A Tiszadobon 1846 augusztusában elkezdődött Tisza szabályozás emlékműveivel együtt emlegetett Juharfás út történetének feldolgozásával Tiszadobon még nem foglalkozott senki, mint helyi nevezetességet, idegenforgalmi látnivalót külön nem vetették még papírra.
Hol is található az említett fasor? Tiszadob külterületén, a Tisza szabályozás közvetlen közelében, az árvízvédelmi töltés Széchenyi gát szakaszának két oldalán. Milyen fákat is ültettek ide? Korai és hegyi juhart, pontosan 110 db-ot két oldalra. Miért esett a választás pont erre a fafajtára? A kiválasztásakor nyilván arra is figyeltek, hogy milyen talaj van a telepítendő területen, az ottani klimatikus viszonyok milyen fa növekedési igényeinek felelnek meg, hosszú élettartamú fafajtát válasszanak és természetesen őshonos legyen. A megkérdezettek szerint mindezeket összevetve esett a választás a korai juharra. A korai juhar szép megjelenésű, 25-30 méteres fa, szinte egész Európában, így a Kárpát-medencében is őshonos. Kérge fiatalon sima, szürke, idősebb korban barnásszürke, hosszirányban sűrűn, de nem mélyen repedezett. Koronája terebélyes, gömbölyded. A faj ifjúkori növekedése különösen erőteljes, ebben az időszakban évi növekedése a 1,5-2 métert is elérheti. Élettartama kedvező termőhelyen 250 év körül van, de hazánkban csak ritkán él 100 évnél tovább. A népi gyógyászatban azt tartják, hogy levele megszárítva, leforrázva mindenfajta seb gyógyítására alkalmas. A juharfa a néphit szerint véd a villámcsapás ellen és a boszorkányoktól. Érdekességként említjük meg, hogy a trójai faló is juharfából készült. Mikor is ültethették a fasort? Nagy József nyugalmazott gátfelügyelő elmondása alapján, amit a régi gátőröktől hallott, a Széchenyi emlékmű állításakor (1865) az emlékmű köré tiszafákat, az onnan kivezető földes dűlőútra az árvízvédelmi töltésig orgonasort, annak folytatásaként pedig juharfákat ültettek. Az orgonák rövid idő alatt kiöregedtek így kivágták őket, majd helyettük is juharfákat telepítettek. A tiszafák nagy része még most is megvan, így azok korának a megbecsülése is segíti a juharfák ültetési idejét meghatározni. Tamás József jelenlegi gátőr elmondása alapján, amit az elődei visszaemlékezései, valamint a közelmúltban a fasorból sérülések (korhadás, viharkár) miatt kidőlt juharfák évgyűrűi alapján mond, a fasort kb. 150 éve ültethették. Antal László fakitermeléssel foglalkozó vállalkozó véleménye szerint, figyelembe véve a juharfa tulajdonságait, az éghajlati viszonyokat és a föld minőségét a helyszínen, valamint a fasor egyedeinek állapotát a juharfás út ültetési ideje 100-150 évre tehető. Összevetve a megkérdezettek által elmondott gondolatokat, megállapíthatjuk, hogy a juharfás út ültetése a Széchenyi emlékmű avatása után (1865) rövid idővel történhetett kb. 154 éve. Jelenleg a fasor egyik oldalán 32 db, a másik oldalán 30 db fa található. A felmérésünk alapján egyértelműen látszik, hogy egyik oldalról 23 db a másik oldalról pedig 25 db hiányzik a szinte egyforma távolságokra ültetett fák közül, összesen a két oldalra egykor 110 db juharfát telepítettek. Észrevehető, hogy van 1-1 fiatalabb fa közéjük ültetve, tehát történtek próbálkozások a kidőlt fák pótlására. A két fasor között lévő régi földutat az 1932-34-es nagyárvíz idején megmagasították, később pedig szilárd burkolattal látták el. A jó gazda gondossága! A jelenlegi állapotot tekintve látszik, hogy folyamatosan kezelve, gondozva vannak a fák. Szükséges ez azért is, mert egy a közlekedés szempontjából engedélyköteles árvízvédelmi töltés két oldalára ültetett fasorról van szó. Van ugyan köztük már odvas, azokra fokozottan figyelnek. A száraz ágaikat levágják, a letört darabokat eltakarítják. Az elmúlt hónapban 107 db hegyi juhar csemetét ültettek a már meglévő fák közé, így biztosítva a fasor fennmaradását. Miért érték számunkra a juharfás út? A Tisza szabályozás részeként történelmi és kulturális emlék egyaránt, a kora miatt pedig külön kiemelt értéket képvisel.

