A néma nyír

A fa/facsoport története

A néma nyír és bátyja egy faiskolában született.Folyton arról zengett,hogy egyszer különleges helyre ültetik.Egy villa udvarán fog pompázni.-mondogatta és valahányszor előkelő kuncsaft érkezett a faiskolába,ő hangosan zizegtette leveleit,hogy felhívja magára a figyelmet.Testvérének nem voltak ilyen igényei.Ő megelégedett volna annyival is,ha valakinek árnyékot adhat.Egy nap furcsa autó állt be a faiskolába.Minden csemete azt gondolta, egy gazdag úr sofőrje, aki villája udvarába keres fákat.- Nézd!–súgta izgatottan bátyjának,amikor meglátta a,kamerákkal és őrökkel védett épületet.-Igen gazdag lehet a tulaj,ha ennyire őrizteti a házát.Még mikor a lebetonozott udvar közepén lévő tenyérnyi földszigetbe kiültették őket,akkor sem sejtette, hogy a kamerák és az őrök bizony nem vagyont,hanem fegyenceket őriznek.Volt is nagy csalódás,amikor másnap úrfik helyett rabok özönlöttek az udvarra.A kis nyír attól kezdve csak sírt és duzzogott.Hiába vigasztalta testvére, hogy valójában szerencsések,hiszen egy parkban észre sem vennék őket a sok fa között, ez nem boldogította.
- Nézd! – próbálta bátyja felvidítani - Lombjaink visznek színt a szürke falak közé! Látod, menyire hálásak az árnyékunkért? És ha néha üzenetet vésnek törzsünkbe? Ugyan mi az a karcolás ahhoz a fájdalomhoz képest, melyet enyhíthetünk vele.
- Ezek az alakok ártottak valakinek. Miért pompázzak nekik? – kérdezte a kis nyír, és attól kezdve nem hozott zöld leveleket.
- Miért nyújtsak árnyékot olyanoknak, akik beárnyékolták mások életét?- folytatta, és attól kezdve úgy hajtotta ágait, hogy ne jelentsenek védelmet a nappal szemben.
- Miért tűrjem, hogy a törzsembe fájdalmas üzeneteket metszenek, azok, akik másoknak fájdalmat okoztak - tiltakozott, és megkeményítette kérgét, de kérgével együtt a szíve is megkeményedett. Lassan minden érzés kiveszett belőle.
Persze a kis nyír, aki idő közben magas fává cseperedett ezt nem bánta. Így könnyebben el tudta viselni sorsát.
Egykedvűen számolta a napok múlását. Még szeretett testvéréről is megfeledkezett.
Csak akkor eszmélt rá, hogy nem egyedül áll az udvaron, amikor egy nap bátya ráhajlott törzsére.
Haldokolt.
- Mit tettek veled ezek a gazemberek!
Testvére egy fáradt mosollyal mindössze ennyit válaszolt:
- Értelmet adtak az életemnek.
- Miért véded most is ezeket a zsiványokat? Te árnyékot adtál nekik, ők letépdesték leveleid, megsebezték törzsedet. Látod hova juttatott az önzetlenséged?
- Egy parányi vírus okozza a vesztemet. Az a néhány levél, amit letéptek rólam, az a pár karcolás, amit a testemen ejtettek nem ártott, csak örömet nyújtott számomra. Lehetőségem volt általuk másokon segíteni. Hidd el, az életnek akkor van értelme, ha jóval töltöd ki. Az én álmom ezzel teljesült. – súgta, majd kilehelte lelkét.
Másnap már ki is vágták az elszáradt fát. Gyorsan dolgoztak.Csak két reccsenés hallatszott és a fa kettéfűrészelve feküdt a betonon.A kisebb reccsenést a kivágott fa törzse adta,de a nagyobb, a fiatalabb nyír felől érkezett.Abban a pillanatban ugyanis, amikor a halott fa kettétört az öccse szívét megkeményítő kéreg is felhasadt. A szeretet törte fel,melyet bátyja utolsó szavai sugároztak.Ekkor értette meg testvére üzenetét. A fiatalabb nyír szerette volna megköszönni,de már nem volt kinek, így végül nem szólt semmit. Azóta áll némán a börtönudvaron,büszkén tűrve, ha leveleit letépik,törzsébe üzenetet vésnek. Hogy hány rabnak adott azóta árnyékot a nyári napokon, hány zsivány bánta meg bűnét lombjai alatt,senki sem tudja. Hogy hány emberben tartotta a reményt,hogy szabadulás után új életet kezdhet,megbecsülni is nehéz, de az kijelenthető,hogy éveken keresztül a néma nyír testesítette meg a természettel való egyetlen kapcsolatot a börtönlakók számára,és ha Isten is úgy akarja,még legalább ennyi ideig járhat testvére nyomdokában.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet, I-es objektum (Budapest, 1055, Nagy Ignác utca 5-11.) fogvatartotti sétaudvar
Faj: 
Nyírfa
Kora: 
30
Magassága: 
16 m
Törzskerület: 
60 cm