Akiknek már nem lesz több tavaszuk: a Lengyeli-legelő Fái
A Lengyeli-legelő a történelem egy velünk élő szelete. Egy emlék abból a korból, amikor a községi legelő még értéknek számított. A Lengyeli-legelő az egykori Lengyel nevű faluról kapta a nevét. A Zala megyei Szentpéterúr és Pacsa települések határvidékén fekszik, és a benevezett matuzsálemi vadkörte- és tölgyfák az itt található gémeskutakkal, forrással, pásztorszoborral együtt a hely jelképei. Az idősebb Fák még láthatták I. Ferenc Józsefet is, amint elkocsizott a közeli főúton. Az állattartás visszaszorulása után a legelő minimális háborítottságával a béke és a nyugalom szigetévé, a vadon élő állatok fontos bázisává, találkozási pontjává vált. Az idilli állapot fennmaradt egészen addig, amíg néhány rossz szándékú ember el nem döntötte, hogy a tervbe vett M76-os autóút nyomvonala ne az eredeti tervek szerint, a legelőt elkerülve, hanem épp annak közepén menjen. Ezzel a döntéssel nemcsak a Fák és az élővilág járt rosszabbul, de a három szomszédos település lakossága is. Az érintett vezetőket megkeresték egy harmadik nyomvonal lehetőségével, amelybe minden tervezői feltétel bele lett építve, és amely segítségével mindenki jól járhatott volna, de sajnos az észérvek jelen esetben sem kerültek meghallgatásra. A nevezésre került Fák mindegyike utolsó tavaszát éli, utolsó termését hozza…
Utolsó segélykiáltásuk az Év Fája pályázatra történő benevezésük. Kérek minden természetet kicsit is kedvelő Szavazót, hogy voksukkal járuljanak hozzá a Lengyeli-legelő Fáinak győzelméhez, (és egyben a megmaradásukhoz) hiszen Nekik már nem lesz több lehetőségük. Köszönöm!

Teljes történet ▸

Ha Weöres Sándor galagonyabokrai izzanak ősszel, akkor az utolsó utca egyenesen lángol ebben a baranyai kis faluban.
A galagonya általában 2-4 méter magas cserje, ritkábban kisebb fa. Ezek a (feltehetően) közel 100 éves, egybibés galagonyák azonban 8-10 méteres magasságukkal igazán különlegesek, mondhatni ritkaságok. Tavasszal hófehér virágai rikítanak a napfényben, ősszel pedig terméstől roskadozó-vöröslő ágai színesítik a tájat.
Vajon mit láthattak az elmúlt 100 évben? Milyen volt a táj, amikor még pásztorok pásztázták azt, a legelő állatokat szemügyre véve? Hogy cseperedhettek egy kis bokorból ekkora “fa-matuzsálemmé” az évtizedek alatt?
Nem véletlenül választottuk a galagonyák környékét a Hétágfa Tanösvény egyik állomásának. A természeti elemekre felfűzött állomások (Föld, Víz, Fa, Levegő, Tűz) közül a Föld állomás található a fák tövében, ahol egy földbe vájt “körkanapén” pihenhetnek meg a túrázók, egyúttal átélhetik, milyen szó szerint a föld szintjéről szemlélni a világot. Legyen szó mesét hallgató vagy játékot játszó óvodásokról, életerős felnőttekről vagy aktív nyugdíjasokról, mindannyian átadják magukat a galagonyák árnyékának és a föld megnyugtató kisugárzásának ezen a helyen.
A galagonya természetesen leginkább gyógyhatásáról ismert - virágait, leveleit, termését mi is szívesen fogyasztjuk és ajánljuk: Vedd a szívedre! szoktuk mondani, hiszen szíverősítő hatása teaként, salátaként, de ágyas pálinkaként is érvényesül :)
Mi, kistótfalusaik szívügyünknek tekintjük ezeknek a különleges galagonyafáknak a sorsát.