Teljes történet ▸

Az Imrehegyi terebélyes eper, a település legidősebb fája, körülbelül 140 éves. Az 1800-as évek végén papok ültethették. Különlegessége a törzskerület, hiszen az egy gyökérből fakadó különváló vastag törzset, ha együttesen mérhetnénk meg 800 cm-t is kitenne. Így a különvált törzsek törzskerülete együttesen is 800 cm.
A fekete eperfa a mai Tulahomoki major területén áll, amelyet régen "sövényes majorként” is emlegettek. Mégpedig azért, mert a fához közeli kút oldalfalát nem téglával rakták ki, hanem sövényt használtak. A kúthoz jószágokat hajtottak itatásra, miközben a gulyás a fa alá húzódhatott a rekkenő hőségben. Major pedig azért volt, mert papok birtoka volt, az is lehet, hogy a fát is papok ültethették. Az emberek ennek történetét nem tudják már, hogy a papi birtokon felépített cselédházak, tanyák udvarában állt ez a fa, vagy pusztában álló fa volt, egy gémeskúthoz nem messze.
A fa egész életében különböző szerepet töltött be, jóval többet, mint általában egy tanyaudvarban felcseperedő eperfa, amely gyümölcsöt terem, és hűvöst, árnyékot ad.
Az Imrehegyi terebélyes eper gazdag történettel rendelkezik. Az idős emberek, akik hallottak róla vagy a közelében éltek, a legtöbben úgy tudják, fekete epret termett valamikor, de nagyon keveset. Az egyik hajdanán arra lakó 85 éves lakosnak, aki naponta járt oda, hogy az eperfa vastag ágán lengő hintába ülhessen, ez a fa mindennapos élményt jelentett. Elmesélte, hogy emlékszik arra, hogy a II. világháború ideje alatt a fa terebélyes lombja alatt katonák húzódtak meg néhány napig és tábori konyhát alakítottak ott ki. Orosz katonák is odamentek a fa alá hűsölni.
A fa nemcsak pozitív emlékeket őriz, történt a fa alatt egy tragédia is. Egy katona úgy esett le ott a lováról, hogy meg is halt.
Az 1960-években a Kossuth Termelőszövetkezet határban dolgozó munkásai a terebélyes eperfa alatt ebédeltek nap, mint nap.
A fa szerepe az elmúlt 10 évben teljesen megváltozott, népszerűsége, a közösségben betöltött szerepe megnőtt. A fa népszerűségét az is növeli, hogy védetté nyilvánított természeti terület közelében van, ahova szintén érkeznek csoportok, hogy a védett növényeinket megnézzék.
A papi világot követően az ezen a területen felépített parasztházakban laktak még emberek, és ma is laknak. Az a terület, amelyen a fa áll és az ahhoz közeli ház állami tulajdonban volt. A fára az emberek ügyet sem vetettek sokáig. Körülbelül 15 évvel ezelőtt egy vállalkozó jött arra, az ingatlant megvásárolta és a terebélyes eperfát gondozásba vette. A környékét gyönyörűen kialakította, mesterséges tavat épített köré, a tavat fahíd és a tavat övező kaktusz ültetvény díszíti, valamint a tóban növények (tavirózsák) díszlenek. A fa alatt padok és 3 faasztal van elhelyezve. A fához csoportok érkeznek, klubfoglalkozásokat tartanak és sakk partikat, valamint beszélgetések és dalolások folynak a hűst adó terebélyes lomb alatt. Az általános iskolások évente kerékpártúra keretében kilátogatnak oda. Az alsó tagozatos tanulók felfedezték a tóban, hogy halak is vannak. Ez egy újabb élményt jelentett nekik, még halászhattak is.
A fa többször volt már vetélkedő színhelye is. Évente bevezettük a tavaszi, nyári Telihold éjszakai túrát, a végállomás több évben is az Imrehegyi terebélyes eperfa volt. Ez közel 10 km-es utat igénylő túra. A 25 tagból álló csoportot a fa alatt sekélyre épített sütögető hely biztosításával éjszakai szalonnasütési lehetőség várta. Az egyéni túrázók, akik a szomszéd településekről érkeznek, szintén meglátogatják. A fa életkorát próbálták műszerrel bemérni, a fa üreges belseje miatt ez nem járt sikerrel. A fa törzsén is láthatók korhadás jelei. Emiatt csonkolni is kellett, ami a képen is látható. Szeretnénk a fát ettől megvédeni, a megóvásáért a közösségünk mindent megtesz.

Teljes történet ▸

Gyönyörű platán fánkat 1900-ban ültették sok más csemetével együtt, az akkori Bíró-kúria díszkertjében. Sajnos a II. Világháborút és más természeti és egyéb csapásokat csak Ő élte túl. Később a kúriából iskola, majdan óvoda lett, a kert csendjét gyermekzsivaj váltotta fel. Időseink visszaemlékezéseiből kiindulva tudjuk, hogy már 1940. előtt egy hatalmas üreg tátongott a fa törzsén, közvetlenül a földfelszín felett. De, hogy ezt a sebet mi okozta senki nem tudja. Akkora volt, hogy 3-4 évesen többen is megpihenhettünk benne. Volt ki csodálta, volt ki félt tőle, de mindenkiből érzéseket váltott ki platánunk. Teltek, múltak az évek a gyerekek körülötte játszottak, a kör játékok közepén ő foglalt helyet. A bújócskázások alkalmával tökéletes búvóhelyet biztosított és csak úgy becsücsülni a közepébe, már az is jó érzéssel töltött el bennünket. No és a legfontosabbról el ne feledkezzek, az első csókok az óvodában hát hol is történhettek volna? A fa ölelő odujának biztonságában, az óvó néni figyelő tekintete elöl elbújva! Néha "csak úgy" megsimogattuk, hozzábújtunk, mert jól esett, jó érzéssel töltött el bennünket. Találgattuk és kipróbáltuk, vajon hány karocska ölelése kell ahhoz, hogy átérjük a platánunkat. Generációk nőttek fel így, bújócskázva, ölelgetve, simogatva, az első csók emlékével.... Aztán úgy 10 éve valami történt. Valami, ami számunkra megfoghatatlan, de a fa biztosan tudja a magyarázatát, mi csak sejtjük és találgatjuk okát. Először nem is feltűnően, inkább lassú "léptekkel", de a tátongó lyuk kezdett összehúzódni. Egyre kisebb és kisebb lett. Már nem fértek be a gyermekek, a maradék résen mára csak bekukucskálni lehet. Lassan a lyuk teljesen eltűnik. Találgatások indultak, vajon mi történhetett? Ennyi idő után hogy-hogy eltűnik az odú? Nos, mit gondolnak, miért a gyógyulás? Aki évtizedeken keresztül ennyi szeretet kap, ennyi gyermeki törődésben, figyelemben, örömben részesül, mi mást választhatott volna? Úgy döntött begyógyítja sebét, hogy bár odú nélkül, de még sok-sok évtizedig "szolgálni" szeretné csodálóit. Ez a mi platánunk csodájának története.

