A Bodrogköz szerepe az emberi kultúra történetében is, de a magyar nép életében mindenképpen kiemelten fontos. A Bodrog és Tisza folyók által ölelt táj adott otthont többek között a honalapítók vezéreinek, Árpád fejedelem innen irányítja a magyarok letelepedését a Kárpát-hazában. Ez a táj és az itt nőtt óriási fák „szemtanúi” voltak a történelmi eseményeknek. Ezek egyike a mi „Égig érő fánk”, aminek magja együtt bújhatott ki a magyar földből a kuruc szabadságharccal. Cseperedő fácskaként enyhe árnyat adhatott az akkor ezt a területet uraló ősmocsár egyik szigetén bujdosó kuruc harcosoknak. Kossuth Lajos katonáinak már „felnőtt” faként mutatta az irányt Királyhelmec felé. Aztán nehéz évek következtek a két világháború alatt, de elkerülték a harcok és a Záhony-Csap vasúti csomópontra leszórt-eltévedt bombák is. Életveszélyes helyzetbe a békés időkben került, amikor már a környék legnagyobb fájává terebélyesedve felhívta magára a helyi „hatalmasok” figyelmét. Még „nyilat” is húztak rá és élezték a fűrészeket, de változott ismét a világ és a fa a település tulajdonába került. Ekkor döntött úgy az önkormányzat képviselő testülete, hogy helyi védelem alá helyezi ( 70/2006./09.25.számú képviselőtestületi határozat ) és méltó módon közismertté teszi ezt a famatuzsálemet.
Ezért is pályázunk most és reméljük sikerrel. A jövőben szeretnénk, ha az országos védettségi listán is szerepelne.