Teljes történet ▸

A keszthelyi kastély, a Festetics család egykori lakhelye és a kastélyt övező park számtalan érdekességgel várja a nagyközönséget. A park a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi terület. Sokféle fafajtája közül a kastély déli szárnya – a könyvtárszárny – szomszédságában lévő páfrányfenyőt, más néven Ginkgo bilobát, több mint kétszáz éve csodálják a vendégek a világ minden tájáról.
Kitaibel Pál, a híres botanikus először 1799-ben járt Keszthelyen, és ekkor ismerkedett meg a kastély főurával, Festetics I. Györggyel (1755–1819). A tudós ezután számos alkalommal küldött a grófnak különleges magokat, hajtásokat. Az ő ajándéka volt ez a páfrányfenyő is, amelyet Festetics I. György annyira fontosnak tartott, hogy még a névjegykártyáján is látható a fa az általa építtetett vitorlás – a Phoenix – és a kastély könyvtárszárnya mellett.
A páfrányfenyő az egyik leghosszabb ideig élő fafajta a világon. 1754-ben került a Távol-Keletről Európába. Bár a fenyőfélékhez tartozik, minden ősszel lehullatja ilyenkor már sárga színű leveleit. Különlegességét levelének érdekes formája és szépsége adja, valamint gyógyító ereje (a levelek többek között flavonoidokat és terpenoidokat tartalmaznak). A gyógyászatban a Ginkgo biloba gyulladáscsökkentő hatású, serkenti az agyi vérellátást, a keringést, valamint hasznos a fejfájás és a migrén ellen is.
A keszthelyi Festetics-kastély parkjában, a könyvtárszárny mellett álló páfrányfenyő a park többi, néhány esetben szintén többszáz éves fájával az elmúlt kétszáz évben az ide látogatók számára igazi felüdülést jelentett. A főnemesi család vendégei – akár a legmagasabb királyi házakból származók vagy éppen a magyar felvilágosodás irodalmának jeles képviselői – egyaránt örömmel vették szemügyre ezt a fát keszthelyi itt-tartózkodásuk idején, legyen az a walesi herceg – a későbbi VII. Edward angol király – 1888-ban, a tragikus sorsú Ferenc Ferdinánd főherceg, trónörökös 1909-ben, valamint Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly és Sándor az 1810-es években. Ám nemcsak a híres vendégek láthatták az elmúlt évszázadokban ezt a fát. A 19–20. század fordulóján a keszthelyiek neves események idején vagy éppen a Keszthelyre látogató diákcsoportok, egyesületek tagjai szintén megnézhették a kastély parkját és a páfrányfenyőt is.
1899-ben az ország egyik leghíresebb fényképésze, Klösz György bejárta Magyarország nevezetes kastélyait és parkjait, hogy a párizsi világkiállításra fényképeket készítsen. Júliusban lefényképezte a grófi kastélyt és a parkot. Így a világkiállítás látogatói, akik a világ minden részéről érkeztek, megismerhették a keszthelyi páfrányfenyőt, amint a kastély déli szárnya mellett áll a hercegnői kamarakert szomszédságában.
A kastély páfrányfenyője terebélyes koronájának és impozáns magasságának köszönhetően kedvelt fa a parkban. A magyar filmtörténet egyik ikonikus filmjének, az 1966-ban a keszthelyi kastélyban is forgatott Kárpáthy Zoltán című filmnek a nyitójelenetében a Ginkgo biloba tövénél ígér örök szerelmet a film címszereplője Szentirmay Katinkának. Ez a fa nemcsak a filmeseket inspirálja, hanem a mai párok is szívesen fényképeztetik le magukat esküvőjük alkalmából. Szinte nincs olyan nap, hogy családok, osztályok, baráti társaságok nem gyűljenek össze a fa körül. De a kastély által szervezett programoknak is kedvelt helyszíne, úgy mint parki séták vagy múzeumpedagógiai foglalkozások.
A keszthelyi Festetics-kastély déli szárnyánál álló Ginkgo biloba régi idők tanúja – látta az elmúlt több mint kétszáz év eseményeit és szereplőit, legyenek azok a kastély falai között élők vagy a vendégek. A fa életében ez a kétszáz év még nem számít soknak, ám az itt élőknek és az ide látogatóknak a fa maga a történelem.
Az archív fotók forrása:
Klösz György fényképe: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.128
Kárpáthy Zoltán című film jelenete: https://filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/film/karpathy-zoltan (Inkey Tibor fotója)

