A helyi legenda szerint Grassalkovich Antal gróf ültette, aki egy szerencsés kimenetelű vadászat után a sebzett vadkan elől egy vadkörtefán talált menedékre. Hálája jeléül elrendelte, hogy gödöllői birtokán 1000 vadkörtét ültessenek a jeles fa tiszteletére. A huszadik század hajnalán még 7 idős példány alatt pihentették a pásztorok nyájaikat, de napjainkban már csak egy túlélője maradt a sokadalomnak…
A sikeres isaszegi csata után nem meglepő, hogy a természethez, a növényekhez gyermekkora óta vonzódó Kossuth Lajos nem a nyüzsgő gödöllői főhadiszálláson, a kastélyban, hanem az akkor már terebélyes vadkörtefa alatt fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A kiegyezés után az uradalmat koronázási ajándékként megkapó királyi családból, a bájos és a magyarság számára oly kedves Erzsébet királyné, Sisi igyekezett felfedezni kedvenc nyaralóhelyének minden zegét-zugát. Egyik első kilovaglása során éppen az erdő szélén nyargalt, amikor megpillantotta a vadkörtefát. A gyeplőt sebesen megrántva megállította száguldó paripáját. A fa éppen akkor érlelte bőkezűen termését és a lelkes Sisi megfelejtkezve az udvari etikettről örömében kiáltozva lelkesen megölelte a fát, majd jóízűen falatozott a vén fa földre hullott, érett gyümölcseiből. Innentől kezdve gyakran látogatta a matuzsálemet, nyáron szívesen hűsölt lombjai alatt, tavasszal virágpompájában gyönyörködött, míg ősszel a hatalmas lombozat színkavalkádja ejtette ámulatba a királynét, aki nyugalmat és békességet talált a fa tövében. Állítólag itt ismerkedett meg Andrássy gróffal is, aki fülig szerelmes lett belé, ezért a gödöllőiek azóta is a szerelmesek fájaként tartják számon a jó öreg vackort.

A világháborúk alatt és köztük, a gazdasági világválság idején sok szegény ember, és félénk, de éhes vad számára jelentett örömöt, vitaminforrást és reménysugarat a fa bőkezű termésáldása. Nem véletlen, hogy az 1959-ben kijelölt, négyszögletű egyetemi botanikus kertnek éppen a közepén nyújtja ég felé vaskos ágait az idős vadkörtefa, dacolva viharokkal, jégesővel és a nyári tikkasztó kánikulával.

A kert megalapítása óta az erdei vadak már nem élvezhetik savanykás, tápláló gyümölcsét, de a madarak és a rovarok szinte megrészegülve élvezik a természet minden évben megújuló bőségét, a gyümölcsáldást, míg tavasszal és ősszel fáradt vándormadarak pihennek meg, és gyűjtenek erőt a vén vadkörtefa ágain.
Mesebeli hősünk, a mimózalelkű sárkány, Süsü sem kívánhatna nagyobb és bőségesebb termésű példányt, mint a kedvenc gyümölcsét termő gödöllői vackorfát...

Fa elhelyezkedése: Gödöllő (Szent István Egyetem Botanikus Kert), Páter Károly utca 1., GPS (é.sz.-k.h.): 47,59,30,27 - 19,36,61,36
Faj: vadkörte, vackor (Pyrus pyraster)
Kora: 280
Magassága: 18
Törzskerület: 321
Jelölő: Czóbel Szilárd

Tehát jelenlegi kora 250-300 év közé tehető. A Solymár főterén álló fa oltásának idejét tulajdonosa az 1700-as évek elejére helyezi. Jobb években 3-3,5 mázsa is megtermett a körtefán. Az injektálás (endoterápia) hatására a termésmennyisége is kiegyenlítődött. Idős éveiben lelkiismeretes tulajdonosai injektálásos növényvédelemmel és tápanyaggal segítik életét, védik a kártevőktől és kórokozóktól. Ennél azonban jóval több védelemre lenne szüksége. Számos korhadt ága és részben üreges törzse is kezelést igényelne és érdemelne. E szép kort megért ősfa karbantartását tulajdonosai erőn felül megpróbálják évről évre, a további teendők is anyagi akadályokba, nem pedig az akarat hiányába ütköznek.

