KOCSÁNYOS TÖLGY – AZ ÁLMOK ŐRZŐJE
SOMOGYSÁRDON A KÖZTEMETŐBEN
Somogysárd a Balaton irányából Juta, Hetes községek, a 61-es főútról, pedig Kiskorpád felől közelíthető meg.
A Győr nemzetség ősi birtokát már 1376-tól írásos emlékek Saárd néven említik A zselicszentjakabi apátság kegyurainak a Szerdahelyiek birtoka, itteni jogaikat oklevelek bizonyítják. Az 1720-as években a népességi összeírásban a faluban 9 háztartás található. Mária Terézia uralkodása alatt népesedett be újra.
Az 1741-es év döntő változást hozott a falu életében. Mária Terézia királyi ajándékként Somssich Antalnak adományozza a királyi udvarnál szerzett érdemeiért. Ebben az időszakban dinamikus fejlődésen indul és virágkorát éli. (hitélet, művelődés, kultúra).
1752-ben a Somssich család megbízásából Csárda épült. (A mai Betyár csárda) Ami rendszeres találkozóhelye lett a betyároknak. (Juhász András bandája tartotta rettegésben a környéket.) 1755-58 között megépítette a somogysárdi Szentháromság templomot.
1755-1760 között készült el a XVIII. századi copf-barokk stílusú kastély, melynek környékét parkosították különleges, ritkaságoknak számító fákkal és cserjékkel. Ma is élő, egészséges, tekintélyparancsoló a hatalmas méretű páfrányfenyő (gingo biloba).
E sok különleges fa közül mégis a köztemetőben található (matuzsálem korú) kocsányos tölgy a falu lakosainak a legtiszteltebb fája. Nem tudni hogy került és mikor a temető közepébe. Ami biztos, hogy rég történt a tölgyfa makk ébredése, sarjadása, növekedése hatalmas fává. Erről árulkodnak a fa robosztus méretei is.
A ma 93 éves Máli Józsefné elmondása szerint – ők elődeiktől hallották, - hogy őseik még kiskorúak voltak, amikor a temetői kocsányos tölgy már Vastag fának számított.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a 18. század elején már élt a fa.
OSWALD PÉTER németladi plébános e fa árnyékában szentelte fel az új temetőt 1888. június 17-én. Szentbeszédének jeligéje: „EL VAN VÉGEZVE, HOGY AZ EMBER EGYSZER MEGHALJON”
A fa ma is kiváló állapotnak örvend, dacolva korával és a környezetszennyezés minden átkával szemben. Magasba nyúló ágaival, hatalmas lombozatával óvja, védi, biztonságot és nyugalmat ad az alatta meghúzódó gyászolóknak, halottaikat látogatóknak, a megpihenni vágyóknak, mert erőt és kitartást sugároz. Rettentő vastag gyökérzetével biztosan áll a temető közepén méltóságteljesen, dacolva az időjárás viszontagságaival azt sugallva a temetőben nyugvó, örök álomba szenderült hősi halottaknak, volt sárdi lakosoknak, - hogy „NYUGODJATOK BÉKÉBEN, ŐRZÖM HÁBORÍTHATATLANSÁGOTOKAT, ÖRÖK ÁLMOTOKAT!”
A gondos emberi kezek óvják és védik. Nem engedik, hogy a korhadás, a fa elpusztító hatása elhatalmasodjon rajta.
Gyökössy Endre gondolatait idézve. „Lehet, hogy a fát villám sújtja, lehet, hogy derékba törik, de új hajtást hoz mindaddig, míg a gyökér él: márpedig a gyökér maga Jézus Krisztus!”
Szeretni és tisztelni kel ezt a csodálatos kocsányos tölgyet, az álmok őrzőjét, mert ez a fa TANÚ!
- tanúja az új temető felszentelésének (melynek közepén áll)
- az itt élő Somssich család örök nyugalomba helyezésének (1780-1965)
- a falu korszak és rendszerváltásnak
- az I. és II. világháborúban elesett magyar és más nemzetiségű hősi halált halt katonák végső nyughelyére helyezésének
és nem utolsó sorban a sorsvonalát elszakító fiatal és öreg elhunytak örök álomba helyezésének
A kocsányos tölgyfa, az álmok őrzője minden évben Mindenszentekkor és Halottak napján méltóságteljesen, tekintélyparancsolóan „csillagként” emelkedik a fényesen ragyogó mécsesek fölé!
