”Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.”
Petőfi Sándor: Alföld
Petőfi Sándor sorai tökéletesen leírják az Alföldben rejlő szépségeket, és juttatják eszünkbe azt, hogy a legszikesebb pusztaságban is lehet rejtett kincseket, világraszóló csodákat találni.
Hazánk egyik páratlan természeti kincsei a mocsárciprusok, amelyek pompás látványukkal kiemelkednek hazai fafajtáink közül, és méltán adnak büszkeségre okot Szarvas város lakóinak.
De mit is kell tudni a mocsárciprusokról?
A Taxodium a ciprusfélék családjába tartozó, rendkívűl árvíz - toleráns tűlevelű. Rokonságban ál a Glyptostrobus pensilis és a Cryptomeria japonica fajtákkal. Eredeti élőhelye Észak-Amerika déli részén található. Átlagos magassága 30-40 méter, törzsátmérője 2-3 m (kivételesen 11 méter). Tűhöz hasonló levelei 0,5-2 cm hosszúak, két sorban állók. Termése 2-3,5 cm átmérőjű, gömb alakú, 10-25 részből áll. Mindegyik részben 1-2 mag található. Fáját különösen megbecsülik, mivel rothadás ellenálló.
Magyarországon Szarvas mellett Hévízen és Vácrátóton található szép mocsárciprus állomány. Gyökere különleges, ugyanis mocsaras, nedves talajokon a szétterülő gyökérzet néha 1 m magasságig is térdszerűen kiemelkedik a talajból (légzőgyökér). Puha, lapos tűlevelei a levelekkel együtt lehulló rövidhajtásokon fésűsen helyezkednek el. Lombja ősszel érdekes barnásvörösre színeződik.
Betelepítésük Szarvas hírnevét megalapozó arisztokratánkhoz, Bolza Pálhoz kapcsolódik, aki hatalmas és tartalmas életműve egyik legfontosabb lépéseként vitte véghez a mocsárciprusok elterjesztését. Egyik legszebb példánya szintén Szarvason, a Bolza kastélyban található, amellyel korábban a helyi városgazdálkodási Kft. 2014-ben szintén pályázott az Év Fája címre.
Bolza Pál élete és öröksége egybefonódott a mocsárciprusokkal, valamint az általa alapított, világhírű Szarvasi Arborétummal, így kötelességem pár sorban Bolza Pál hagyatékáról is megemlékeznem akkor, amikor a mocsárciprusokról írok.
Gróf Bolza Pál az 1900-as évek elején kezdett az Arborétumot megalapozó munkálatokhoz. Felesége halála következtében visszahúzódó életmódja ebben a munkában teljesült ki. Együttműködő csapatával, a kertben dolgozó kertésszel, és munkásokkal töretlen lendülettel dolgoztak. Kis bőrtáskájában a metszőollón kívül valamennyi cigarettát és édességet tartott, amellyel a dolgozókat rendszeresen megkínálta. Szerény barátságos ember hírében állt.
Számos növényfaj ültetésével telt meg a ma már ismert Arborétum területe, de leginkább az észak-amerikai fák és bokrok érdekelték. Bolza Pál nevéhez fűződik a mocsár ciprus alföldi honosítása, és a szikeseken való elterjesztése. A mocsárciprus erdőségek bizonyos földtörténeti korban az európai barnaszén telepek legfontosabb nyersanyagát szolgáltatták.
Szarvason és környékén, a Kákafoki-holtág szinte egész területén magas populációban képviselteti magát e nemes fafaj, azonban van egy kisebb csoportjuk, amely az elhelyezkedése miatt érzünk érdemesnek az Év Fája címre: mégpedig a Szarvasi Vízi Színház mögött elhelyezkedő, Erzsébet-liget partján található mocsárciprus facsoport.
Ahogy a képeken is jól látható, a ciprusok e példányai természetes hátteret, örökzöld díszletet szolgáltatnak az előadásokhoz, bemutatókhoz, és alapvetően határozzák meg Szarvas látképét, tájképét. Ezen fák szépségét és értékét nem csak mi, szarvasi lakosok, hanem maga az Állam is elismerte, ugyanis Békés Megye Tanácsának 2/1989. számú rendelete védetté nyilvánította.
A mocsárciprusok csoportja minden szarvasi lakos számára ugyanazt jelenti: a nyár közeledtét, a Körös szeretetét, a természet szépségét. Nincs olyan környékbeli, aki ne szeretettel gondolna e fákra, így nekünk ezek a fák minden évben az év fái, Szarvas büszkeségei.