Hajlott korára is évről évre virágba borul, és fiatalabb társait megszégyenítő mennyiségben, rendületlenül hozza terméseit, melynek eredménye mindig egy nagy adag, jó minőségű pálinka. Ezt személyesen is bizonyíthatom, ennél nagyobb közösségkovácsoló erőt keresve sem találhatnánk. Mi benne a különleges? A család életében játszott szerepe, és mint jelkép mindenképpen. Jablonkay Sándor így fogalmaz: a nagy, zöldellő fa, az 5. elem, az élet tisztelete érzését kelti bennem, amit ez a fa testesít meg. Több generáció pihent árnyékában és a megfelelő törődés elnyerése esetén ebben még jó pár évtizedet látnék.

Jelen évben, 2013-ban ünnepli a család, hogy ezen a helyen 100 éve alapozták meg jövőjüket. Ennek az évfordulónak a tiszteletére csodálatos ajándék lenne a családnak a fa elismerése, történelmének közzététele.
A történet ismeretében úgy gondolom, hogy egy ilyen fa, mely egy család több generációjának jelképe, megérdemli – bátrabban fogalmazva – jár neki egy olyan teljes körű növényvédelem, mely segíti fennmaradását a következő 100 esztendőben is!

Pásztor Petra
Okleveles növényvédő mérnök
Jablonkay Sándor felkérésére

Utóirat:
A korának megállapítása 2012-ről 2013-ra azért változott meg mert idén tavasszal meglátta a 83 éves pilisszentiváni Metzger Péter Úr a fát és Ő így vélekedett. "Ezt a vadkörte alanyú fát mint oly sok másikat is a környéken a Török hódoltság után 1710-ben Bajorországból hajóval érkező telepes asszonyok oltották le a hozott oltóvesszővel." Oltását akár Rákóczi fejedelem is láthatta volna. Ez a ma is termő fa nem csak „családfa” hanem Solymár és országunk büszkesége is.

Fa elhelyezkedése: 2083 Solymár Templom tér 24
Faj: Körte árpával érő
Kora: 303 év
Magassága: 6-8 m
Törzskerület: 285 cm
Jelölő: Jablonkay Sándor / Tulajdonos/ agrár mérnök

Eredetileg egy régi teleki család, Cseh József és felmenői tulajdonában volt az a terület, ahová annak idején ültették a fát. Hogy pontosan ki, az már az idők homályába vész. A mai idős emberek még a családra visszaemlékezve emlegetnek egy dédpapát, aki feljegyzéseiben úgy 1850 körül megemlíti, mint „egy jó erőben lévő felnőtt fát”. A szőlővel, gyümölcsfákkal, pincékkel körülvett területre mindig sokan jártak dolgozni. Egy idős helyi asszony így emlékezik vissza gyerekkorára: „A közösségben mindig volt olyan ember, aki segített szőlőt kapálni, szüretelni. Ebédre finom gulyáslevest és kuglófot kaptunk, amit a berkenyefa árnyékában költöttünk el. Az étel, a jó bor, a szép kilátás a Balatonra és a dombokra segített új erőre kapni a délutáni munkához. Szüret környékén már potyogott az érett berkenye. Ebből nem sok, de jó erős pálinka készült. A zöldessárga piros pettyes körtécskékből pedig befőtt, lekvár lett, amit gyógyszer helyett használtunk.”

Boór Ferencné is jó szívvel gondol vissza a gyerekként itt töltött időkre: „Hajdanában mi teleki gyerekek – úgy 15-20-an lehettünk – délutánonként együtt jártuk a határt. Nagyokat játszottunk, csatangoltunk a faluban, és a környéken. Amikor már jól elfáradtunk, elmentünk kedvenc helyünkre pihenni. Ez volt az öreg berkenyefa, mert nyáron a terebélyes lombjai alatt jókat lehetett beszélgetni.”