Teljes történet ▸

Kincses Makkfa – Nagykőrös
A fa „születése” az 1400-as évek elejére tehető, tekintélyes méretekkel rendelkező kocsányos tölgy (Quercus robur). Méltóságteljesen áll Nagykőrös határában, két mellette álló vackorfa társával őrzi a régi korok emlékeit a pusztai tölgyes erdősztyepp növénytársulás vélhetően egyik legidősebb tagjaként. Magassága 35 m, törzs körmérete 650 cm. Viszonylag alacsonyan elágazó.
Mondhatjuk, igazi túlélő! Túlélte a török kor mérhetetlen faigényét, melyet a város határában lévő erdők is biztosítottak. Túlélte Herbeville osztrák tiszt 1705-ben tett óriási erdőpusztítását, ugyanis a puskapor főzéséhez nagy mennyiségű fára volt szükség. Átvészelte a huszadik század vérzivataros éveit, tanúja volt 2000-ben a NATURA Pusztai tölgyesek kijelölésének és a terület védelem alá helyezésének. A régi erdő határában helyezkedik el egyedüli vén tölgyként, társai a mai kort már nem láthatták meg.
A fa legendája
Hol volt, hol nem volt, volt egy erdőkerülő, és annak szépséges leánya. A lány, szőke göndör hajú, csillogó szemű, jó kedélyű csalfa lány volt. Csalfasága abban mutatkozott meg, hogy imádott szerelmét elhagyta egy török vitéz kedvéért. Maczkó Albert, a csalfa leány szerelme nem hagyta annyiban, és véres bosszút esküdött a sötét erdő mélyén. Hét nap és hét éjjelen kereste búvóhelyüket, mikorra megtalálta a virágos tisztás rét közepén. Megleste az újdonsült szerelmespárt, majd követte őket a török vitéz sátráig.
A sátornál azonban inába szállt a bátorsága, nem mert szembe szállni a törökkel. Megvárta az estét. Mikor már mindenki az igazak álmát aludta, odalopózott a szerelmespár sátrához, hogy megölje őket. Közvetlenül a sátor előtt azonban egy bivalybőr csomagot talált. Kíváncsisága és félelme erősebb lett a bosszúnál. Megfogta a csomagot és odébb állt egy hatalmas tölgy árnyékába, hogy megnézze, mi lehet a bivalybőrben.
A látványtól szeme-szája tátva maradt! A bivalybőrben rengeteg szebbnél szebb ékszert és aranyat talált.
Mivel a csomag olyan nehéz volt, hogy nem bírta tovább cipelni, zsebeit degeszre tömte, a többit pedig elásta a tekintélyes tölgy tövében.
A történetet Józsi bá’, egy régi vágású idős helybéli juhász mesélte el, mely történet sok-sok generáción keresztül szállt apáról fiúra.
Hogy igaz volt? Ezt a történetet tartja a fáról a szájhagyomány.
Ma a fa jó egészségi állapotban található. Palástja egészséges, alsó, korábban letört ágainak kezelését kell elvégezni. Idős kora ellenére gombaképlet nem látható a fa törzsén, vázágain. Kevéssé látogatott, ligetes helyen áll, talán ezért is őrződött meg ilyen jó egészségi állapotban.
Legyen Ő az év fája!

