A Fa, aki tüntet az állatkínzás ellen…

A fa/facsoport története

Kedves Olvasó! Álljon itt tanúbizonyságként történetem, mely még korántsem ért véget…
Kis csemeteként elhoztak ide, erre a helyre. Nem igazán értettem, hogy körülöttem miért nem lakik más fa. A gazdám kedves és jó volt hozzám, mert amíg élt, ápolta és gondozta lombkoronám és törzsem. Egy nyári pirkadatkor viszont teljesen kiüresedett körülöttem minden, nem volt kinek a feje felé árnyékot nyújtanom. Több pirkadat és alkonyat után aztán megérkeztek az első vendégeim. „Hé, Te! Miért bántasz engem?”- fém kampókat szúrtak a törzsembe, nem értettem, miért történik mindez, hiszen nem ártottam senkinek. A másnap reggel igen ködös volt, hideg és nyÍrkos, rezgett minden levelem. Halk nyöszörgésre lettem figyelmes. „Hát Te meg ki vagy? Milyen kevés levél van a hátadon és még a törzsed is teljesen ki van száradva” Olyan nagyra nőtt koronám, hogy teljesen be tudtam volna takarni, de nem értem el… pedig úgy fázott szegény kis teremtmény. S ez így ment hosszú-hosszú ideig. Mindig kiérkezett egy jövevény, ázva-fázva bújt törzsem tövére, még azt is megengedtem neki, hogy a gyökereim között ideiglenes fekhelyet ásson magának.
Embereket nagyon ritkán láttam, viszont többször kijött látogatóba valamilyen fehér lény, ami mindig csinált valamit az én kis árváimmal. A látogatás után mindig hosszan aludtak, majd eltűntek. Pedig már egészen jól összeszoktunk. Volt olyan látogató, aki más fa ágával döfködte őket és kiabált rájuk. Olyankor mindig nagyon féltem, hogy egyszer majd én is erre a sorsra jutok, mert néha igen éles fémszerszámokat is hoztak ki. „Miért bántod, hiszen csak fekszik?! Bárcsak fújna a szél, akkor odasuhintanék a legerősebb ágammal, hogy te is érezd, milyen fájdalmat okozol a másiknak”.
Ilyenkor mindig szomorú lettem, s egy-egy kutyával együtt elhagyott egy-egy levelem, bánatomban kiszáradt a törzsem. A tehetetlenség lassan emészteni kezdett…
Idén tavasszal még mindig nagyon bánatos voltam, azonban érkeztek hozzám ki emberlények.
„Ugye, Ti nem akarjátok azt folytatni, amit a többi?!” Zord színre váltottam a koronám, hogy meg se merjenek közelíteni. Teltek-múltak a hetek, hónapok, de minden kis teremtményem élt. Sőt!
Szabadon szaladgáltak körülöttem, boldogok voltak, s azok is mái napig. Nem hallok már fájdalmas szűkölést.Úgy érzem elérkezett a TAVASZ. BOLDOG JÖVŐ VÁR RÁNK! Terjedj koronám, nőjj levelem, újra értelmet nyert az életem!!!

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
4060 Balmazújváros, Hrsz. 0697/4
Faj: 
Japán akác
Kora: 
40-50 év
Magassága: 
20-25 méter
Törzskerület: 
kb. 2,5-3 méter