Ősszel a játszani induló gyerekeket a mai napig figyelmeztetik, hogy a fa alól csak a barna gyümölcsöket szedjék fel, azok a legfinomabbak. A pirosas sárgák íze fanyar, azok nem jók.

Nemzedékről nemzedékre öröklődött az a tudás, hogy hogyan kell a berkenyefa körül úgy kaszálni a füvet, hogy az értékes gyümölcs ne a fű közé és az alá hulljon, hanem felette maradjon, ne rohadjon el.
A háború előtt a fa nem virágzott ki, mintha érezte volna az elkövetkező szörnyű éveket, ami a világra várt. Az akkori tulajdonos, Cseh család gondjaiba vette. Kitisztították a fa környékét, az ágakat megmetszették. A következő tavaszra, mindenki örömére újból virágba borult.

Néhány ma élő idős ember még emlékszik arra a történetre, amit nekik is a nagyszüleik meséltek. Mert bizony volt idő, amikor a történelem is megérintette a teleki berkenyefát. Valamikor 1849-ben Noszlopy Gáspár – a szabad csapatok parancsnoka – csapatával Komárom felé vonult, hogy segítségére legyen Klapka Györgynek a komáromi vár védelmében. A császári csapatok elől a környék falvain keresztül vonultak. Teleki határába érve rátaláltak az árnyat adó öreg berkenyefára, ami alatt megpihentek, erőt gyűjtöttek, majd innen folytatták útjukat.

Vass Zsuzsanna, aki a helyi értékek lelkes ápolója volt, így ír a berkenyefáról: „A falu végénél érdemes megnézni egy ősrégi, de ma is élő, egészséges, termő berkenyefát. Sokan ízes gyümölcsét sem ismerik, mert ritkasága miatt már a piacra sem kerül belőle."

2012 szeptemberében az Ordoszi Napsugár Alapítvány kezdeményezésére a fát Teleki Község Önkormányzata természetvédelmi oltalom alá helyezte. Az ehhez szükséges szakvéleményt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa készítette el, ők határozták meg a korát is. Az ekkor rendezett ünnepségen a résztvevők és a településen élők bizonyíthatták, megbecsülik, és jó gondját viselik a fának.
A teleki berkenyefa nem csak a múltban, hanem a mai napig sokunknak nyújt élményt. Kiránduló és pihenőhelye az itt élőknek, a földekről hazafelé tartóknak. Külön örömünk, hogy a turisták is tavasztól őszig egyre gyakrabban látogatják. Velük együtt csodáljuk, hogy egy ennyi idős fa mekkora életerővel valósítja meg a mindennapokban csodálatos létezését. Rügyfakadástól lombhullásig, virágzástól az érett gyümölcsök potyogásig.

Fa elhelyezkedése: Teleki (Somogy megye) zártkert 1061 hrsz.
Faj: Házi berkenye (Sorbus Domestica)
Kora: 250-300
Magassága: 12 méter
Törzskerület: 315 cm
Jelölő: Ordoszi Napsugár Alapítvány

2011-ben Abaújvárra látogatott Németországból Dom Klaus Pogany apát, aki mikor hazatért a németországi Kaufbeurenbe végrendeletet írt és úgy rendelkezett, hogyha meghal, Abaújváron temessék el. Nem is sejtette, milyen hamar jön el halála órája. 2012. 01. 20-án egy ételmérgezés következtében meghalt, és eleget téve végrendeletének az abaújvári temetőben, a nagy hársfa alá temették el. Dom Klaus egy nemzetközi humanitárius szervezet tagja volt, a Szent Lázár Lovagrend tagja, Kamerunban hercegi rangot kapott, és lett Sih Nadra hercege. Dom Klaus életét az afrikai gyermekek megsegítésére tette fel.

Innentől kezdve e hársfa alatt nyugossza örök álmát két olyan lélek, aki a gyerekekért élt: egy abaújvári tanító és egy német pap. Ezalatt a hársfa alatt egybeolvad Afrika és Európa. Ez a hársfa mementó az utókornak, emlék a múltnak.