Teljes történet ▸

Egy gesztenyefa története
Egyszer régen, nagyon régen, a 13. kerület közepében, a múlt század elejében épült egy szép óvoda.
Falai közt kicsi lábak, évek óta ki-bejárnak, sok élet és történet kezdődött az ódon épület falai közt. Százhúsz év alatt nótaszó és sok kacaj hallatszott a fák alatt.
Itt születtem meg én, a kopár udvar közepén.Kicsit féltem, mikor vékonyka ágaim a szél hajlítgatta, de a kicsi kezek és lábak féltőn reám vigyáztak. Ekkor úgy éreztem, hazaértem, ez lesz az én hazám, míg csak élek.
Együtt nőttem, növekedtem eleinte a gyerekekkel, örültem, mikor nézegettek, méricskéltek: ki a magasabb, kinek vastagabbak a karjai, ágai. De a gyerekek gyorsabban nőttek.
Szív repesve hallgattam, amikor körém álltak, körbe fogtak, táncot jártak, énekeltek, megöleltek, simogattak, nézegettek. Később észrevettem, már nem elég három-négy gyermek ölelő karja, már az egész csoport kell, hogy körbeérjenek. Jól kihúztam magam, hisz már én is nőttem, terebélyesedtem.
Már magasabbra kell nézniük, amikor tavasszal az ágaim között megbújó madárfészkeket nézegetik, vagy ősszel a gesztenyeterméseket figyelgetik.
Egy-egy erősebb széllökésnél segítek az óvoda lakóinak örömet okozni azzal, hogy lerázom a tüskés burkokban megbújó terméseimet, és zene füleimnek, mikor örömkiáltások között futkároznak: "Itt van egy gesztenye! Itt is van, itt is van! " Kapkodják kosárkáikba, dugdossák kabát-és nadrágzsebeikbe.
Később viszontlátom terméseimet gesztenye-emberkékként, sünik, csigák és különböző játékok formájában.
Ilyenkor éltető erő járja át törzsem millió kanyargó kis csatornáját. Vastag, öreg, ráncos kérgem alatt érzem, még mindig van annyi életerő, ami képes a következő tavaszi megújulásra.
Öregkoromra igen terebélyessé nőttem. Igyekszem ágaimmal visszaadni a sok -sok törődést, szeretetet, amit csemeteként kaptam: a meleg nyári napokon árnyékot adok az alattam lévő homokozóban játszó, és délután a tornateremben alvó gyermekeknek.
Az ágaimon pihenő és fészkelő madarak éneke, csicsergése elnyomja az utca zaját, így megnyugvást hoz annak, aki hallgatja. Lecsendesíti, kisimítja fáradt lelkét, és rádöbbenti arra, hogy milyen gyönyörű a természet a maga színeivel és hangjaival.
Nagyon sok évet szeretnék még itt megélni egészségesen, és hallani a gyermekektől azt, hogy:
"Milyen jó volt alád állni, te nagy gesztenyefa,
Ilyen nagy fám nem lesz, nem lesz többé soha!"
Óvodai közösségünk számára szinte már szimbólummá vált az udvarunkon álló gesztenyefa. Árnyékot adó lombjai alatt már a sokadik felnövekvő generáció játszik. Segítségével remekül megfigyelhetjük gyermekeinkkel a természet változását. Minden évszakban nyújt élmény teli dolgokat, játéklehetőséget a gyermekek számára.
Óvodánk udvarán központi helyet foglal el. Remekül kiállta az idő próbáját, olyannyira, hogy a számos felújítási munkálat ellenére is óvodánk örök lakója maradhatott.

Teljes történet ▸

A nevezett fa a Bakáts téren álló kb. 45 éves virágos kőris. Ferdén nőtt, erősen kitér az út irányába. Az elmúlt évtizedekben a fát többen, többször ki akarták vágni, a tervező fel sem tüntette már a Bakáts tér 2021-ben zajló felújításának tervein. A fa nem dől, hanem ferdén nőtt. A jelenség neve: fototropizmus, ami azt jelenti, hogy a növény keresi a fényt növekedése során. A kezdeti időszakban más fák és az épület is akadályozták, ez magyarázza különleges habitusát. Környezete mára megváltozott és úgy tűnik, elérte azt a magasságot is, ahol elegendő fényhez jut, hiszen csúcsa szépen korrigál, közelít az egyeneshez. A tér felújítását megelőző állományfelmérés során műszeresen is megvizsgáltuk: a törzs szerkezetét vizsgáló Fakopp diagnosztikán túl egy Dynaroot dinamikus gyökérvizsgálaton is átesett, amely az extrém szélterhelés esetén mutatja meg a fa ellenállását, biztonsági faktorát. Bár az útpálya űrszelvényébe nőtt, a vizsgálat eredményei annyira meggyőzőek voltak, hogy a fát megtartottuk. A balesetveszélyes helyzeteket elkerülendő, a kőris kapott egy élénk színű horgolt pulcsit, hogy már messziről is látható legyen, ahogy az út fölé hajlik. A fa jelképe a kerület favédelem iránti elköteleződésének. Csak azért, mert egy fa nem esztétikus, de egyébként egészséges, nem szükséges kivágni, sőt óvni kell. Metszéssel statikáját segítjük, állapotát rendszeresen ellenőrizzük továbbra is.

