Szentgotthárd az ország nyugati határszélén, Vas megyében fekszik. A települést III. Béla király alapította 1183-ban, III. Béla adományozása révén a ciszterek apátságot alapítottak Szentgotthárdon, mintagazdaságuknak köszönhetően a település hamar virágzásnak indult. A város központjában felépített monostort 1391-ben Zsigmond király Széchy Miklós nádor fiának adományozta. Az épületet a XV. század második felében várkastéllyá alakították. A várkastély mellé építtette Széchenyi György kalocsai érsek azt az új korabarokk stílusú templomot, amelyet a XVll. század végén Marian Reutter prior magtárrá alakíttatott át. A XVIll. század elején Szentgotthárdra ismét visszatértek a ciszterciták, akik felépítették azt az új barokk stílusú műemlék kolostorépületet, melyben ma a polgármesteri hivatal található. A szentgotthárdi cisztercita apátság épületegyüttesét nagy kert övezte. Ma ez városi közparkként funkcionál. Feltételezhetően a nevezett fa ültetése is ciszter szerzetesek munkája. Csak egy része védett. Dóczy József 1832-ben írt a kertről. Gyümölcsfákat és "gyertyánalagutat", vadgesztenye sétálóutat említ. Akkor volt a kertben kertészlakás, üvegház, kút, virágoskert, és konyhakert. A dinnyét melegágyban nevelték. Egy 1993-ban végzett dendrológiai gyorsfelmérés 13 féle fenyőt és 46 féle lombos fa és cserjefajt tárt fel. A kolostorkertet kezdetben valószínűleg inkább mezőgazdasági céllal hasznosították.
A park kialakítása és a ma is megtalálható idősebb fenyők telepítése valószínű a XIX. század elején kezdődött és a század második felében tetőzött. Ebben nagy szerepe volt a vasútvonal kiépítésének is, mert így már 1872-től vasúton érkezhettek a távoli tájak egzotikus növényanyagai. A kolostorkert legidősebb, méretüket is tekintve jelentősebb fenyőpéldányai a simafenyők. A lombos fafajok figyelemre méltó példányai között vannak platánok (1,50-1,80 törzsátmérővel), de kislevelű hárs (1,0 m), a magas kőris (1,40 m), valamint vörös tölgy (1,20 m) törzsátmérője sem szokványos átlagméret.
A nevezett juharlevelű platánfa becsült kora 200 év, magassága közel 35 méter.
A több mint százéves fában valóságos gyógyító energia rejlik, a természet energiája árad belőle, a fák ugyanis igen erős pozitív aurával rendelkeznek, amellyel képesek kitisztítani, feltölteni az emberi energiamezőt is.
Egy óra a fa közelében, és elszívja a negatív gondolatokat és pozitív energiával tölt fel.
Legfőbb ideje, hogy újra megtanuljuk a fák nyelvét, és tanuljunk, gyógyuljunk tőlük.
Energiájuk onnan származik, hogy összekötik az eget a Földdel.
A régi idők bölcsei kérdéseket tettek fel a fáknak és válaszokat is kaptak. Miért ne tehetné ezt a mai kor embere is, akinek nagyobb szüksége van az ősi bölcsességekre, mint valaha!