Fa elhelyezkedése: 3898 Abaújvár hrsz 1 Református Temető
Faj: Hársfa
Kora: 130 év
Magassága: 20 m
Törzskerület: 4 m
Jelölő: Pányok-Abaújvár-Zsujta Református Közösségéért Egyesület

Mostanra a hársfa a település egyik jelképe is lett, festőket, grafikusokat és textilművészt is alkotásra ihletett. A pályázatunkban csatolt fotók közül három az 1970-es években készült a hársról, egy pedig textilkép műalkotás a fáról.

Fa elhelyezkedése: 7064 Gyönk, Táncsics u. 472.
Faj: kislevelű hárs
Kora: 260 év
Magassága: 20-22 méter
Törzskerület: 647 cm
Jelölő: HEGYHÁT Integrált Szociális Intézmény 7064 Gyönk, Táncsics u. 472.

Az 1950-es években egy fontos megyei tanácskozásnak adott helyt a gátőrház, s annak festői környezete. Akkor az összejövetellel egybekötött főzést a platánfa alatt tartották meg. Az eseményen a járási vezetők mellett a megyei hivatali apparátus tagjai is részt vettek. Egy hatalmas üstben főtt aznap délután a pörkölt a tisztelt vendégeknek, tisztségviselőknek. Az étel elkészült, az asztalt megterítették, majd el is kezdődött a szabadban megtartott vacsora. A tűzön főtt különlegesség mindenki „szájízének” tetszését elnyerte, akik a főzés elejétől csak dicsérni tudták a finom galambhús egyediségét. A vacsora vége felé az egyik vezető beosztású tisztviselő azért megkérdezte a községbeli vendégelőket: honnan sikerült ennyi zamatos galambra szert tenniük? Válaszként az egyik szakács csak felmutatott a platánfára: ott ülnek az ágain folyamatosan, és mennyi van belőlük! Ezek a mi galambjaink, igaz feketék! –tette hozzá nevetve. Először nagy meglepetés lett belőle, hiszen a fán csupán varjak, varjúfiókák ültek. Ám, az már mindenkinek egyértelmű volt, hogy ezen a megvendégelésen nem a galamb pörköltöt lehetett felmagasztalni, hanem egy újabb ételkülönlegességet: a varjúpörköltet. Még sem akadt egy rossz szava sem senkinek, mivel igencsak ízletes táplálékkal gazdagodott a délutánjuk a főzésen résztvevőknek.

Az 1990-es években előszeretettel majálisoztak itt a helyi és környékbeli fiatalok is. Olykor-olykor szerelmesek kedvenc találkozási helyszíne volt. A 2000-es években több esküvői fotós készítette el nagysikerű munkáját a fa természetes környezetében. Házasulni kívánó párok szívesen választották a fotózás helyszínéül a platánfa környékét, élővilágát.

Napjainkban még mindig kedvelt pihenőhely. Szálláshelyként is funkcionál, hiszen a gátőrházban bárkinek meg lehet pihenni, ha el akar vonulni a világ zajától, és kikapcsolódásra, aktív feltöltődésre vágyik. Itt találkozik a Holt- Szamos és az élő Szamos. Élővilága egyedi a környéken: madarak, halak (még akár kapitális méretű harcsák is). A platánfa a gátőrház mellett áll, immáron közel 115 éve. A szakemberek a fát helyi védetté nyilvánították. Az egykor ültetett kis fa mára óriásivá nőtte ki magát, terebélyes ágazattal rendelkezik. Szerteágazó lombkoronája védett madarak otthonaként is szolgál. A község lakossága a mai napig hálás hajdani és jelenlegi gátőreinek, akik óvták, védték a fát, s természetes élőhelyét.

Fa elhelyezkedése: 4731 Tunyogmatolcs, Gátőrház (47 ° 58' 55" / 22 ° 27' 6")
Faj: Platanus orientalis
Kora: 115 év
Magassága: 32 méter
Törzskerület: 850 cm
Jelölő: Tunyogmatolcs Község Önkormányzata

A fa lénye megihlette városunk költőnőjét, Karáth Anitát, aki családi kötődőséről ír A bölcs gesztenye című történetében.