Teljes történet ▸

A jelölt platán fa egyidős a Bőhm Ferenc által, az Esterházy család megrendelésére tervezett és épített tájkerttel, kb. 230-250 éves. Valószínűleg nem sokkal ültetése után megdőlt, így a földfelszínnel párhuzamosan növekedett. Kialakításakor a Cseke-tó partja nem volt kikövezve a jelenleg ismert módon, így a közvetlenül a tó partjára ültetett platánsor több példánya is megdőlt a laza szerkezetű, vizes talajon, de egyik sem feküdt fel a partfalra ilyen csodával határos módon. Szerencsére a platánokra jellemzően remekül alkalmazkodott a helyzethez és törzséből további statikai támasztó gyökereket növesztett. A tatai Angolkert egyik legjellegzetesebb fája, közkedvelt esküvői és szerelmes fotó készítő helyszín, de a Bikini zenekar egyik nagylemezének zenekari fotója is ezen a fán ülve készült. Egyfajta hidat képez a Cseke-tó vízfelszíne felett, a bátrabbakat egészen közel vezeti a víztükörhöz. (Mások szerint, egyszerűen csak a világ leghiúbb fájával van dolgunk, aki egész évben saját tükörképét csodálja a víz tükrében...)
Sajnos törzsének kérgén nyomot hagytak az évtizedek, kérge a parton megkopott, korhad, megfelelő kezelés és védelem után még biztosan sok évig örömet okozhat az Angolkertbe látogatók számára. Emellett számunkra-tatai városvédők számára-azért is különösen fontos, hogy mindenki megismerje a védett, tatai történeti kert faállományát, mert pár száz méterre innen, egy egyidős platán gyökérzetének statikai védőzónáját pár hete vágták át láncfűrésszel (!!!) egy teljesen értelmetlen és az Angolkerthez méltatlan kivitelezés során.

Teljes történet ▸

Ez a miskolci fekete nyárfa tekintélyes termetével és korával egyedi értéket képvisel a városi környezetben. A mellette folyó Erenyő-patak hajdani puhafaligetek hagyatéka. Miskolc legöregebb fája, ami kuriózumnak számít lakótelepi környezetben. Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata 2003-ban helyi védettségű természeti értékké nyilvánította. A fekete nyárfát a kihalás fenyegeti, ezért felkerült a Környezetvédelmi Világszervezet Vörös Listájára. Lombjai között tucatnyi madárfaj fészkel és kap menedéket. Ami különösen említésre méltó még, hogy a környéken sehol sem található hasonló korú és nagyságú famatuzsálem. Bár majd 20 évvel ezelőtt már részesült egy elismerésben ez a különleges fa, mégis úgy éreztük miskolci lokálpatriótaként, hogy ezzel a nevezéssel szeretnénk felhívni a figyelmet a kihalás szélén lévő fafajtára, egyben természeti örökségként meg szeretnénk óvni a felnövekvő nemzedéknek a következő évtizedekben. Megtiszteltetés lenne, ha már csak nevezésünkkel is elismernék effajta értékmegóvásunkat.

