A "Nemtudom" szilva a természet ajándéka. A szatmári, beregi emberek felismerték értékeit és nem engedték elpusztulni. Benedekfalvi Luby Margit 1939-ben írta: „Vásárosnaménytól Tiszabecsig mintegy 400 négyszögkilométerrere tehető az a terület, ahol a kék szilva részben vadon terem, részben nagyban termesztik. A termelés központja Panyola. Ha Panyolán 100 wagon szilva terem, akkor Matolcson 5 kocsi a termés hozama. De maguk a szilvafajták és azok termésének feldolgozási módja nagyjából egyforma az egész területen."
Hagyományos ártéri ültetvényből, vegyszerek nélkül termesztett szatmári szilva. Ebből a szilvából főzik évszázadok óta hagyományos eljárással, üstökben hozzáadott cukor és tartósítószer nélkül az évekig elálló különleges szatmári szilvalekvárt és az utolérhetetlenül finom, csodálatos illatú szatmári szilvapálinkát is. Ez a gyümölcs 2,5-3 cm méretű, ovális alakú, színe éretten szép hamvas sötétlila, íze igen zamatos, nagyon édes.
A Nemtudom szilva öntermékeny, porzófajtára nincs szükség. A szilvahimlő vírussal szemben toleránsnak tekinthető. A szórvány faállomány egyes egyedeinek a levelein láthatók a vírus tünetei, de a gyümölcsminőség megfelelő. Az ártéri területek szórványban lévő szilvafáit gyakorlatilag nem metszették, nem permetezték. A kertekben lévő szilvafákat a többi gyümölcsfákkal és a szőlővel együtt rügyfakadás előtt lemosó permetezésben részesítik.
"És a folyó mellett, mind a két partján minden féle ennivaló gyümölcs fája nevelkedik fel, leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak, havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnét a szent helyből folyt ki, és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók." (Ezékiel 47:12.)
Így teküntünk mi is erre a vidékre, és az ártéri gyümölcsfáink sokaságára.