Az újbarki tájház fehér szederfája

A fa/facsoport története

Szeretem a szedret. Amikor bekapok egy érett gyümölcsöt, elmosolyodom, mert sváb nagyanyám, aki minden alkalommal, amikor a szederfa érett gyümölcsét meglátta, az alábbi történetet mondta el nekünk, unokáinak.

Amikor gyerek volt, nőtt egy szederfa a porta udvarán. Június végére már jó érett és omlós szederszemek mosolyogtak a fáról. Ették a gyerekek és a felnőttek egyaránt, mindenki szerette ezt a csemegét. Édes íze meghatározó volt a számukra.

A paraszti gazdaságokban szinte minden háziállat megtalálható volt, hiszen mindenki önellátó gazdálkodásra rendezkedett be. Mamáék udvarában is mindig voltak disznók az ólban, tyúkok, kacsák a baromfiudvarban. És nem csak a ház lakói szerették a szedret, hanem a háziállatok is, különösen a baromfiudvar lakói. Ahogy egyre inkább érett a szeder, a már szinte erjedt gyümölcsök csodálatos illatot árasztottak. Lepotyogtak a földre, ahol még inkább folytatódott a gyümölcs erjedése és a pálinkagőzös cefreszagot minden állat érezte. A baromfiudvarba bezárt állatok ugyan nem érték el a lehajló ágakat, de nyújtogatták a nyakukat, próbálkoztak hozzáférni a nemes falatokhoz. Ha odagurult a kerítéshez egy-egy érett szederszem, egymást kicselezve rohantak elkapni egy-egy szemet és még veszekedtek is a gyümölcsért.
Sőt, a kacsáknak minden szezonban legalább egyszer sikerült kitörniük a baromfiudvarból, és degeszre ették magukat a nemhogy érett, de már erjedt gyümölccsel. Felkapkodták az összes szedret a földről, lecsipkedték őket minden ágról. Egészen addig a magasságig, amit csak elértek. És ami a legviccesebb következménye volt ennek a cselekménynek: a kacsák hápogtak és tántorogtak, a család pedig jót nevetett a dülöngélő, részeg jószágokon. Aztán miután kipihenték magukat és egy kicsit elcsendesedtek, újra próbálkoztak megszerezni a finom csemegét. Egészen a szederszezon végéig.

Ha tehetem, felmegyek a tájházba, amikor érik a szeder. A fehér szeder. Szemezgetek a fáról és egy-két naponta visszatérek, mert mindig újra édesednek az újabb és még kerekebb szederszemek. Először zöld, aztán fehéredik, majd végül rózsaszínné válnak. Az ízük a mézédes, szinte rózsaszín szemeknek a legfinomabb. Az érés vége felé már szederszőnyegen lépdelek, érzem a szeder érett illatát. Ragad a kezem, a szám, ragad a cipőm talpa a cukortól. Mosolygok. Hallom nagyanyám nevetését, ahogy meséli a dülöngélő kacsafamília történetét.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
2066 Újbarok, Fő u.8.
Faj: 
Fehér eperfa (Morus alba)
Kora: 
100
Magassága: 
10
Törzskerület: 
226