Őze Lajosné vagyok, a Tabán tetején a Naphegyen születtem, és azóta is itt lakom. A Tabán nem csak gyerekkorom, gyerekeim és unokáim élettere, hanem kutyás lévén, aktív tagja vagyok a tabáni kutyások egészen kivételes társaságának: több, mint egy évtizede minden évben egy, vagy több fát ültetünk, törjük télen a jeget, szedjük a szemetet, takarítunk tavasszal és ősszel, és… szinte személyes ismerősként védjük a Tabán minden növényét. És mindezt szeretetünkkel és pénztárcánk lehetőségeihez mérten tesszük.
Régóta tudjuk, hogy a Tabán közepén, a volt Holdvilág-utca és a volt Kőműves utca nyomvonalán kialakított lankás lépcsősor mellett, a nagylejtő fentről nézve bal oldalán található göcsörtös, ízletes gyümölcsöt adó eperfa nagyon öreg lehet. Két nagy lehajló ága hívogat a ráülésre, és mi mindent megteszünk, hogy ez ne történjen meg: a hagyományos majális hatalmas tömegétől többször próbáltuk személyesen is megvédeni.
A tabáni eperfák történetéről az alábbi dokumentumot találtam. Bár az alábbi régi fotó a leírás alapján a már nem létezőt ábrázolja a volt Kör utcában, nagyon hasonlít a mi fánkra, amiről régi fotót ugyan nem találtam, de a leírásban eléggé pontosan beazonosított helyen áll, a mai napig is.
Olyan jó lenne, ha ez az öreg fa, a régi idők homályába vesző, máig megmaradt tanú, védelmet kaphatna. Mert még mindig él, és ha beszélni tudna…
http://taban-anno.blogspot.hu/2013/01/tabani-eperfak.html