Teljes történet ▸

Perkáta Fejér megyében, Székesfehérvár és Dunaújváros között található, négyezer fős nagyközség. Gyönyörű ékszerdoboza a településnek a Győry-kastély, melyhez egy hatalmas kert is tartozik. A kert féltett kincse a több, mint 200 éves tölgy, mely mára a Perkátai Öreg Tölgy néven vált ismertté. Sokan úgy vélik, hogy 1820-ban ültethették el a fát, amikor V. Győry Ferenc, a kastély ura, nagyszabású építkezésbe kezdett, hogy a család megfelelő körülmények között tudjon élni. A meglévő kastély főépületét belül átépítették, külsőleg pedig a korszak divatos építészeti stílusának megfelelően a klasszicista formanyelvhez igazították. Ekkor döntötték el, hogy az épület kertjében elhelyezik napjaink büszkeségét, az Öreg Tölgyet.
Még ifjú fácskaként élte meg az 1848-as eseményeket, az első és a második világháborút. Figyelemmel kísérhette az államosításokat, a kastély funkcióinak változását az iskolaépülettől kezdve a könyvtárrá, majd művelődési központtá történő átalakítását. A ma élő nagymamák, nagypapák boldogan idézik fel elbeszéléseikben az iskolás éveket, amikor összegyűltek a fa törzse előtt az év végi osztálykép fotózásra, vagy a gyerekzsivajtól hangos szüneteket a fa alatt, a makk szedéseket és dobálásokat.
Az elmúlt 200 évben rengetegen csodálhatták meg terebélyességét és generációk nőttek fel úgy, hogy ismerték és ismerik a tölgyet, játszottak, beszélgettek vagy akár csak sétálgattak annak árnyékában.
A tölgyfa népszerűsége mind a mai napig töretlen. A 2021-es „Év fája” versenyen elindulva a település lakói és barátaik egészen a második helyig juttatták el kedvencüket. A megmérettetésnek köszönhetően Perkáta polgárai felfigyeltek hatalmas kincsük fontosságára és hamar a figyelem középpontjába került, az itt élő többi 100-200 éves fával együtt. Mondhatjuk úgy is, hogy a tölgy lett a perkátai öreg fák „nagykövete”. A lakosság szinte egy emberként mozdult meg az idős fák védelmére. Az Öreg Tölgy magánszemélyek finanszírozásával megkapta ugyanazt az ápoló kezelést, ami nyertesként megillette volna. Ezután - már az ő védnökségével - a lakosok gyűjtést indítottak további idős fák ápolására. Magánadományokból közel 1 millió Ft gyűlt össze nagyjából egy hónap alatt, ezen összegből pedig 16 darab 100-200 év körüli, idősebb gesztenye, hárs, japánakác és tölgyfa ápoló kezelése valósult meg.
A tölgy a falu közösségi életében is egy újabb szintre lépett. Modellje lett egy sikeres gyermekrajz pályázatnak. Gyűjtöttek alatta már újrahasznosításra szánt zoknikat. A figyelemnek köszönhetően lehetőséget adott arra, hogy Perkáta lakói összegyűjtsék a használt sütőolajat, ami egy újabb lépés a falu környezettudatosságában. Bevételt is generál, amiből a meglévő fák gondozását finanszírozzák majd. Lombkoronája alatt otthonra lelt a péntek délutánonkénti „Nagyimesék”, amikor önkéntes civilek olvasnak mesét a gyerekeknek. Szerveződik már az „Örömzene az Öreg Tölgy alatt” nyáresti élőzenés előadássorozat, helyi zenészek részvételével. Friss házasok mellőle indulnak el a boldog közös úton, miután a kastélyban kimondták a csupa nagybetűs igent, és szívesen választják esküvői fotózásuk hátterévé.
A tölgynek saját Meta oldala van (Perkátai Öreg Tölgy), mely oldalon az ismeretterjesztés, a természetvédelem mellett a helyi tehetségek és kulturális értékek bemutatása zajlik.
A fa egészséges, bízunk benne, hogy még legalább 200 évig az is marad. Reméljük, hogy a klímaváltozás ellenére is lesz még 200 éve tovább élni. Azért érdemli meg, hogy 2022-ben ő legyen az év fája, mert ez a tölgy példája annak, hogy egy idősödő fa is lehet motivátora az emberi összefogásnak, a közösségépítésnek, a helyi értékek- és a természet védelmére irányuló figyelemnek. Mert a mi tölgyünk ezt teszi velünk itt Perkátán, s mi ezért hálásak vagyunk neki.
Alkotók: Tagai Réka, Horváth Alexandra, Szalai Anikó, Csordás Istvánné
Rajz: Király Réka
Fotó: Tagai Réka, Bolvári Dorina, Kovács Tina Erika, Csordás Istvánné

