Kálmánházához tartozó Petőfi tanya régi iskolájának udvarán áll két egymásba érő hársfa. A fa „ültetője” ma már ismeretlen. Az iskolát 1928-ban építették, ekkor már állt a fa. Az első tanító Ganzler Géza volt. Idős emberek – akik 1944-ben voltak 1. osztályosok – elmondása alapján, , ők már felmásztak a fa tetejéig madárfészket keresni, de szüleik is ide jártak iskolába, s erről a fáról gyűjtötték a hársfavirágot – mint népi gyógyszert. Ezek alapján vélhető, hogy a fa több mint 100 éves.
Nagyon fontos szerepet tölt be az ott lakók, mintegy 230 fő életében. Bár az iskola már rég „bezárt”, de az épületet Kálmánháza Község Önkormányzata felújította. Itt van minden vasárnap mise, az udvaron áll a harang, ez alatt a fa alatt pihennek meg a misére jövő öregek, ebben gyönyörködnek, ez a tanya legszebb dísze, amit körbevesz a gyerekek részére épített játszótér, a sportpálya. Ez a fa nyújt a betegeknek gyógyírt, a szemnek gyönyört, melyre a legifjabbtól a legidősebb emberig mindenki vigyáz. Óvja, védi.
Mi is tiszteljük környezetünket, rajzpályázatot hirdetünk minden év augusztus 20-án, melynek témája: „Az év fája” az „Év madara”.
Ebben az évben a mi hársfánk lesz a rajzverseny témája – mely idős kora ellenére is csodálatos.
Ültess fát!
Hogyha mást nem lombot ád!
Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel majd rád.
Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája, ingyen hallgatod szavát.
Ültess fát!
A mi őseink elültették, amit kötelességünk megvédeni!
