2025

2007 nyarán alakult egy zárt csoport, a "MI büszke 1953-asok" Tagjai mind 1953-ban születtek. Voltunk már 13500 is, jelenleg 7300-an vagyunk. Felmerült, hogy ültessünk fát, ahova eljárhatunk, ahol érezzük, hogy egymáshoz tartozunk. 2009. 04. 07-én ültettük az első fát a Margitszigeten. Ennek már 16 éve. Azóta még 9 fát ültettek a tagjaink az országban szerte. Margitsziget - Platán, Miskolc - Ezüst hárs, Mosonmagyaróvár - Vad cseresznye, Délegyháza - Vad körte, Eger - Ezüst juhar. Ezen kívül ültettünk még Nyíregyháza - Sóstó, Ajka, Bácsalmás, Zalaegerszeg, és Győr településeken. Összesen 10 db-ot, melyeket látogatunk és melyek összetartják ezt a fantasztikus csapatot. A képeken a margitszigeti Platán 16. születésnapját ünnepeljük.

Teljes történet ▸

Több, mint 150 éve állok itt, a gerlai kastély parkjának szívében. Platán vagyok, idegen e vidéken, de itt mégis otthonra leltem. Egykor egy gróf hozatott engem messzi földről. Azóta figyelek, hallgatok, emlékezem.
Láttam díszes ruhákat, csilingelő kacagást, amikor még hintók gördültek a kavicsos úton, s a kastély ablakai mögött zenére mozdult a társaság. Láttam a szolgákat sietni, gyermekeket labdázni, szerelmeket elsuttogni.
De egy emlék különösen megmaradt bennem. Csendes, nyári délután volt mikor az öreg Géza gróf kilépett a kastély árnyékából, kézen fogva vezetett egy kisfiút. A fiú az unokája volt. A tövemben ültek le, és a gróf mesélni kezdett neki. Nem mesét mondott, hanem emlékezett, az első báljára... A nyarakra, amikor az árnyékomban írt szerelmesleveleket a fiú nagyanyjának... A napra, amikor feleségül kérte... A kisfiú figyelmesen hallgatta, és a végén csak annyit kérdezett:
– Nagyapa, ha Te már nem leszel, ki fog ezekre emlékezni?
A gróf mosolygott, felnézett rám és azt felelte:
– Ő! Ő mindent megőriz…
Egy másik emlékem, mikor egy kisfiú, aki gyakran járt hozzám, Jankónak hívták, mindig hozott magával egy fadarabot, amit kardként forgatott. A kastély falai közt lovagvárat látott, a fák között, az erdő mélyén sárkányt, én pedig a Varázserdő Kapuja voltam. Egyszer hosszasan beszélt hozzám. Azt mondta, ha nagy lesz, itt épít házat, és az én lombom alatt fog lakni. Megígérte, hogy nem vág ki, csak egy hintát akaszt az egyik ágamra. Azt is mondta, hogy ha egyszer eltűnik, ne búslakodjak. Aztán egyszer csak nem jött többet. Hosszú évek teltek el, míg egy délután egy magas férfi állt meg előttem. A keze a törzsemre simult, és csak annyit mondott:
– Jó újra látni, öreg barátom.
Én akkor is ott voltam…
Emlékszem, mikor egy tavaszi napon egy fiatal pár ült le mellém. A férfi beszélt a jövőről, az álmaikról, és arról, hogyan képzeli el az életüket. A nő csendben hallgatta, majd megfogta a férfi kezét, és egy boldog mosollyal ránézett, mintha csak nekem, nekem, az idős platánnak suttogta volna: „Ez lesz az a hely, ahol a mi történetünk kezdődik.”
Azóta is itt vagyok…
Megéltem örömöket és veszteségeket. Voltak évek, mikor senki sem nézett rám és voltak, amikor a gyereksereg rajtam tanult fára mászni. Láttam ifjú hölgyeket, akik árnyékomba rejtve titkos leveleket olvastak. Rendszeres látogatóm volt egy diák, aki itt tanulta a verseket. Ha kérdezték, mindig csak annyit mondott, valahogy jobban megmaradt, ha a lombjaim alatt mondogatja azokat.
A park ma már csendesebb, a kastély falai is megöregedtek, de én, a gerlai nagy platán, ahogy a helyiek neveznek, ugyanúgy nyújtom árnyékomat.
Emlékszem arra, amit már senki más nem mond el. Mert én voltam a tanúja generációk felcseperedésének, és még mindig itt vagyok. Az emlékezés, találkozások és hűség fája.

Teljes történet ▸

Ennek a tölgyfának nagy történelme van, kb. 400-500 éves lehet, tájvédelmi oltalom alatt áll Pest vármegye déli részén, Nagykőrösön található, a Pálfáji erdőben, egy kis turista ösvényen, rengeteg virág, bokor és kisebb fa ölelésében.
Ha csendre és nyugalomra vágyik az ember, gyalog, kerékpárral vagy autóval is könnyedén megközelíthető.
Amikor többen érkeznek hozzá látogatóba mindenképpen át kell ölelni a fát, de előtte meg kell saccolni, hogy hány ember kell ahhoz, hogy körbe érjék.
A környezetében gyakran láthatunk vadon élő állatokat is.
A mi családunk szeret biciklizni és gyakran kijárunk megnézni, körbe ölelni a fát. A házunktól 7kmre van, ami jó kis túra a gyerekekkel.
Ez a fa csodálatos, méltóságosan áll a többi kisebb fa között. Gyökereire takarót viszünk ott szoktunk piknikezni, pihenni. Alatta megnyugszanak a gyerekek, elcsendesülnek, sokszor eközben egész közelre jönnek az őzek is. Megmagyarázhatatlan hatása van ennek a tölgynek, nyugodtság, békesség, erő árad belőle. Nagyon jó ott lenni vele, kiszakadni a mindennapi pörgésből, a gondokból, eltávolodni a problémáktól a természetbe, és tiszta levegőn lenni. Kicsit meg kell állni a mindennapokban egy ilyen csoda alatt.

Teljes történet ▸