Karáth Anita: A bölcs gesztenye

450 év nagy idő. Olykor fárasztó is mindig egy helyben állni és hagyni, hogy szüntelenül múljon az idő. Ahogy szétnézek, koronám résein át feltűnik a zalai dombok fényes lankája. Melegséggel átszőtt táj ez, Szenterzsébethegy, édes otthonom…

Itt gyökerezem. Még érzem a földben az ősök keze munkájának erejét, amint alkalmassá tették e helyet arra, hogy új élet fakadjon benne. Veríték ízét, mellyel öntözték talajom. Az itt élők minden sóhajtása arról szólt egykor és szól ma is, hogy a föld nekik bőségesen teremjen, amivel learathatják munkájuk gyümölcseit. Mert ez az élet rendje. Vetni és aratni-, gondolatokat, reménységet, szeretetmagokat; egyszóval életet. Ahogy teltek-múltak az évek, törzsem is egyre nőtt. Csapkodták viharok bár, ellenállt sok viharnak, mégis ölelik ma is, ha felém járnak. Karjuk átfonja, lelkük melegséggel járja át törzsemet. Koronám az ég felé fordítom, egyre nyúlok az életet adó fény felé. Mióta világ a világ, otthont adok másoknak is: árnyékomban megbújik koranyáron a mézillatú bíborszín szamóca, vagy hangos madárfészkeket találsz ágaim sűrűjében. Gyökereim magabiztosan átfonják a földet, a mélyből őserő áramlik egyre leveleim felé. Ha közelebb hajolsz, hallod évgyűrűim növekedését, vízedényeim surrogását, az élet megállás nélküli lüktetését.

Bár én láttam a tovatűnő lábnyomokat. Arcokat, akik itt éltek, apró lábacskáikkal gyermekként tapodták körülöttem a földet… aztán egy-egy emberöltő múltán mások érkeztek sorra, szebbnél-szebb emlékeket hagyva maguk után. Láttam, amint felnőnek, családot alapítanak, osztoznak bánatban-örömben, megpróbáltatásban, kiengesztelődésben. Emlékszem élesen egy barna szemű árva kislányra a szomszéd hegyhátról. Valamikor a második világháború alatt itt őrizte a libákat. Naphosszat csodaszépen énekelt nekik, ahogy előtte senki más. Arról ábrándozott, hogy ha felnő, szerető családja lesz majd, gyerekekkel és majd dédunokákkal is. És hogy majd őket is elhozza ide egyszer, és arról mesél majd, hogy valaha hűs árnyékom alatt mi mindenről álmodozott. Így éldegélek itt. Végtelen a körforgás körülöttem, benne én, mintha a világ közepe volnék… Nagyszerű hely ez nekem. Tanújaként állok itt életnek és elmúlásnak. Éltet a zalai fény, a gondoskodó utódok ereje, a táj szerelmeseinek szíve dobbanása.

Amíg így lesz, folytatódik történetem. Ha lesz óvó kéz, szeretettel ölelő környék, hűsítő eső, dús talaj és melegséget adó napfény, addig nyújtózom tovább, megállás nélkül, fel az égig. Minden bölcsességem és tapasztalataim pedig gyűjtöm tovább, hogy rátok hagyjam valamikor majd, az idők végezetén. De addig is az élet az úr.

Fa elhelyezkedése: Zalaegerszeg, Szenterzsébethegy 34596/1 hrsz. (Szőlőhegy utca)
Faj: castanea sativa szelídgesztenye
Kora: 450 év
Magassága: 13 m
Törzskerület: 7 m
Jelölő: Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata

A tabáni eperfák történetéről az alábbi dokumentumot találtam. Bár az alábbi régi fotó a leírás alapján a már nem létezőt ábrázolja a volt Kör utcában, nagyon hasonlít a mi fánkra, amiről régi fotót ugyan nem találtam, de a leírásban eléggé pontosan beazonosított helyen áll, a mai napig is.

