Az Év fája 2017

Zengővárkony hős szelídgesztenyéje

A Kelet-Mecsekben fekvő Zengővárkony messze földön híres ősi szelídgesztenyéséről, mely a 400 lelkes kis falut körbeölelve mintegy 60 hektáron terül el. A Natura 2000 védettség alatt álló terület különleges természeti érték. Szépsége miatt a híres természetjáró, Rockenbauer Pál ezt a helyet választotta örök nyughelyéül. A zengővárkonyi családoknak a szelídgesztenye biztosított gyarapodást, ezért aztán féltve őrizték, ápolták értékes fáikat. A századok során a gesztenyeművelés tudása mellett a hozzá kapcsolódó történetek, az ősök hagyatékának tisztelete is generációról generációra szállt. A gesztenyefa Zengővárkonyban nem csak haszonnövény, de az évszázadokon átívelő folytonosság jelképe.

Ez a fa azon kevesek egyike, mely a 20. század második felétől a zengővárkonyi gesztenyést érő károkat képes volt átvészelni. Az 1950-es években elvették gazdáitól, szövetkezeti művelésbe került, ahol nem kímélték, nem gondozták, csak termését takarították be. A közeli katonai lőtér őrzésére rendelt katonák felgyújtották, hogy a tűznél melegedjenek. Még hosszú évtizedek után is láthatók a súlyos égés nyomai. Az 1970-es években elérte a világ gesztenyeállományát megtizedelő gesztenye kéregrák betegség, amiből ha veszteségekkel is, de kigyógyult. A fa törzsén végigfutnak a betegség okozta sebek, melyeket lassan körbenő az egészséges kéreg. Ma négy törzsből áll össze a hatalmas lombkorona, melyek egy gyökérről erednek. A hatalmas törzs mellett felnőtt sarjak pótolják ki az elpusztult ágakat, így képez egy koronát. A századokon át minden körülménnyel dacoló fa számunkra példát jelent. A gesztenyefa életereje leküzdötte a bajokat, átvészelte a történelem viharait, ma is élni akar, sarjad, virágzik és terem, mindannyiunk örömére. Megmutatja az összefogás erejét, élni akarása minket is inspirál, példája erőt adhat a betegségben szenvedőknek, és mindannyiunknak a hétköznapok küzdelmeihez. 300 év körüli kora, lenyűgöző szépsége ma már ritkaság, de itt még átélhetjük azt, amit évtizedekkel korábban Fodor András versbe foglalt:
„Aztán egy irtás szélén szívdobbantó varázsként
szétnyílt köröskörül a kerti sűrűség,
és ott álltak előttünk a kócsagszínű csokrok,
a magas égre bomló, virágzó gesztenyék.

Virág, virág az ágon, üstökös, hulló csillag,
fekete éjszakából fölizzó napkelet:
kunkorgó gyenge barkák, tövükből szertehajlók,
lágy ujjukat kitáró, apró gyerek-kezek.

A lombok sátra lángolt, a sok recés levélen
villogva átparázslott a délutáni nap,
a részeg illatokkal derengő levegőben
szédülve jártunk már a hatalmas fák alatt.”

(Fodor András: A várkonyi gesztenyés, részlet)

Fa elhelyezkedése: Zengővárkony, Csondor dűlő, 46°10'51.2"N 18°26'04.6"E
Faj: Szelídgesztenye (Castanea sativa)
Kora: 300 év
Magassága: 15 m
Törzskerület: 5300 cm
Jelölő: Pécsváradért Alapítvány

További képek kattintás után…

Az év Hős fája 2017

Fonyódi fehér nyárfák

Nekünk nem térkép és nem fejlesztési terep a Balaton-part!
A Balaton körül őshonosnak számító nyárfafélék közül Fonyódon csodálatos, 20-30 méteres, vastag törzsű fehér nyárfák nőttek - mostanáig. Bár a vasútfejlesztés tavalyi megindulásakor a helyi közösségek sokszor kérték a parti ligetek megóvását, 2017 tavaszán a déli parti vasút biztonságára való hivatkozással hatalmas fairtást vitt véghez a vasúti projektért felelős Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF). Száznál is több értékes fa esett áldozatul a fonyódi másfél kilométeres partszakaszon. A helyiek által Tungsram strandnak nevezett területen a vasúttól távolabb eső fákat is kivágták.

Amikor a helyi közösség képviselői - köztük a Nők a Balatonért Egyesület fonyódi csoportja - magyarázatot kértek a polgármestertől, azt a választ kapták, hogy a fák kivágását a vasútfejlesztés indokolja, továbbá így rendezett sétányt lehet kialakítani a területen.

Mivel a célok és az indokolások ilyenformán összemosódtak, a média tájékoztatást kért a NIF sajtóosztályától. A magyarázat nem adott választ arra a kérdésre, hogy vajon megvizsgálták-e a vasútfejlesztés biztosításának a fák kiirtásán kívül lehetséges egyéb alternatíváját, amit pedig a meredek balatonaligai szakaszon szépen alkalmazott a NIF. Aligán a vasút melletti ligetek nem károsodtak.

A valódi magyarázat - a helyiek szerint - benne rejlik a NIF közleményében is: "Az önkormányzattal egyeztetve ezt a szakaszt úgy alakítjuk ki, hogy a későbbi önkormányzati fejlesztéseknek teret adjunk." A vasúttól távol eső Tungsram strand fáinak kivágásában mindenképpen az "önkormányzati fejlesztés" tűnik vezérlő szempontnak. Az önkormányzat - a helyi közösségek ellenére - annak az általános "fejlesztői" szemléletmódnak adott zöld utat, amely szerint a fákat ki kell vágni, mert a fa "veszélyes". Minél nagyobb, annál veszélyesebb. Egyébként is "útban van", és folyton "költeni kell" a karbantartására.

A fonyódi parti ligetek fehér nyárfái közül kettő maradt meg. Ezt az árván maradt kis facsoportot jelöljük az Év fájának.
A két fa őrzi a helyiek emlékezetében a hajdanvolt ligeteket. Hogy milyen emlékeink vannak?

A helytörténeti kutatások szerint a Balaton-partnak ez a részét a Basch család 1894 végén adta el a fölötte magasodó hegyoldallal együtt Velics Lajos orvosnak, Bihar József hadbírónak és Major Ferenc orvosnak. Bihar Józsefné férje halála után adott el a strandból területet a községnek strand céljából, mivel a falusiaknak nem volt lehetőségük fürdeni, hiszen a sándortelepi és a bélatelepi strand a villasori előkelőségeké volt. Így lett ez a terület a községi strand, amelyet a part fölötti löszfalon kanyargó úton - az északi part bazaltkúpjaiban gyönyörködve - közelíthettek meg a "falu" lakói. Az 1921 körül, a plébániatemplom építésekor készült fotón látszik, hogy a partszakasz látképéhez már akkor is hozzátartoztak a vasút és a part közt nőtt hatalmas nyárfák, köztük az év fájának jelölt, két fiatal, de már akkor is jókora méretű fehér nyár.

Ami a vasútépítőknek és az önkormányzatnak "hullámtörő műtárgy", az nekünk ma kietlen kopasz part. Ami nekik gazdátlan, átázott, veszélyes partszakasz volt, az nekünk stégekkel, kőrakással, uszadékfákkal szegélyezett természetes part, horgászparadicsom, amíg most tönkre nem tették. Ami nekik "időjárásnak kitett", vasútüzemeltetést veszélyeztető akadály, az nekünk árnyat adó, forróságot enyhítő, méteres átmérőjű fáival szemet gyönyörködtető, a jellegzetes Balatoni látképet adó