A kóspallagi Tűzoltófa – vagy másik nevén: Tűzőrzőfa – meghatározza a kis börzsönyi falu látványát, ahogyan a község északi oldalán a Mocsár-dombról lenéz a településre. Kóspallag viszonylag fiatal településnek számít, nemrég ünnepelte a 200. születésnapját (noha egy bronzkori település nyomai is fellelhetők), és a Tűzoltófa sok szállal kötődik a falu életéhez.
A magányosan álló tölgyfa a településnek szinte minden pontjáról látható, és ez a látvány nagyban hozzájárul a falu szépségéhez, olyannyira, hogy aki messziről meglátja a fát, rögtön kedve támad, hogy felsétáljon hozzá.
Aki pedig a tölgy lábainál áll, az nem csak a fa szépségét csodálhatja, hanem egyszersmind ráláthat a Kóspallagi-medence hegyekkel körbeölelt térségére és a medencében meghúzódó kis falura. Idilli és békés látvány ez, amely gyakran megihleti a fényképészeket, festőket, művészeket. Ahogyan a dombtetőn álló magányos tölgy is. A községünkben pár éve megrendezett fotókiállításon is több alkotás témájául szolgált a Tűzoltófa és a magaslatról csodálható kilátás, magát a fát pedig a helyben lakó festőnek, Dr. Szilágyi Istvánnak az egyik téli festményén is felismerhetjük.
A Tűzoltófa a nevét a községben a régi időkben betöltött szerepéről kapta. Itt, a Mocsár-dombon őrizték ugyanis, ahogyan az öregek mesélik, a falu szénakészletét. Az 1930-as években Kóspallagot sok kaszálóterület kerítette körbe, és a falusi gazdák pedig az összegyűjtött szénát együtt tárolták a Mocsár-dombon. Ha azonban a széna valahogyan tüzet kapott volna, az nagy kárt vihetett volna végbe, ezért a szénakazlakat mindig őrizte valaki: a helyi családok felváltva küldtek őröket, s az őrhely a Tűzoltófánál volt, amely már a mai öregek gyerekkorában is rendületlenül magasodott a domb tetején. A gazdák előbb maguk gondoskodtak a vízről is, amellyel szükség esetén tüzet olthattak (ezt is a Tűzoltófánál tárolták), később azonban az oltás a helyi Tűzoltó Egylet feladatává vált. A Tűzőrzőfa tehát igazi jelképe a közös munkának, az összetartásnak, és a jól működő közösségnek. De más lokális értéket is jelez és jelképez ez a magányos kóspallagi tölgy.
A tölgyfa ugyanis a Börzsönyben őshonos, a tölgy-erdők pedig a térség életét régen is – ahogyan ma is – meghatározták. Kóspallag lakossága ugyanis hagyományosan legeltető állattenyésztésből, illetve erdészetből és fakitermelésből élt. A Királyi Erdészet már Mária Terézia korában olyan erdőpolitikát szorgalmazott, amelyet ma „fenntartható erdészetnek” nevezünk, s ennek a hagyománynak köszönhető annak a néhány idős tölgyfának a fennmaradása is, amelyek ritkás csoportokban vagy magányosan állnak a Mocsáron. A legeltetés és makkoltatás szempontjából is fontosak a kaszálókon és legelőkön fennmaradt idősebb fák, s ennek az egyik példája a Tűzoltófa is. (A fa körüli területen jelenleg is legeltető állattartás zajlik.) A rendszeres legeltetésnek és kaszálásnak köszönhetően a Mocsár-dombon kialakult egy olyan gyep-összetétel, amely ökológiailag jelentős, hiszen olyan növényfajok fordulnak elő, amelyek csak az így „karban tartott” területeken tudnak megélni. Az élőhely ökológiai értékét növeli a tény, hogy Kóspallag a Duna-Ipoly Nemzeti Park puffer-zónájába esik, így a különböző védett növény- és állatfajok (pl. lepkék, hüllők, sáskák, cincér-fajok) is gyakrabban láthatók a településen és környékén. A Tűzoltófa alatt sokféle gyógynövény található, többek között kakukkfű, lándzsás útifű, tövises iglice, cickafark, apró bojtorján, kutyatej-félék, s még a védett őszi kikerics egy-egy példányával is találkozhatunk.
A lokális értékeket ily módon szimbolizáló tölgyet így akár még a kóspallagi címer nagy fájával is lehetne azonosítani, amely alatt egy birka legelészik. A Tűzoltófa mindenesetre nem csak a helyi közösség jelképe, hanem egyszerre rendelkezik esztétikai, ökológiai és kulturális értékekkel is.