Olyan jó lenne, ha ez az öreg fa, a régi idők homályába vesző, máig megmaradt tanú, védelmet kaphatna. Mert még mindig él, és ha beszélni tudna…
http://taban-anno.blogspot.hu/2013/01/tabani-eperfak.html

Fa elhelyezkedése: Budapest, Tabán, a szánkós nagylejtőtől balra a lankás lépcső mellett
Faj: eperfa
Kora: 300 év?
Magassága: 5m
Törzskerület: 2m kb
Jelölő: Őze Lajosné

„Ágából, fiatal hajtásából faragták őseink az íjat. Századokon át élt. Kora miatt kihalt szilfát még senki sem látott. „ (Eötvös Károly)

A szilfa, szilajfa nem hagyja magát, egyik ága a földre hajlott, gyökérzetet eresztett, ezzel erősítette meg magát „két lábon álló” fa lett belőle. Szeretnénk környezetét rendbe tenni, megvédeni az utókor számára. A Tapsonyi öreg szil számunkra és az ország számára is az életben maradás jelképe lehetne.

Fa elhelyezkedése: 46°26'40.87"É ; 17°18'33.13"K
Faj: Szil (Ulmus)
Kora: 250-300
Magassága: 27 m
Törzskerület: 583 cm
Jelölő: Tapsonyért Faluvédő Egyesület

Kőrösre küldte a budai basa személyes megbízottját az előző évi adó behajtására. Már hazafelé lovagolt a basa személyes megbízottja, amikor lova megbotlott, és a pesti úton maga alá temette utasát. Nagy volt a riadalom. A kíséret tagjai felsegítették, és gyorsan a közeli tanyára vitték. Itt a gazda csodaszép lánya segédkezett a gyógyításban. Juci, mert így hívták a leányt, "elsősegélyben" részesítette a szegény törököt. Ez az ügyes, és szépséges leány a basa megbízottjának nagyon megtetszett,aki eldöntötte, hogy rövidesen visszajön érte, és elviszi feleségnek. Juci ezt hallva nagyon megijedt. Azon kezdte törni a fejét, hogyan menekülhetnek meg a török háremétől. Cselhez folyamodott hát a kőrösi család. Egy év múlva Juci apja koldusnak öltözött, és kiült a szép kőrisfa alá, türelmesen várta a törököt. Amint észrevette a közelgő csapatot óriási jajveszékelésbe kezdett. Allah nevében kérte a segítséget, amit a török nem tudott megtagadni, hiszen Allah a törökök istene. Könyörgött a legénynek, másszon fel a szemben lévő tölgyfára, mert egy lator legény feldobta a mankóját, annak a fának a tetejére. A török igen megsajnálta a szegény koldust, akiben közben felismerte Juci édesapját. A török fölmászott a tölgyfa tetejére, és már visszafelé indult a mankóval, amikor váratlanul eltörött egy faág az igen testes efendi alatt. Nagyot huppant a földre, azonnal nyakát is szegte. A pórul járt lovast eltemették ennek a tölgyfának az árnyékában. Ez alatt a fa alatt nyugszik, és örök emlékül Basafa lett e tölgyfának a neve, amit öregek mesélnek az unokáknak.

Ez a mi tölgyfánk nem a legöregebb fa az országban, de gyönyörű és matuzsálem korú. Nagyon szeretjük. Mi egymás között, ha kerékpár túrára indulunk, szoktuk mondani irány a Basafa. De bármelyik látogató, ha a Pálfájába érkezik, első útja ide vezet. Csodálatos a napsugár játéka, ahogy az ágak és a levelek között áthatol. Miről mesél ez a tölgy? Ha alá fekszünk, olyan jót tudunk álmodozni. Körülöttünk csend, csak a madarak zenéje ringat bennünket. Mi tudjuk, hogy ez a fa erőt is ad nekünk. Bátrabbak is leszünk, mert eszünkbe jut, hogy nagy időket megélt ez a fa. Az a karéjos levél, ami még Mátyás király koszorújában is látható, a becsületet és az igazságot juttatja eszünkbe. Itt ennek az erdőnek, ilyen varázsa is van. Nem szabad füllenteni! A fa burka öreg és olyan ráncos, mint a sok évet megélt nagyapó bőre a mesében. Ha simogatjuk, csendben maradunk, mindenki másra gondolhat. Nekünk drága kincsünk ez az erdő, benne a pusztai tölgyesek és ez a Basafa, ami hirdeti, hogy ő e hazánban legalább 2000 éve őshonos a tájban.

