Az óriás makkfa
Ami persze tölgy, őshonos kocsányos tölgy. De őshonos a somogyi népnyelv is, amely évszázadokon keresztül makkfának nevezte a tölgyet. Mert ha a dió diófán, az alma az almafán terem, akkor a makk…Ez a nevezetes óriás makkfa nálunk, Somogy megyében, Böhönyén található a falu központjában fekvő díszes park közepén, méltóságteljes lényével uralja a teret. Nem magányosan áll: kortársai közül még hét hárs, négy mezei juhar és egy platánlevelű juhar dacol az idővel. Az erdei fák élete szakadatlan versengés a napfényért, ebben a versenyben a mi tölgyünk maga mögé utasította vetélytársait. Eltörpülnek mellette a házak, az úton elsuhanó autók, hangyányi emberek, de még a tőszomszédságában álló református templom 25 méter magas tornya is.
A park kialakítása átgondolt tervezésre, szakszerű telepítésre utal. Létrehozásában jeles szerepe volt a falu földesurának és a helyi református gyülekezetnek, amely 1746 óta jegyzi történelmét.
A földesurak, a dégi gróf Festetics család tagjai, a törökök kiűzése után, 1703 -ban vették bérbe Böhönyét a hozzá tartozó pusztákkal a zágrábi püspöktől, évi 2 (kettő) arany dukátért. A nyilvánvalóan jelképes összeg ellenére a Festeticsek hamar rájöttek: a környék gazdag földjei, dús legelői, hatalmas, vaddal teli erdei, híres szőlődombja haszonnal kecsegtető gazdaságot ígér. A hódoltság alatt elnéptelenedett területet igyekeztek benépesíteni, szívesen fogadták be a máshol üldözött kálvinistákat, majd cseh és lengyel iparosokat telepítettek le. A folyamatos fejlődés eredményeként 1794 óta országos vásárokat tart, majd 1823 – ban mezővárosi rangot kapott a település.
A mi tölgyünk Böhönye újkori történelmének fontos tanúja. A telepítés éve 1821 volt, mint azt a református gyülekezet 1885 – ben írt krónikájában lejegyezték:
„ Az új templom helyét maga Festetics Antal mutatta ki a régi temető helyén. Állítják, hogy a templommal szemben akarta volna a maga kastélyát is építeni s a körbe elterült szántóföldet díszes parkká alakítani.”
A kastély nem itt épült meg, de az új templom és a park - benne a mi tölgyfánkkal – elkészült a kijelölt helyen, és őrzi környezete minden mozzanatát.
Suháng volt, amikor városi fa lett belőle, ifjú csemete amikor a templom, majd két évtizeddel később a templomtorony megépült. Fiatal felnőtt amikor 1848-ban bevonuló honvédek kaptak áldást a lelkésztől – és terebélyes fa lett mire ez 1914-ben és ’42 – ben megismétlődött,- hogy aztán árnyékában állítsanak emlékművet a soha vissza nem térőknek.
1855 – ben néhány méternyire iskolát építettek, ez több mint 100 évig szolgálta a nebulókat.
1861 és 67 között tanúja volt Somogy megye első szilárd burkolatú útja elkészítésének (ma 61 sz főút), elsőként látta meg tekintélyes magassága okán 1893 –ban az új vaspályán Böhönyére pöfögő gőzöst – hogy aztán 113 évvel később lássa az utolsó dízelmozdonyt elzakatolni az állomásról.
1922 –ben izgatottan figyelte az épülő gyárkéményt, amely végül jóval kisebb lett nála. Az 1944 –ben épített katolikus templom tornya viszont csak négy méterrel lett alacsonyabb. Ebben az évben megtapasztalta az életveszélyt: a védekező német csapatok nem átallottak a szomszédos templom tornyába géppuskafészket telepíteni, ami valószínűsítette a tér célponttá válását. Bódis tiszteletes úr a frontvonalon 22 kilométert gyalogolva jutott el a német főparancsnokságra, hogy tiltakozását kifejezze.
A háború után el kellet viselnie szűkebb pátriája megcsonkítását: előbb óvodának, bölcsődének majd lakóházaknak szakítottak ki területeket a parkból.
1988 – ban sor került a park felújítására. Kortársai közül a viharsérült beteg fákat új csemetékkel váltották fel.
A mi óriás tölgyfánkat szeretik az emberek: soha egy karcolást nem ejtettek törzsén. A mi óriásunk szereti az embereket: a vasárnap istentiszteletre tipegő nénikéket, az árnyékában megbúvó szerelmeseket, visongó óvodásokat.
A fenti pontos adatokat a helyi Festetics Pál Általános Iskola 8. osztályosaitól kaptuk.