Teljes történet ▸

Szentendre egyik legrégebbi településrészén, Alsó-Izbégen, ahol öt utca is egymásba fut, nem messze a Bükkös pataktól egy kis dombocskán nőtt ki több, mint 180 éve a mi hársfánk. Az itt lakók mindig tisztelettel viseltettek iránta. Tekintélyt parancsoló hatalmas lombkoronájával védelmezte az ez idő tájt ideállított pléhkrisztust, amit aztán később felváltott a ma is látható Krisztus-kereszt. Elődeinktől úgy hallottuk, hogy a keresztet az Izbég határába földjeiket művelni járó parasztemberek hálából állították. Őseink, keresztet vetve itt haladtak el nap, mint nap hársfánk és Krisztus keresztünk előtt, amikor Bubánba, vagy a Kőhegyre indultak kapával a kézben, hogy szőlőjüket, gyümölcsösüket ápolják. Hátyijukban, a vesszőből font hátikosarukba, hozták aztán haza az érett gyümölcsöt.
Régen és most is vannak olyan gyerekek, akik iskolából jövet, a hársfa alá telepedve gondolták, gondolják végig az aznapi történéseket.
A legenda szerint, amikor villám csapott a hársfánkba, vagy talán a súlyától zuhant le az ága, a fa alatt, a padon rendszeresen üldögélő idős ember, a hársfától hazatérve, röviddel azután meghalt.
Az ekkor szerzett sebet gyógyítgattuk aztán mi, utódok, s a gondoskodás következtében napjainkra ismét ereje teljében pompázik a dombon magasodó hárs.
„Felépülése” óta hársfánk történelmet írt. Évek során elértük, az önkormányzat most már hivatalosan is engedélyezte, hogy a terünket Alsó-Izbég térnek nevezzük el. Így rákerültünk a térképre.
2016-tól aztán az itt élők akaratából, szorgalmából újból egészségesen, életvidáman pompázik a hársfánk, s szintén egy önkormányzati döntést követően helyi védettséget kapott, s így talán sikerült megmentenünk „őt” véglegesen a baltás embertől.
Most már, 2010 óta, minden év szeptemberében, mivel ezen a településrészen semmiféle közösségi épület nincs, a hársfánk alatt gyülekezik Alsó-Izbég népe. Ez a szeptember második hetének szombatja azóta a hársfa ünnep nevet viseli. Ekkor megbeszéljük közös dolgainkat is. Sütünk, főzünk, jó ízű nedű is kerül az asztalra, s megünnepeljük az itt élőket, egy-egy névre szóló üveg bort ajándékozva nekik. Sorban, ahogy a jó bornál is szokták, évjárat szerint. Minden új jövevény megszületésének örülünk, s számon tartjuk érkezésüket. Miközben soha nem feledkezünk meg a közülünk örökre eltávozottakról, gyertyát gyújtunk emlékükre. Múltunk meghatározó pillanataként emlékeztünk itt már, a hársfa alatt, a településrész, Izbég első iskolájára, a patakparton élt Ranódy László filmrendezőre, az izbégieknek évszázadon át munkát adó, azóta ledózerolt Kocsigyárra és alapítóira, meg az itt dolgozókra. A rájuk emlékeztető házakat, helyeket emléktáblával jelöltük. Legutóbb a hársfa alatt köszöntöttük a több mint 27 éve bennünket becsülettel szolgáló „Sanyi” postást is, aki nem is alsó-izbégi lakos, mégis elismerést kapott az itt élőktől, tiszteletbeli alsó-izbégi polgárrá fogadtuk őt. Közülünk ketten pedig megkapták a Krisztus kereszt őre, általunk alapított kitüntetést, s ezzel a feladatot is. Ők védik a keresztet, amit már többször is lefújtak festékkel, s rendet tartanak a kereszt körül.
A Krisztus kereszt, a hársfa, a pad, a Mária Terézia korbeli lebontott laktanya kövezetéből készült lépcsőnk, amit a mi avatott kezű „szakembereink” készítettek, a most már saját nevet viselő terünk, a kihelyezett emléktábláink, együttesen alkotják azt a helyet, ahová mi, alsó-izbégiek mindig szeretettel tekintünk. Ha éppen nem is ünnepelünk, akkor is mindig van valaki, aki nem kérésre, hanem, mert olyan jól esik, lenyírja a füvet, tisztogatja a hársfát és környékét, virágokat és mécseseket helyez el a Krisztus keresztnél. Ott, ahol ádventkor, minden év fordulója előtt, a téli hidegben is összejövünk egy kis közös együttlétre.
A hársfát, amit őseink hagytak ránk, örökül hagyjuk majd utódainkra.
Meghagyva nekik, hogy ők is őrizzék majd meg „őt” a fás élet legvégső határáig.