Fa elhelyezkedése: Nagykőrös Bántős-Bánom Parkerdő
Faj: Kocsányos tölgy
Kora: 400-500 év
Magassága: 31 méter
Törzskerület: 6,1 méter
Jelölő: Duna-Ipoly Nemzeti Park, Nagykőrösi Madár és Természetbarát Kör , Arany-Híd Baráti Kör

Emellett az öreg ház mellett áll a fa. Eredetileg közvetlenül a hatalmas veranda tövében sarjadt ki, túl közel a tégla alaphoz, előre lehetett látni, hogy ha megnő és törzsét meghizlalja, kárt tehet az építményben. Mondta is édesapám, a józan férfiember, hogy „ezt a kis fát minél előbb ki kell vágni!” Édesanyám azonban, aki mesevilágban élt, és az élet minden formáját végtelenül tisztelte, ilyen brutalitáshoz nem járult hozzá.
Így aztán a kis fa zavartalanul és gyorsan növekedett, hamar elágazott, aminek mi örültünk, mert a veranda korlátjáról könnyen át lehetett mászni rá.

Ekkor történt, hogy férjem, akkor még orvostanhallgató, egy napon az egyetem udvarán meglátott egy teherautót, rajta rengeteg szerencsétlen, gyógyszerkísérletre ítélt kóbor kutyával. A nagy nyüzsgésben feltűnt neki egy vörös folt – egy vizsla. Maga sem tudja miért, de megtetszett neki a kutya, és 200 forintért megvette…

Így került hozzánk Csibész. Zabolátlan vadászkutya volt, öntörvényű, kalandvágyó, valószínűleg a sintér kezére is ezek a tulajdonságai juttatták. És sajnálatos módon nem tűrte a macskákat – egy olyan házban, ahol egész addigi életünkben a macskák voltak a kedvencek és a kényeztetettek, míg a mindenkori kutyák csak a házőrző ebek pária-életét élték az udvaron, a kutyaházban. Amint Csibész első alkalommal betette hozzánk a lábát, a macskák pánikszerűen menekültek fel a madárcseresznyefára. A kutya másodpercnyi habozás nélkül utánuk ugrott, feltornászta magát a veranda korlátjára, onnan pedig a vadászláz nagy illegések-billegések közepette továbbhajtotta a fára – felkapaszkodott egészen az elágazásig.

Innen azonban nem volt tovább. Nyüszítve forgolódott, mert félt is, meg ment is volna tovább a macskák után, de hát a nagy kutya-tappancsok és körmök nem alkalmasak a fára mászásra. Az is csoda, hogy idáig eljutott.

Aztán jött, aminek jönnie kellett: megcsúszott, és nagy puffanással az oldalára esett. Megijedtünk, mert elég magasról zuhant le, de Csibész csak megrázta magát, és már indult is újabb macska-hajszára.
Nos, erről a fára mászó kutyáról írta édesanyám a Frakk-történeteket...
Csibész utóbb megszelídült, és éppen úgy, ahogy a Frakk, a macskák réme c. könyvben olvasható, megbékélt a macskákkal.

A madárcseresznyefa és a ház párharcában pedig a fa győzött: a 70-es években lebontottuk mellőle a verandát, így aztán zavartalanul nőhetett-növögethetett, egészen a mai méretéig. Most ő az udvar dísze, a látogatók megcsodálják hatalmas lombkoronáját, amin csak a nagy zuhék képesek áthatolni, a kisebbfajta esők meghátrálnak. Robusztus nagy fa lett, aminek semmi sem tudott ártani – egészen két évvel ezelőttig. Akkor vettük észre, hogy a tövénél folyni kezdett a nedve – azóta is folyik, változatlan intenzitással.
Most aztán izgulunk, nehogy baj legyen, mert mi lenne a Bálint Ágnes Emlékház kertjéből Frakk impozáns fája nélkül?
Németh Ágnes