Teljes történet ▸

Úgy tartják, az igazán fontos dolgokért érdemes küzdeni. Harmadjára is nevezem az év fája versenyében Dánszentmiklós helytörténeti emlékeit és számomra kedves fáit, a Micsky hársakat a védelmükért indított figyelem reményében utoljára. Dánszentmiklós környezete mára mezőgazdasági és fakitermelési sivataggá vált, kis szigetként különleges színfoltja a tájnak ez a nagylevelű hársakból álló facsoport. Az öreg hársfakör tagjait elkezdték ágról-ágra elhordani, a terület illegális szemétlerakóvá vált 2020-ra. Ez okból kifolyólag neveztük a Micsky hársakat ebbe a versenybe. Figyelmet kérve, és a rajtuk esett természet károsítás, rongálás okán kértük a helyi hivataltól, hogy nyilvánítsák helyi védett facsoporttá a Micsky hársakat. Néhány év kellett, és a hivatal lusta, közönyös kerekét rugdosva, elindult ez a folyamat. Az állami földek árverését követően 2021-év elejére, magántulajdonba került a Micsky hársak területe, addigra civil összefogással az ott létesült szemétlerakót sikerült felszámolni és látogatott kirándulóhellyé tenni. Kicsit kisajátítva a terület egy apró sarkát, létrehoztunk egy pihenőövezetet, hogy megfelelőbb módot kínáljunk a terület látogatására. Kirándulóhelyünk a lakosság részére lett létrehozva közösségi összefogással. A kialakított pihenőövezetet a hársak alatt egy asztallal bővítettük idén a MKKP, Rózsa Sándor Népi Kampánypénz Tékozló Alap nyertes pályázata által, ami az állam által kampánycélokra fordítható adóforintjaink hasznos visszaforgatásának céljából jött létre. A pályázat keretén belül szakemberek elkészítették a hársak állapotfelmérését és megtartó kezelési tervének javaslatát a helyi védettség kialakításához. Az első dokumentum, amit szakemberek állítottak össze, és pontos képet ad ezeknek a fáknak az eszmei, természeti értékéről és jelenlegi állapotáról, megtartó faápolásuk kezelési lehetőségeiről. A helyi védett fák kialakításához szükséges rendelet megalapozza jogilag támogatott védelmüket, ami gátat szabhat a súlyosabb rongálásoknak a jövőben. A faápoló szakemberek élettanilag vizsgálták az érintett fákat. Állapotfelmérésük által tett kezelési javaslat a fákon végbemenő természetes elmúlásuk folyamatát lassíthatja, megtartásukról és védelmükről való gondoskodás ennél összetettebb. A védelmet az emberi hatások általi veszélyeztetettségre, a fák megtartását célzó tevékenységekre ajánlott kialakítani fenntartható módokon, hogy kulturális és eszmei értékük valóssá váljon. A hársak neveket kaptak különböző tulajdonságaik alapján a faápolóiktól: Aggastyán, Sittes, Üresfejű, Kémény, Láncos, Taplószáj, Reszelőfaló, Villás. Közülük idén Aggastyánt szeretném nevezni a versenybe. A kör legidősebb tagja. Hatalmas gyökerei között van egy mélyedés, amiben ücsörgök kicsit szinte minden nap, mint egy nagy ölben. Nagyon kényelmes, megnyugtató és kellemes hely, ha már tele van az ember feje mindenféle zakatoló gondolattal. Most már tudom a faápolóinktól, hogy azt úgy hívják dendrotelma. Azt is megtudhattam, hogy a 2019-ben felebarátaim által elvégzett ostoba engedély nélküli csonkolás miatt Aggastyán gyökereinek egy része elhal. A levágott kezeletlen vázág gyorsan korhad a törzs belseje felé. Visszafordíthatatlan folyamat, de lassítható, ha faápolásban részesül. Számomra pótolhatatlan példány, és nincs a környezetemben még egy ilyen fa. Több mint egy évtizede követem sorsát ennek a facsoportnak, az elmúlt néhány év során helytörténetük feltárásában is részt vehettem, és Aggastyán magonca nevelkedik a kiskertemben egy vödörben várva a percet, hogy talán a kör hiányzó tagjait pótolhatja majd. Aggastyán már az 1941-es katonai légifelvételeken is szerepel. Szülőfalum első iskolaalapítói telepítették a nagylevelű hársakból álló kört majorságuk központjában. A történelem viharait átvészelve még mindig itt állnak, és ha Aggastyánt idővel ki is dönti egy vihar, a Micsky hársak köre az őket gondozó közösség által fennmaradhat ha az a közösség élő védelemként jogilag is támogatva kitartóan ragaszkodik igazi értékeihez.

Teljes történet ▸

A lelkek a fában laknak.
"Akik már meghaltak, de a földről elmenni még nem akarnak
megkérhetik a Jóistent, had maradhassanak még egy darab időre.
Ha okuk van rá, biztos megengedi
például kiknek gyermekük van, láthassák felnőni,
vagy ha szüleik még élnek, vigaszul észrevétlen szellő képében, megsimíthassák arcukat.
Vagy kik a végességig szerették szerelmüket, lássák magában az mint fájlalja emléküket.
Vagy ha számukra a világ töredezett képe, megértéssé egészen még nem állt össze.
És mind kapnak időt, akik többnek hiányoznak, mint akiknek nem.
Leküldi az angyalokat velük, mert elkódorogni azért nem szabad.
Vastag törzsű fákat kell keresniük, hogy azokban lakjanak.
Onnan láthatják, ami a világban megy
S ha egyetértenek, ágaikkal bólintanak, velünk maradnak, ha akarnak, amíg a fák élnek."
Népligettel való kapcsolatom 2013-ban kezdődött, amikor is életmódváltás keretében, futni, kocogni gyalogolni kezdtem. Mindeközben megismertem útjait, sétányait, a sétányok neveit, a fáit, növényeit. A ligettel való kapcsolatom 2020-ban, új irányt vett. Férjem halála miatti gyászom és depresszióm okozta mély gödörből való kilábaláshoz - mint egy vízben fuldoklónak - a mentőövet jelentette nekem a Népliget.
A napi kocogások, gyaloglások során egyre följebb tudtam emelni a fejemet. A szürke betonút fokozatosan kitágult. Észrevettem a fákat, a növényzetet, a madarakat, a meghallottam a madárfüttyöt, a napsütést, és a természet gyógyító hatását tapasztalhattam meg. Megláttam a hatalmas széles törzsű fákat, akik lombkoronájukkal az ég felé nyúlnak, de közben biztonságosan állnak a talajon erőt sugározva.
Az egyik kedvenc utam a Karl von Lynné sétány, amely platánsorával, mint egy katedrális hajója. Minden nap átölelném és megsimogatnám ezeket a fákat. Mennyi mindent láthattak, hallhattak életük során! Van azonban közöttük egy, amely a legkedvesebb mind közül. Törzse átnőtt a járdán, mintha lefolyna az útra. Ő lett az "én fám" akit "papácska" fának neveztem el.
Miért? Ha átölelem, megsimogatom, leülök a tőrzs adta kis ülőhelyre, biztonságban érzem magam. Befogadott és elfogadott ez a fa. Beszélhetek hozzá, imádkozhatom, miközben simogatom mohával benőtt törzsét. Ő hát az én fám.