Teljes történet ▸

A Tündér-tölgy kultikus fa a Pannontáj- Sokoró Natúrpark életében. A natúrpark első, együttműködésen alapuló pályázata a tölgy környezetének, a Tündér-tónak a rehabilitációjára irányult. A tervezés és a projekt kivitelezése során a fő szempont az volt, hogy az öreg tölgy ne sérüljön, megfelelő hangsúlyt kapjon szépsége a kialakításra kerülő rendezvényközpontban. A szálláshelyként szolgáló faházak elhelyezését is a fához igazítottuk, így megőrizhettük gyönyörű lombkoronáját, évtizedek óta háborítatlan környezetét.
Az Év fája versenyre nevezett kocsányos tölgy Győrszemere település Nagyszentpál településrészén áll. Nagyszentpál egykor önálló településrész volt, Szent Pál-puszta néven, 1457-ben már a győri káptalan pusztája. Az akkori faluközpontban, ma is kiemelt helyen áll a Tündér-tölgy. A lakosság életében betöltött szerepét hűen tükrözi az, hogy az utcát is róla nevezték el.
A gyönyörű formájú, ép lombkoronájú fa életkora 300 évesre becsülhető, minden bizonnyal a győri káptalan kúriájához tartozó területre ültették, mely épület ma is a tölgy szomszédságában áll.
Az eltelt három évszázadban az öreg Tündér-tölgy sok mindent megtapasztalt. Vajon ki ültette? Ki gondozta? Ki óvta meg, míg felcseperedett?
Csemeteként élhette meg a Rákóczi-szabadságharc egyik csatáját, melyet 1704. június 13-án vívtak a Rába mellett fekvő Koroncó és Győrszemere között. A csatát az ötszörös létszámfölény és jó hadvezetés és taktika ellenére a kurucok elveszítették, mert képzetlen és tapasztalatlan lovasságuk nem hajtotta végre a tisztek utasításait.
Mesélhetne számunkra arról, amikor a káptalan nyári kúriájába érkező látogatóktól volt hangos Szentpál-puszta, és a Tündér-tó partján játszó gyermekek hűsöltek lombjai alatt.
Jászai Mari, ünnepelt színésznőnk 1869-ben Krippel Máriaként látta meg a napvilágot, önéletrajzi könyvében emlékezik meg a nagyszentpáli emlékeiről. Bátyja élt itt családjával, tanító volt a faluban. A 10 éves Mari egy nyarat töltött náluk. „Míg én ott voltam, az iskolai szünidő alatt, én harangoztam a déli és esteli Úrangyalára. A kis kápolna, amelyben hetenkint egyszer miséztek, az urasági park mélyén volt, óriás fák árnyékában” – írja könyvében. A kis kápolna most is ott áll, a Tündér-tölgy szomszédságában.
1945-ben két orosz katona, oldalkocsis motorkerékpárjával Szent Pál-puszta mellett aknára futott és életét vesztette. A falu lakosai a kápolna kertjébe, a tölgy árnyékába temették el őket.
A Tündér-tó partján álló öreg tölgy legendája a Pannontáj-Sokoró Natúrpark Dimbes-dombos Sokoró című mesekönyvében is előkelő helyet kapott. Az öreg tölgy tündérei című mesét nagyon kedvelik a gyerekek. 2019 áprilisában elkészült fotókönyvünkben is helyet kapott Győrszemere egyik kiemelt tájértéke, a Tündér-tölgy is.
Manapság a Tündér-tó és a Tündér-tölgy környezet szabadidős célokat szolgál, családi napok, közösségi programok kerülnek itt megvalósításra. A gyermekek számára játszótér, a felnőttek számára pedig pihenőhely létesült a tölgy lombjai alatt. A három faházban, gyönyörű környezetben 12 fő számára nyílik szálláslehetőség.
A mese szerint „a tóban ma is tündérek élnek, táncukban gyönyörködhetünk minden hajnalban a tó partjáról. A tóban a tündérek addig élnek, míg a parton álló öreg tölgyre az emberek vigyáznak.”

Teljes történet ▸

Zala Megyében Keszthely szomszédságában található Vindornyalak Község. A településünk lakosságszáma mára már nem éri el a 80 főt, de nagyon szép helyen fekszik. Északon a Kovácsi hegy határolja, délen és nyugaton a Vindornya láp, kelet felé tekintve a Rezi Vár látható.
Itt található a Vindornya láp északi szélén az úgy nevezett marha lehajtó csapás végén a monumentális fekete nyárfa. A fa kb. 150-200 évesre tehető, a belsejét valamikor nagyon régen kiégették ami lehet, hogy a fa hasznára vált mivel konzerválta az egyébként puha fa belsejét. Az égetés ami feltehetően több alkalommal is megtörténhetett akkora üreget hozott létre amelybe akár egyszerre 6-7 ember is elfér állva.
A hosszú évek során sok embernek adott menedéket, árnyékot. A rétekre jószágokat kihajtó kanászoknak, gulyásoknak ez a hely volt a központjuk.
Szóbeszéd szerint talán még a híres vagy hírhedt bakonyi betyár, Savanyú Jóska (1841-1907) is megpihent alatta.
Manapság az arra járó turisták, kirándulók gyönyörködnek nagyságában, szépségében és a falu lakói is szívesen látogatják. Én szintén szeretem gyakran megnézni, és eszembe jutnak a régi szép emlékek.
A fának vannak száraz ágai, több ág az évek folyamán le is törött, az 1950-es években vágtak le róla egy több mint egy méter átmérőjű ágat. Annak az ágnak a helye bekorhadt, de egyébként jó egészségnek örvend.
Az idei évben is szépen kizöldült, és folytatja növekedését.
Azt reméljük, hogy még sokáig bírni fogja, és még nagyon sok embert kápráztat el szépségével és az óriási barlangjával.
Sok szeretettel vár minden érdeklődőt Vindornyalak és a Nagy Nyárfa!
A településen több szállás lehetőség is van.

