Budaörsi vadgesztenye

A fa/facsoport története

A budaörsi kertbarátok - a pályaudvar melletti vadgesztenyefát jelölték. Impozáns méreteivel, formásan terebélyes lombkoronájával uralja a környéket. A kora miatt valóságos tudásfa. Sok mindent „látott” – ha beszélni tudna arról a megélt 125 évről! És hős fa is, mert dacolt a természettel és az emberi gondatlansággal. Ott áll a szintén 125 éves állomásépület közelében. Valamikor párja is volt, de azt már kivágták, megtaláltuk a tönkjét. Száznál is többször szendergett téli álomba, és ugyanennyi alkalommal ébredt, ha eljött a kikelet. Gyökerei ennyi év alatt jó mélyre fúródtak, a természet szabályai szerint vizet kutatva. Amikor virágba borul, a vonatról leszálló utasok megcsodálják. Mint egy nagy virágcsokor! – mondják. Lombozata virágzáskor megélénkül. Ezernyi szorgos méh és darázs látogatja, gyűjti a virágok nektárját.

Siheder korában a mi fánk még gőzmozdonyoknak integetett. Milyen dübörgéssel, sistergéssel érkeztek meg azok a fekete vasparipák! Valósággal beleremegett a föld. Erre járt az Orient-expressz is, igaz csak átsuhant a pályaudvaron. A villamosítás után a gőzmozdonyokat fokozatosan felváltották a dieselek és a gyorsan induló villanymozdonyok.
Nagy lett a jövés-menés 1914 júliusában. Kitört a háború, általános mozgósítás Mire a lombok lehullnak, itthon leszünk – ilyen szavakat, mondatokat hallott a gesztenyefa, de akkor még alig érte el a két métert. Azt látta, hogy katonaruhás férfiak szállnak fel a vagonokba, faládákkal. Kisírt szemű asszonyok integetnek utánuk. Bizony már lehullatta rőt színű leveleit és az emberek még mindig nem jöttek haza. Akik mégis, azok át- és át voltak kötözve fehér gézzel.
Aztán megint tavasz lett, az élet ment tovább… a fa rügyet hajtott, szirmot bontott és gesztenyék koppantak a tövében. 1946 januárja – a fa téli álomba dermedve nem láthatta, hogy tehervagonok állnak be az állomásra, belsejük elnyelte a kétségbe esett embereket – nőket, gyerekeket, családokat. Magyarországon elsőként megkezdődött a kitelepítés, a németajkú lakosság majd 90 %-át hurcolták el szülőhelyükről Németországba.
A fa enyhet ad a nyári hőségben, lombkoronája árnyékában megpihennek a várakozó utasok. Levelei megszűrik a port, frissességet áraszt egy-egy zápor után. Azonban „egészsége” veszélyben van. Ugyanis évekkel ezelőtt egy olaj-raktárt építettek mellé. A környékén a talaj elszennyeződött, az emberi figyelmetlenség következtében.

A kertbarátok elhatározták, hogy a felszíni, szennyezett földet eltávolítják és az otthonról hozott táptalajjal visszapótolják a termőréteget. Bíznak abban, hogy ezzel javítják az életkörülményeit és meghosszabbítják a hős fa életét. Védetté nyilvánítását kezdeményeztük az önkormányzatnál és örökbe fogadtuk. Ő lett a kertbarátok fája, idén törzsére függesztjük a rövid történetét leíró táblát, hogy az arra utazó és a parkban járó emberek megtudják, hogy 125 éves és a hős fa címre pályázik.

Képek a fáról/facsoportról
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
2040 Budaörs, vasútállomás melletti park, Vas u. 17.
Faj: 
vadgesztenye
Kora: 
125
Magassága: 
10 m
Törzskerület: 
260 cm
Jelölő és támogatók adatai
Jelölő neve: 
Kertészek és Kertbarátok dr. Luntz Ottokár Egyesülete