Fa elhelyezkedése: 2220 Vecsés, Barcsai u. 1
Faj: Celtis occidentalis, nyugati ostorfa
Kora: 45-50 év
Magassága: 20-25 m
Törzskerület: 2.70 m
Jelölő: Dr. Sárváry Andrásné Németh Ágnes

Története mindössze 1990-ig vezethető vissza, mikor a szél fútta magból csemete fejlődött. Élete 23 esztendeje alatt megközelítőleg 25 méteres magasságot ért el koronája, törzsének kerülete pedig 348 centiméter. A lombhullató, gyorsan növő fajta őshonos a Kárpát-medencében (már a honfoglalók is találkozhattak vele). Kérge fehér, levele három- vagy ötkaréjú, friss hajtású levélzetének teljes felülete fehér. Idővel a levelek sötétzöldre változnak, fonákuk viszont ezüstösen fehér marad. A nyíregyháziak kedvenc nyárfája igénytelen, szívós, gondozást nem igényel. Az évek során egyszer sem támadta meg kártevő. 23 év egy fa életében nem túl hosszú idő, csupán egy szempillantás. Ha azonban egy percre megszólalhatna ez a csodálatos nyárfa, vajon miről fecsegne? A nyírségi homok csiklandozásáról, vagy a Múzeumfalu építésének állomásairól (hiszen szemtanúja volt több nyírségi porta múzeumba telepítésének is, sőt már átellenes szomszédja – a harangtorony – ácsolása előtt gyökeret eresztett), esetleg az élete során eddig hozzá érkező 1,5 millió ember zsibongásáról? Pontosan nem tudhatjuk. Elképzelhető, hogy bölcsen hallgatna…

Megyénk lakói egy emberként kívánják, hogy a nyírségi homokban még évtizedekig jól érezze majd magát!
Mit jelent nekünk a fehér nyár?
Felsorolni is nehéz, így csak szemezgettünk a hozzánk eljuttatott levelekből.
Találkozási pont, árnyékadó monstrum, mentsvárunk. A Sóstói Múzeumfalu dolgozói egy emberként tisztelik és szeretik. Egy hosszú nap után a nyárfa árnyékában megpihenni, feltöltődni káprázatos élmény.

Ősszel a FA csodálatos arany színekben pompázott, felejthetetlen élmény volt alatta megpihenni az akkor 3 éves kislányommal, Reginával és a 6 hónapos kisfiammal, Szabolccsal. Köszönöm! – Szilágyiné Tóth Enikő (Nyíregyháza)

Óriási élmény volt a Sóstói Múzeumfalu hatalmas nyárfája alatt tölteni a 2011-es gyermeknapot a „Mindenkinek becsengettek!” oktatási programban résztvevő fogyatékos és többségi ovisok, iskolások és családjaik számára. A Down Egyesület által 2009-ben életre hívott „Mindenkinek becsengettek!” program keretében középsúlyos szellemi fogyatékos gyerekeket visznek be gyógypedagógusok iskolai közösségekbe heti 1-2 alkalommal 8-10 héten át. Az így eltöltött idő alatt a gyerekek közösen hozhatnak létre kézműves alkotásokat, és együtt készülnek a program végét jelentő gálára, melynek keretében színpadra is lépnek. Felejthetetlen gyereknapot töltöttek el 2011-ben a Sóstói Múzeumfaluban. A rendezvény tetőpontjaként kicsik és nagyok ölelték körül a Múzeumfalu főterét, ami örökre feledhetetlen élmény marad! – Down Egyesület (Nyíregyháza)

Fa elhelyezkedése: Nyíregyháza-Sóstófürdő, Tölgyes utca 1. (a Sóstói Múzeumfalu faluközpontja)
Faj: Fehér nyár (Populus alba)
Kora: 23 év
Magassága: 25 méter
Törzskerület: 348 centiméter
Jelölő: Sóstói Múzeumfalu