Teljes történet ▸

A körtefa a fertőszéplaki templomdombon áll az egykori Széchényi kastély tövében, a Széplaki hármashalomnak nevezett barokk templom és kálvária együttes szomszédságában. A kastély alapjait a kelták rakták le, majd római erődítmény állt a helyén. Virágkorát az 1700-as években élte a Széchényiek birtokaként, akik uradalmuk gazdasági és kulturális központját alakították ki az épületben.
A kastélyban született Széchényi Ferenc a Nemzeti Múzeum és Nemzeti könyvtár alapítója, Széchenyi István édesapja. A vezetéknevek eltérő írásmódja Istvántól eredeztethető. A fát a legenda szerint Széchenyi István ültette ősei emlékére a régi családi sasfészek bejáratához. Az ősi kastély igazi őrzője. A település legöregebb lakói is öreg faként emlékeznek rá. A mai napig minden évben roskadozik a gyümölcstől, annak ellenére, hogy emberemlékezet óta vihartól félig kidőlve éli életét. Gyümölcséből a szomszédos iskola diákjai évről évre csemegéznek. Az iskola szintén a Széchényiek nevéhez kötődik. Az ország első, mai értelemben vett általános iskolája. 171 diák jár jelenleg az intézménybe. Hagyomány, hogy az a diák, aki reggel átöleli a körtefát, aznap nem felel. Talán a sok ölelés tarja életben a fát! Visszatérő történet, hogy "már a nagyapám is erről a fáról evett". A lehullott termését is hasznosítjuk, a belőle készített párlat méltó kísérője a szilveszteri tűzijátéknak, amit a fát körülvevő térről indítunk.
Igazi Hős fa, megdőlve dacol a Fertő-táji folyamatos szelekkel. Erőt ad, és kitartást hirdet Fertőszéplak lakosainak és az idelátogatóknak. Mivel a Fertő-táji nemzetközi kerékpárút mellett található, és településünk rendkívül gazdag épített örökséggel rendelkezik, évről évre több ezer látogatója van a fának. A mögötte álló Széchényi kastélyban nyílik meg az idei évben a Fertő-táj Világörökség értékeit bemutató látogatóközpont, így a "Széchényiek körtefája" ikonikus jelentőséggel bír majd a múlt és a jelen összekötésében. A fa öreg kora és megdőlt állapota mellett is erőt sugároz. Léte méltó tisztelgés a történelem viharait átélt öreg fák és az ősi gyümölcsfajták előtt is.
Bízunk benne, hogy a Fertő-táj ezen ikonikus fája elnyeri a mindazok tetszését, akik értékelik és izgalmasnak találják a régi fákhoz fűződő legendákat és kedvelik az ősi magyar gyümölcsfajtákat.

Teljes történet ▸

A Nap utca Makón egy picinyke, keskeny és rövid utca, 9 házból áll, bicikliútnak van nyilvánítva, autóval csak az jöhet be, aki itt lakik. A fa a mi, azaz a Gruber család udvarán található. Kb. 100 éves lehet, nagyon szeretjük, mert az egész környéknek termeli a jó levegőt, kb. 4000 kg port köt meg, és az egész utca számára egy csodálatos látvány. Szinte az ember azt hiszi, hogy egy erdőben van, rengeteg madárnak ad otthont, itt mindig csupa madárcsivitelés van, az utcán átbiciklizők is sokszor megállnak jártukban-keltükben, és gyönyörködnek a fa látványában.
A fa régebben a makói önkormányzat védelme alatt is állt, de kb. 8 éve megszüntették a településen a magánterületen lévő védett fák listáját, így jelenleg a mi fánk se élvez külön védelmet. De mi ettől függetlenül nagyon szeretjük, és óvjuk, különös becsben tartjuk. Az eszmei értéke kb. 20 millió Ft (de pénzben nem forintosítható az, amit számunkra jelent).

Teljes történet ▸

Az alig 400 fős kistelepülés, Ziliz határában, egy lankás domboldalon áll az Ezeréves Tölgy, onnan vigyázza a falu lakóit. Az Ezeréves Tölgy helyi jelentőségű természeti emlék. II. Rákóczi Ferenc, ehhez a fához kötötte a lovát, amikor átutazóban volt ezen a tájon. Ez az Ezeréves Tölgy helyi legendája, így mesélik a helybéli idősek. A fát több villámcsapás érte, 2003-ban vagy előtte. (Az időpontokra a helyi lakosok másként emlékeznek.) A fa kigyulladt, és ágszerkezetének döntő része leszakadt. A leszakadt ágak helyén alakultak ki a kiégett üregek, a korhadás ellenére a fa újbóli lombosodása a szövetrendszer bizonyos fokú működését jelzi. A fa megmaradt két ágán a lombozat egészséges. Magányosan áll a mezőgazdasági környezetben, így tulajdonképpen villámhárítóként funkcionál. A kocsányos tölgy erőteljes gyökérzete révén jól állja a viharokat. A mi öreg tölgyünk élni akar! A famatuzsálem megőrzése fontos a jelen- és az utókor számára, a természeti értékek megismerésére irányuló turizmust és az oktatást szolgálja. Az Öreg Tölgy révén bejutottunk a II. Rákóczi emlékfák települései közé is. Minden évben kétszer összejön ez a 15 település, hogy mindenki a saját fáját beültesse, és legyen egy II. Rákóczi Ferenc kedvenc fái ligete. Hatalmas lombkoronájával óvja és védelmezi csemetéit, mint ahogy mi védelmezzük a Nagy Fát. 1961-ben fölvették a természetvédelmi területek jegyzékébe. Megmentésére természetvédelmi kezelési tervet is készített Baráti Sándor (Zöld Akció Egyesület) és Hudák Katalin (Ökológiai Intézet Alapítványtól). Ebben felhasználták Dr. Radó Dezső kertészmérnök-közgazdász, c. egyetemi docens, évgyűrűs szemléltetését, melynek címe," Az idős fák életünk tanúi. "A legbelső évgyűrű a honfoglalás, a legfrissebb, külső pedig a 2000-es ezredforduló tanúja, a demonstráció szerint ez a tölgyfa megélte államiságunk minden fontos eseményét. Ezen becslés szerint a tölgy megvan ezer éves. Kiemelik dendrológiai értékét, egyedi értékeket képviselő korát, és megjelenését. Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik élő matuzsálemi korú fája a zilizi tölgy. Közösségünk életében is fontos szerepet játszik. Zilizről először 1267-ben tesznek említést, Selyz néven. Címerünkben az arany tölgyfa az Ezeréves Tölgyre utal és ezáltal a természeti környezet értékeire. Tehát, több száz évvel ezelőtt is annyira fontos volt az itt élő embereknek, hogy fő helyre tették a címerükben. A közel és régmúltban is sátoroztak már alatta szerelmes párok, érkeztek hozzá traktoron más községből látogatók, de óvodásaink is minden évben meglátogatják falunk büszkeségét. Ahogy a harminc-negyven-ötven évvel ezelőtti gyerekek is ide jártak játszani, úgy a mi gyerekeink is felsétálnak hozzá, és élvezik a természet csodáit. Reményeink szerint ez a sokat megélt, csodaszép fa még 1000 év múlva is büszkén tekint majd le Ziliz község lakóira.

