Cegléden a XIX. század derekán a felosztott futóhomokon a közigazgatási szervek támogatták a szőlő telepítését. Az Ugyerben 27 dűlőben alakították ki a kisparaszti birtokokat, amely a nevét a latin iugerumból kapta. Lényegében 1 kisholdban mérték ki a gyenge homoktalajt. Viszont az utakon mintegy 2000 eperfát ültettek, amit az Úri Selyemkert fehér eprese is kiegészített. Ez lett a selyernlepke tenyésztés takarmánybázisa, ami fennmaradt a ‘60-as évekig. Az ugyeri eperfák még ezt követően is megmaradtak, nyersanyagot adva az ugyeri szeszfőzdékben a híres ceglédi eperpálinka főzéshez. A II. világháború idején a Londoni Agrártőzsdén a ceglédi eperpálinkát ugyanúgy jegyezték, minta kecskeméti fütyülős pálinkát...
Mára mindkét területen a gazdagodás eme alapja enyészetre került. Kecskeméten a szövetkezeti földeken veszett ki a 300 ezer sárgabarack, Cegléden pedig a sok ezer eperfa. Itt a városban az áramszolgáltató csak az eperfák koronája felett tudta vezeti az áramot, az eredmény pedig látható. Majd a területre beözönlő illegális lakosok favágása, illetve a nyeregnek kivágott eperfák a múlt emlékévé tették az eperfás sorokat. Evszázadnyi idő alatt sok ezer választási malac vált süldővé az epergyümölcs révén. A táp árán nem sóhajtoztak a gazdák, hanem a környezetüket haszonra fordították — igaz nagy fáradtsággal.
A pályázatban szerplő fekete eperfát közvetlen a tanyaépület mellé ültették mintegy 120-130 éve, a portán egy fiatalabb is díszlik, amelyen sem az odvas, korhadó részek nem figyelhetők meg, sem a taplósodás. A helyszín „kiesik” az Ugyerból, ennek köszönhető, hogy megmaradt a tanyánál és a tulajdonosok meg is akarják tartani. Kádárok sem csábulnak, hogy hordó legyen a fájából. Egészséges a fa, közepes termés az idén is várható, az izolált környezetben szövőlepke fertőzéssel nem kell számolni.
