Tereske egy, a Nógrád megyei Rétság járásban fekvő kicsiny falu, melynek története már az Árpád-korban elkezdődött. A község közepén egy tágas szép parkban a Huszár családnak 1840 táján épült csinos kastélya van. Igen figyelemreméltó nevezetessége a 13. századból származó román templom-altemplom együttes, melyhez még egy bencés kolostor is tartozott egykor, ami azonban a törökök pusztítása révén romba dőlt.
Az ősi templomot alig száz évesen átépítették: ezekből az időkből származnak gótikus részletei, később azonban ezt a látványt tovább gazdagította a reneszánsz szentségfülke, a templom klasszicista stílusú tornyát pedig csak a 19. század végén emelték. A templom épen megmaradt, eredeti freskóit is megcsodálhatjuk, melyeken Szent László legendáját látjuk, sőt, még a dicsőítő és magyarázó szövegek egy része is rendelkezésünkre áll.
A templom együttestől nem messze tekinthetjük meg a rendkívüli, kőkeresztes temetőkertet. Volt egy olyan elképzelés, hogy a megyéből összegyűjtik, és itt majd megőrzik a régi fejfákat, de erre még nem került sor.
Igényes kialakítású kert, ezt igazolja a méretes fák egész sora, a 150 cm törzskerületű szomorú bükk, a két vérbükk, a pirosvirágú galagonya, a lucfenyő, az amári palósfa, az aranyvessző szép bokrai és a vörösmogyorók. Érdekes a temető kettéosztottsága: egyik felében a falusiak, a másikban (Huszár-temető) kizárólag a birtokos családok temetkeztek. Az elmúlt negyven évben sem szűnt meg ez a megosztottság.
A baráthi Huszár család előkelő birtokos család Nógrád, Hont, Bars, Esztergom és Pest megyékben. Törzse Huszár I. Márton, ki a háborús viszonyok között, régi nemességi okmányainak elégése után Rudolf királytól 1591-ben régi nemességét bizonyító és megerősítő királyi címeres levelet nyert. Huszár Károly (született 1803-ban), 1844-ben Nógrád megyének országgyűlési követe, és e megyének egyik kitűnő – általánosan tisztelt – férfia. Nejétől nádasi Terstyánszky Máriától hat gyermeke született, kik közül Baráthi Huszár László(* 1829. III. 26., Tereske - † 1903. IV. 15., Tereske) és neje Kiss Andorin (* 1843. V. 21., Lugos - † 1911. II. 10., Merán) éltek itt valaha .
Őseik vagy ők ültethették a szomorú bükk fát , sírjuk a fa szomszédságában található.
Szerelmesek kedvenc búvóhelye, ami már a 1970-es években kezdett közkedvelté válni. Gyakran neveik kezdőbetűit vésték a fába. Ma már nem jellemző. Csak a múlt emlékeit hordozza a fa kérge. A sebek azóta már begyógyultak.
A falu lakossága mai napig nagy becsben tartja a ősi fát és odaadással óvja gondozza.
A faluba látogató turisták vendégek csodájára járnak ennek a gyönyörűségnek.