Teljes történet ▸

A Bakonyban terjedő legenda szerint az időskorú Táncsics Mihálynak annyira hiányzott szülőfaluja, hogy Komáromból gyalog indult Ácsteszérre. Az út 4 napig tartott. Napfelkeltére ért szülőfalujához és meglátván e gyönyörű tájat, olyan emlékek törtek rá, hogy nem vitte tovább a lába, ezért ezen fa alatt pihent meg.
A monda szerint 1 napig ült a fa alatt, mivel költő létére sem talált szavakat a látványra és az érzéseire.
A kis falu lakói a mai napig nagy becsben tartják ezt a fát. Minden évben feldíszítik falunapra. Ezen fa alatt kerülnek felállításra a szüreti felvonulást hirdető szalmabálák, és a későbbiekben ideépült sportpálya szurkolóinak is szívességet tesz, terjedelmes árnyékával.
Magányosan, de büszkén áll, és üdvözli az ide érkező átutazókat, látogatókat, nem törődve faggyal, széllel. Minden tavasszal zöldbe borul, és mi örömünkben elcsodálkozunk, hogy mennyit bír ez a vén nyár.
Minden évszakban teljesen más arcát mutatja. Szinte az időjárással ő is változik. Ha borult az idő és hideg van, szinte szomorúnak tűnik, viszont melegben vagy napfelkeltekor vidáman mutatja, hogy van benne még erő.
Bízunk benne, hogy sokáig velünk, gyermekeinkkel és unokáinkkal is együtt marad, ezen rég múlt része.

Teljes történet ▸

Hazánk 100 csodájának egyike a Vasi Hegyhát, ahol erdők-rétek között csordogáló patakok és a Rába folyó ölelésében egy műemlékekben gazdag, különleges hangulatú kisváros bújik meg. Igazi mesevilág tárul az ide érkezők szeme elé. A rohanó élet forgatagát maguk mögött hagyók a nyugalom és a csend szigeteként ismerik a kristálytiszta levegőjű Vasvárt, ahol a környék tele van látnivalókkal, ahol az érintetlen természet sétákra és túrázásra csábít, ahol szemet gyönyörködtető panoráma várja a város dombos utcácskáin felkapaszkodókat. A látogatóknak igazi feltöltődést nyújt a középkor varázslatos hangulata, az élettel teli természeti környezet szépsége és a Vasi Hegyhát egyedülálló klímája.
Vasvár határában, a Szentkúti Parkerdőben emberöltők óta a szerelmesek, túrázók, zarándokok barátja a mi kocsányos tölgyfánk. Méltóságteljesen tekint le a városra, őrzi Vasvárt, a dicső múltat, az emlékeket. Kivágásra ítélték, de megmenekült, mert erőt sugároz és meg tudta szervezni a védelmét. Nem magáért aggódik, hanem a társaiért, a Szentkút jövőjéért.
Hiába a Natura 2000 besorolás, az elmúlt két esztendőben száznál is több fát vágtak ki a Szentkúti Parkerdő területén. Idén tavasszal pedig egy koncertsorozat miatt határozta el az Önkormányzat, hogy a színpad láthatóságát "zavaró" fákat a rendezvényszervező vállalkozó igényeinek engedelmeskedve kivágatja (a döntés egyik napról a másikra született, a lakosság véleményére egyáltalán nem voltak kíváncsiak). A városi lapban megjelent hírre érzékenyen reagált a közvélemény, hiszen élénken élt az emberekben a korábbi természetrombolás. A kivágásra ítélt fák védelmében sokan összefogtak, március 15. alkalmából kokárdát kaptak a fák, majd egy spontán énekes demonstrációt követően aláírásgyűjtés is indult. (Erről a regionális online média így számolt be:
https://ugytudjuk.hu/cikk/felhaborodtak-peticiot-inditottak-es-tuntetest...).
Mindezek hatására az Önkormányzat lakossági fórumot hívott össze, ahol a fák megtartását ígérte. Végül ezt az ígéretet sem teljesen tartották be, mindössze 1 fa menekült meg. Ezt a fát neveztük be az Év Fája versenyre.
A nevezés hírére megmozdult Vasvár apraja-nagyja, sok fényképet kaptunk régebbi szentkúti rendezvényekről, illetve a gyerekek is kifejezték egy-egy rajzzal, hogy mit jelent számukra a Szentkút. Ezekből a képekből néhányat a pályázatunk részeként bemutatunk. Az Év Fája cím elnyerését a környék elismert fotósai is támogatják: Pasics Zsolt és Károlyi Barnabás képei itt megtekinthetők, Herczeg Kinga fotóival pedig a szavazás ideje alatt a Vazsvári Krónika facebook oldalán találkozhat a közönség.
Az általunk választott fa egy szimbólum, hiszen 130 éve őrzi Vasvárt, mégis méltatlanul megtámadták, de volt ereje megvédeni magát. A Szentkúti Parkerdő bejáratánál ő fogadja a kegyhelyre igyekvő zarándokokat, sok ember fohászát meghallgatta, sok embernek erőt adott. Most rajtunk a sor, hogy erőt adjunk neki. Éljen még soká!

