat sem dobták ki, hanem abból Délegyháza kitüntetett polgárainak készítenek emléktáblákat és egy emlékoszlop is kialakításra kerül belül, amelyet a régi Piróth Kastély (jelenleg Művelődési ház) udvarán helyezünk el.
A tavalyi évben még termést is hozott az idős fa, melyről fénykép is készült.

Teljes történet ▸

„Ősi Gubacsi Testvérfák”
Két gyönyörű platánfa található Pesterzsébeten, melyet még az egykori Erzsébetfalva elődjén, Gubacs pusztán telepítettek kb. 1860-ban. A pesterzsébeti két platánt az egykori Magyarszéki Rédeky Redl Alajos garibaldista főhadnagy birtokán-birtokának bejáratánál ültették, ott nevelkedett évek során a két platánfácska.
A mai Szent Imre herceg útja és Dobos utca sarkán áll a két csodás faóriás, melyben az erzsébetiek és környékbeliek kb. 157 éve gyönyörködhetnek.
Erzsébetfalván 1868-70-ben jelentős birtokparcellázások történtek. Ekkor vettek a környéken 5-10 holdas birtokokat Jókai Mór, kölcsei Kende Kánut, sáfordi és jobbaházi Török Flóris és itt kapott ajándékba kossuthfalvi földterületet Kossuth Lajos is, aki a telket nem vette igénybe, hanem egy 1848-as honvédárvának ajándékozta. Nagyságos Rédeky úr a villája mellett, a birtokán családjával csodás növényzetet alakított ki platánokkal, fenyőfákkal, rózsaligettel, szőlőstelepítvényekkel, virágos kertekkel. Gyönyörködtek a fákban és ebben a két platánban is. .
Ha a környéken sétálunk, gondoljunk arra, hogy valamikor milyen gyönyörű csendes, erdős birtok volt itt. Itt élt tehát 44 évig magyarszéki Rédeky Alajos ill. családja, akik a híres Kossuth Lajos, kölcsei Kende Kánut, Jókai Mór, Garibaldi tábornok, Türr István tábornok és a többi híres ember jó ismerősei-kortársaik voltak.
Természetesen a ma Rédeky birtoka nagyon megváltozott, sok utca, kisebb telkek, épületek, házak találhatók rajta. Az utókor azonban megőrizte ezt a két fát és igyekszik gondját viselni. Különlegesnek mondható, hogy nem parkban és erdőben, hanem lakott területen, ahol állandó autóközlekedés és forgalom van, ilyen sokáig hatalmas fák megmaradjanak. Ez a két gyönyörű platánfa rendíthetetlenül őrzi az egykori Gubacs-puszta, Erzsébetfalva, Kossuthfalva hagyatékát és emlékét.
Szájhagyomány útján ismert, hogy a II. világháborúban a repülőgépek tájolásra is használták a két faóriást.
Becsléseink alapján a pesterzsébeti városi utcai platán ikerpár viszonylag jó állapotú utcai fapáros. A két fa telepítése idején nagyobb birtokhatár választóvonalán volt, mindig építési területhatárt jelentett és ma is utcaválasztó faegyüttes.
A két gyönyörű platánfánk bizonyos értelemben veszélyeztetett helyen van. Néhány fotón "kiphotoshopolták" a vezetékeket, de igazoltan látszik, hogy számos elektromos és távközlési vezeték van a területen. Továbbá utcai közműhálózat és állandó városi közúti közlekedés nehezíti a fák dolgát. A két fa a sokévi megváltozott utcai, népesedési, közlekedési, építkezési követelményekhez hősiesen és kiválóan alkalmazkodott Ennek alapján javasoljuk, hogy az "Év fája" versenynél a "Hős fa" címre is nevezzük be platánjainkat.
Véleményünk szerint Pesterzsébet ősi platán testvérpárja teljes fővárosi védettséget érdemelne. Javasoljuk, hogy a fák „Ősi Gubacsi Testvérfák” nevet kapjanak, továbbá a fatestvérek komolyabb állapotfelmérő szakmai vizsgálatban és fakezelésben is részesüljenek.
Pesterzsébet lakóinak sok szép emléke fűződik a két platánfához. Van, aki itt ennél a két fánál randevúzott, itt csókolták meg egymást először a későbbi férjével. Van, akinek a mindennapi munkába vezetett erre az útja és van, aki gyermekkorára emlékszik. A fák melletti téren játszottak és emlékei szerint a fák törzse már akkor is hatalmas volt, csak hárman tudták körbe fogni.
Pesterzsébet lakói hosszú évek óta óvja, védi és szeretettel figyeli, gondozza a hős Ősi Gubacsi Testvérfákat.
Tudomásunk szerint a fák 2003. óta a Pesterzsébeti Önkormányzat védettségét élvezik, „Védett fákká” nyilvánították őket, gondozásuk is ennek fényében történik.

Teljes történet ▸