A dunaszegi határban már messziről magára vonja tekintetünket érdekes koronájával és termetével egy fa, melyet messziről akár idős tölgynek is nézhetnénk, de közelebbről már felismerjük. Ez bizony egy vadkörtefa, mely a falu legöregebb fája. Érdekes a koronaformája, mert messziről nézve Nagy Magyarországot formázza.
Hatalmas lombja alatt a mezőgazdasági munkában megfáradt őseink szívesen hűsöltek, pihentek. Termését szegény ember gyümölcsének is nevezték, hisz sokan gyűjtötték és szívesen fogyasztották. Az éhes vadak is gyakran felkeresték és lakmároztak a lehullott termésből.
A magányos fa sok mindent túlélt, ellenállóképessége óriási. Minden tavasszal gyönyörűen virágzik, ilyenkor rovarok zsongásától hangos a környék. Nyár derekán pedig csodálhatjuk az ágakon a sok-sok körtét. Azt a szántóterületet, ahol a fa áll, ősidők óta Vadkörtefának hívják.