Teljes történet ▸

A gerlai kastélyt gróf Wenckheim Károly megbízásából Ybl Miklós tervezte, 6 év alatt, 1860-ra készült el. Ezután a park kialakítása következett. Eredetileg angolpark volt, helyenként barokkos elemekkel, mára a tájképi jellege maradt meg.
Sajnos a kastély és a park egy része magánkézbe került, és így a lakosság bánatára a nagy platán is el lett kerítve. Ezután egyre ritkábban használták közösségi programokra a kerítésen kívüli részt, már az iskolások sem jártak ki sétálni, játszani. Így a hosszú évek alatt a park elvadult, és látogathatatlanná vált. 2015-ben egy civilekből összeverbuválódott kis csapat megunta ezt az állapotot, és elkezdte megtisztítani, újra használhatóvá tenni. 2016-ban ebből az önkéntesekből összeállt csoportból hivatalosan is megalakult a Gerlai Wenckheim Társaság, akik azóta is fenntartják a parkot és rendszeresen ide szervezik rendezvényeiket.
A gerlaiak öreg platánján kívül volt még 2 egyed a parkban – melyek azóta kipusztultak –, de ha valaki azt mondta, hogy találkozzunk a nagy platánnál, nem volt kérdéses, hogy erről a fáról volt szó. A magánkézbe kerülés előtt találkozó-, gyülekezőhely volt. Gyerekkorunkban verseny ment mindig a legjobb ülőhelyekért, amelyek a fa gyökereinek kinövésein voltak.
A lányok és fiúk közötti csatákban fontos szerepe volt a terméseinek, melyek bombaként funkcionáltak. Szépsége miatt pedig gyönyörű, lepergő kérgét gyűjtöttük.
Egy 1905-ben a kastélyról készült képeslapon már nagy lombkoronával látható. Ebből következtethetünk, hogy valamikor a park kialakításakor telepíthették, tehát életkora minimum 160 év.
Valószínűleg nincs olyan helyi lakos, akinek ne lenne legalább 1 emlékezetes története a fával kapcsolatban. Sajnos a mai gyerekek jelenleg már csak kerítésen kívülről csodálhatják.
Reméljük, hogy hamarosan visszakapjuk nagy platánunkat, és gyermekeink is magukénak tudhatnak majd jónéhány emléket!

Teljes történet ▸

A kaposvári Berzsenyi Dániel Tagiskola udvarán áll a kocsányos tölgy, amelyet a helyiek Szabadságfa néven ismernek. A fát 1929. április 18-án, épp 90 évvel ezelőtt ültették az 1927-ben átadott iskolaépület udvarán. A csemete a kőszegi polgármester jóvoltából a trianoni határról, az Írott-kőről került Kaposvárra, s az ültetéskor a fa gyökereire Kassa, Kolozsvár és Nagyvárad földjét hintették. Az évek múltával a tölgyfa a szabadon álló legelőfákhoz hasonlóan alacsonyan elágazó, szélesen terülő koronát növesztett.
Az elmúlt 90 évben több ezer berzsenyis diák életét kísérte végig a „nagy tölgyfa”, hisz az iskolai ünnepségek, évnyitók, évzárók helyszíne az udvar, ahol a fa áll. Időről időre az iskola legkitűnőbb tanulói az elismerő oklevelekre erősítve a tölgyfa egy-egy préselt levelét is megkapták emlékül. Az iskola digitális évkönyvében, a lokálpatrióta közösségi oldalakon az öregdiákok a mai napig szívesen idézik fel a fához kapcsolódó szeretetteli emlékeiket. Ezekből a visszaemlékezésekből tudjuk, hogy sokszor ettől a fától indult a hunyó a bújócskában, vagy itt rögtönöztek pecka-, illetve blikkerpályát a nebulók. A peckában két vonalat rajzoltak a földre, s a két vonal közé, de a távolabbihoz a lehető legközelebb kellett dobni a rézfilléreket. A fillérek távolságát a vonaltól arasszal, mégpedig egy erre kinevezett játékos araszával mérték le. A nyeremény elosztásában is szerepet játszott a pénzfeldobás. A másik, nagy csatákat kiváltó, kedvelt játék az ún. blikker volt, amelyet színes üveggolyókkal vagy acél csapágygolyókkal játszottak. Kicsöngetés után a már kialakult csapatok egymással versengve igyekeztek a legjobb helyet elfoglalni a fa alatt. Az emeleti osztálytermekből indulókat igyekezetükben a fényesre csúszkált lépcsőházi korlát segítette. A gyakorlott diákok sokszor nehezítésként a fa gyökere vagy törzse mögé rejtették a 2, 5, 10, 20 filléresekből épített gúlát, ami köré egy kört rajzoltak. A golyókat a hüvelykujjukkal pattintották, hogy a gúla lerombolásával az érmék a körön kívülre essenek, s ezzel a játékos nyereményévé váljanak. A maradék érmékből új gúla épült, s újabb játékos próbálkozhatott. A gondosan kimunkált szabályok, részletek adták a játék savát-borsát, s töltik el a mai napig szeretettel a játékra és a tölgyfára emlékező berzsenyisek szívét.
A kaposvári Berzsenyi Dániel Tagiskola és Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata együtt jelöli a kaposvári Szabadságfát „Az Év Fája” versenybe. A visszaemlékezések, adatok összegyűjtésében az iskola tanárai, a polgármesteri hivatal és a városgondnokság munkatársai, a fa felmérésében a Sefag Zrt. dolgozói működtek közre.