Teljes történet ▸

Jobbágyi legjellegzetesebb fái a hársfák. S vajon miért?
A faluba érkező emberek az eléjük táruló panorámából, a Mátra vonulatának egyik dominánsan kiemelkedő tagját pillanthatják meg. Azt a hegyet, amelyet három lágy-dombos alakzatával szép női mellhez hasonlította valaki. A magassága 509 méter, de a meredeksége miatt magasabbnak tűnik, s a falu különböző pontjain is azt az érzést kelti mintha mellettünk állna.
Ez a hegy a Nagy Hársas-hegy nevet kapta, amelyet a rajta természetes körülmények között élő hársfák ihlették. Az emberek még a faluba is hársfákat ültettek. A Lourdes kiskápolnánk is egy hatalmas fa alatt áll. A faluház udvarán több példánya is megtalálható. Az ott lévő fák egyikét szeretném bemutatni, amelyet az 1930-as évek elején ültették el. Az idő tájt Pintér Jece kántortanító élt itt, akinek a felesége a postamester volt. Így ebben az épületben működött a posta is, amely később bölcsődeként és óvodaként is funkcionált. Továbbá helyet adott különböző találkozóknak, tanfolyamoknak. Múltban és a jelenben is. Nagyon sok ember megfordult ezen az udvaron, s hűsölhetett a fa lombjai alatt, gyönyörködhetett a látványában, és sokak emlékei között él tovább. A faluból elköltözött emberekkel történő a beszélgetések során, legtöbbször szóba kerül a hársfa is. Többen is elmondják, hogy több évtizedes távollét után, még mindig hiányzik a hársfavirág kellemes, édes illata, amely május vége táján beborítja az egész falut.
A fához való kötődés nagyon szép példája, hogy fiatal házaspárok, még napjainkban is a gyermekük születésekor hársfát ültetnek az udvarukba. Egy nagyon szép és megható rendezvényt tartottak itt 2019-ben. Sérült gyermekeket, szüleiket, segítőiket látta vendégül a falu. Az ország számos helyéről, mintegy 250 személy jött el erre az eseményre.
A program fontos eseménye volt a rövid zarándoklat a kápolnához, a falu nevezetességeihez, illetve templomi misén való részvétel, és persze a Faluház udvarán elköltött közös ebéd. A beszélgetések, a gyermekek részére rendezett játékok is különlegessé tették ezt a csodálatos napot. Az időjárás azonban aggodalomra adott okot, mivel egész héten esett az eső, még a rendezvény reggelén is. De érdekes módon a vendégek érkezésekor kisütött a nap, s gyorsan felszárította az esőcseppeket. A sátrakból az asztalok és a székek pillanatok alatt a hársfa alá kerültek, mert ez a gyönyörű fa magához vonzza az embereket, s mindenki a hatása alá kerül. Ma is fülembe cseng a közelemben ülő beteg gyermek hangja, ahogy kérleli az édesanyját, hogy ne menjenek haza, ő itt a fa alatt szeretne lakni.
A fent leírtak tükrében szeretnék ezzel a gyönyörű, s méltóságos hársfával Az év fája pályázaton részt venni, mert a hársfa sok embernek életet, egészséget, s örömöt ajándékozott, a múltban, s a jelenben egyaránt.

Teljes történet ▸