A régi ecsenyi sváboktól hallott elbeszélés szerint a betelepülő svábok nem azonos helyről érkeztek és a település három különböző pontján települtek le. Olyannyira nagy volt köztük az ellentét, hogy saját önkormányzatuk, pecsétjük volt, sőt még a búcsút is külön tartották. Ezen ellentétek enyhülése után a megbékélés időszakában ültették el kb. 200 éve a megbékélés fáját, és ez csak első egymás közötti megbékélés időszaka.
A második nagy világégés után az ecsenyi svábok kitelepítése és a felvidéki Zsigárdról történő betelepítés újabb még nagyobb feszültséget, békétlenséget gerjesztett. De miután kiderült, hogy mindkét náció vétlen, így ez a fa az újabb megbékélés jelképe lehetett.
A falu lakosságának nagymérvű lélekszám csökkenése miatt maholnap a megemlékezés mellett – ez a szívünknek oly kedves földig ágas cser – az emlékezés fája is lesz.
Ő mindegy rekviem az ecsenyi svábokért a zsigárdi magyarokért és Ecseny község valamennyi eltávozottjáért.