Teljes történet ▸

Dunakilitin, egy 2000 lelkes településen egy terebélyes kocsányos tölgyfa magasodik büszkén a római katolikus templom előtt. Ahogy a tábla is jelzi „ezt a fát kiliti község lakói ültették a Milleneum alkalmából 1896-ban”. Mint ebből is kiderül, a község fája 123 éves, a faluképhez annyira hozzátartozik, hogy nehezen képzelnénk mást a helyére.
A fa történetéhez hozzátartozik, hogy a lakosok hat társával együtt ültették ezt az őshonos fajtát Moson vármegye alispánjának kérését teljesítve. Az idők folyamán hat kipusztult, azonban egy túlélte a századok viharait, árvizeit. Gyökerei artézi vizet találtak, és oly hatalmas ágat növesztett, hogy annak súlyától megdőlt. Életmentő „műtétet” kellett végrehajtani rajta egy öles ág levágásával. Az „operáló professzor” Sopronból érkezett, az Erdészeti és Faipari Egyetemről. 2016-ban az Entente Florale Europe nemzetközi környezetszépítő verseny különböző nemzetiségű zsűritagjai is megcsodálták. Előtte a megmérettetésre felkészítő tagok javaslatára szakemberrel megvizsgáltattuk a fa egészségi állapotát, amiről pozitív visszajelzést kaptunk.
Létezik egy nagyon régi, színes ceruzás rajz a faluközpontról. A templomot ábrázolja. Előtte pedig ott a kb. 15 éves tölgyfa. Nincsenek se utak, se járdák, a keréknyomos út mellett libapásztor terelgeti a szárnyasokat. A templom teteje még zöld, tornyán minden oldalról toronyórák figyelmeztetnek a pontos időre. Ma viszont gesztenyefasor szegélyezi az aszfaltos utat, a toronyórák eltűntek, a tető mára barna anyagból készült. Szinte nem ismerni fel Dunakilitit, de ott a tölgyfa, a támpont, amit szemlélve minden a helyére kerül.
Ősszel a gyerekek összegyűjtögetik termését, hogy valamilyen hobbiötlethez felhasználják. Nyáron viszont a fa alatti padokon többnyire nyugdíjasok vagy településünkön áthaladó biciklis turisták hűsölnek, beszélgetnek az enyhet adó fa árnyékában. 2014-ben térköves kis teret építettek köré – padok, asztalok, virágládák által még csinosabb a látvány. A tér tervezésekor ügyeltek arra, hogy harmóniában maradjon az ember által épített és a természet által alkotott. Ez az egység jellemző a falu lakosainak és vezetőinek szemléletére. A közelben működő Közösségi Ház is ezt választotta az állandó programjaként működő kézműhelye elnevezéséül és szimbólumául: Öreg Tölgy Kézműhely. Kedves fánk a 850 éves Dunakiliti értéktárába is bekerült, mint helyi érték. Sőt a falu történetét, a faluképet oly annyira meghatározza, hogy a község címerébe is belefoglalták ábráját: a pajzs alsó részének bal oldalán található sematikus képe. A címert több látványtervből a lakosság választotta ki.
Ennek az őshonos fafajtának telepítését a dunakiliti Helyi Építési Szabályzat is kiemelten ajánlja.
A fák – kiemelten a koros fák – környezetvédő szerepe nagyon fontos: nemcsak por, zaj és hangfogó szerepet töltenek be, hanem párolgásukkal nyáron hűsítik a levegőt, miközben oxigént termelnek és szén-dioxidot dolgoznak fel, nagy mennyiségű szennyező anyagot közömbösítve. „Egy idős fa évi oxigénproduktuma közel 200 kg, vagyis több mint egy ember évi felhasználása.” Mivel Dunakiliti intenzív gazdasági fejlődést is felmutat, ezért egy ilyen koros fának a levegő minőségére gyakorolt hatása sem lényegtelen: csak számos fiatal fa telepítése tudná munkáját pótolni. Mert a tölgyfánk bizony dolgozik.
2018-ban Dunakiliti a Szigetközi Natúrpark Egyesület tagjává vált, amihez hozzájárult a természeti és kultúrtörténeti értékek megőrzése, óvása. A magyar Wikipédia így definiálja a natúrpark fogalmát: „A natúrpark az ország jellegzetes természeti, tájképi, és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben történő aktív kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, fenntartható turizmus és a természetvédelmi oktatás, nevelés, ismeretterjesztés, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló nagyobb kiterjedésű területe, amely a jogszabályban foglaltaknak megfelelően jön létre.” Hisszük, hogy öreg tölgyfánk ehhez is hozzájárult.

Teljes történet ▸