Ezt a fenyőt 1979 szeptemberében az óvoda megnyitásakor ültették az óvoda dolgozói, a szülők és a gyerekek közösen.
Mindig nagy figyelmet fordítottak a gondozására, ápolására. Már csemete korában is látszik, hogy formás, gyönyörű fa lesz belőle.
Sajnos pár évvel az ültetés után azt hittük elpusztul, mert idegenek levágták a tetejét karácsonyfának.
Sajnálatunkat és töprengésünket megoldotta az idő, csoda történt. A fenyő tetején új hajtások jelentek meg.
Ezután még nagyobb gondoskodást, figyelmet kapott az óvoda dolgozóitól, a szülőktől és a gyerekektől. Ezt a kép is bizonyítja, hogy a kis csemetéből mára az udvar legszebb, legtekintélyesebb fája lett, mely minden évszakban megmutatja milyen értékes: nyáron árnyékot ad a nagy melegben, ősszel a tobozait összegyűjtik a gyerekek a barkácsoláshoz, télen csodálhatjuk hótól roskadozó ágait és tavasszal fészkelő helyet ad madarainknak.
Ez a MI FÁNK amire nagyon büszkék vagyunk.
!Kiegészítés!
Az egyik óvónő írt egy verset a fához, amit az összes ovis megtanult, íme:
Varga Edina: A mi fenyőfánk
Nyáron mikor bújócskázunk,
Törzsed mögül ki sem látszunk.
Hőségben ha kedvünk szottyan,
Pihenünk az árnyékodban.
Ősszel milyen vicces vagy te,
Rákoppintasz a fejünkre!
Hűvösben a terméseddel,
Óvodánkat díszíted fel!
Télen te is fáradt leszel,
Fehér hálóinget veszel.
Hidegben a kismadarak,
Ágaid közt elbújhatnak.
Tavasszal egy vidám napon,
Kukucskálsz a teraszunkon:
- „Hol vagytok már óvodások,
Reggel óta rátok várok!”
(Száz kisgyerek sorakozik,
Indulnak az udvarra,
Kacarásznak, bújócskáznak,
Boldog már a Fenyőfa!)
