Ha valaki Nyíregyháza-Sóstófürdőre, a kisvasút melletti területre érkezik, szinte úgy érzi, hogy visszalépett az időben: nád-, zsindely- és szalmatetős épületek sorakoznak egymás mellett úgy, ahogy az egy 1900-as évekbeli észak-tiszántúli faluban szokásban volt. A főutca portái szigorú rendben követik egymást, s a kiteresedő faluközpontba érve elénk tárul az iskola, a szatócsbolt, meg a kocsma és természetesen a templom a harangtoronnyal, amely 16 méteres magasságával szinte eltörpül a faluközpont ékessége, a hatalmas fehér nyárfa (Populus alba) mellett. A síkvidéket uraló nyárfa a Sóstói-erdő szélén növekszik, a Felső-Tisza-vidék népi építészeti emlékeit őrző Sóstói Múzeumfalu kincse és megannyi városlakó, idelátogató kedvence.
Története mindössze 1990-ig vezethető vissza, mikor a szél fútta magból csemete fejlődött. Élete 23 esztendeje alatt megközelítőleg 25 méteres magasságot ért el koronája, törzsének kerülete pedig 348 centiméter. A lombhullató, gyorsan növő fajta őshonos a Kárpát-medencében (már a honfoglalók is találkozhattak vele). Kérge fehér, levele három- vagy ötkaréjú, friss hajtású levélzetének teljes felülete fehér. Idővel a levelek sötétzöldre változnak, fonákuk viszont ezüstösen fehér marad. A nyíregyháziak kedvenc nyárfája igénytelen, szívós, gondozást nem igényel. Az évek során egyszer sem támadta meg kártevő. 23 év egy fa életében nem túl hosszú idő, csupán egy szempillantás. Ha azonban egy percre megszólalhatna ez a csodálatos nyárfa, vajon miről fecsegne? A nyírségi homok csiklandozásáról, vagy a Múzeumfalu építésének állomásairól (hiszen szemtanúja volt több nyírségi porta múzeumba telepítésének is, sőt már átellenes szomszédja – a harangtorony – ácsolása előtt gyökeret eresztett), esetleg az élete során eddig hozzá érkező 1,5 millió ember zsibongásáról? Pontosan nem tudhatjuk. Elképzelhető, hogy bölcsen hallgatna…
Megyénk lakói egy emberként kívánják, hogy a nyírségi homokban még évtizedekig jól érezze majd magát!
Mit jelent nekünk a fehér nyár?
Felsorolni is nehéz, így csak szemezgettünk a hozzánk eljuttatott levelekből.
Találkozási pont, árnyékadó monstrum, mentsvárunk. A Sóstói Múzeumfalu dolgozói egy emberként tisztelik és szeretik. Egy hosszú nap után a nyárfa árnyékában megpihenni, feltöltődni káprázatos élmény.
Ősszel a FA csodálatos arany színekben pompázott, felejthetetlen élmény volt alatta megpihenni az akkor 3 éves kislányommal, Reginával és a 6 hónapos kisfiammal, Szabolccsal. Köszönöm! – Szilágyiné Tóth Enikő (Nyíregyháza)
Óriási élmény volt a Sóstói Múzeumfalu hatalmas nyárfája alatt tölteni a 2011-es gyermeknapot a „Mindenkinek becsengettek!” oktatási programban résztvevő fogyatékos és többségi ovisok, iskolások és családjaik számára. A Down Egyesület által 2009-ben életre hívott „Mindenkinek becsengettek!” program keretében középsúlyos szellemi fogyatékos gyerekeket visznek be gyógypedagógusok iskolai közösségekbe heti 1-2 alkalommal 8-10 héten át. Az így eltöltött idő alatt a gyerekek közösen hozhatnak létre kézműves alkotásokat, és együtt készülnek a program végét jelentő gálára, melynek keretében színpadra is lépnek. Felejthetetlen gyereknapot töltöttek el 2011-ben a Sóstói Múzeumfaluban. A rendezvény tetőpontjaként kicsik és nagyok ölelték körül a Múzeumfalu főterét, ami örökre feledhetetlen élmény marad! – Down Egyesület (Nyíregyháza)
