Szigetvár közismert fűzfája a Zrínyiekről híres kisváros szívében található. A fát 1993-ban egy természetkedvelő sportpálya gondnok ültette, gyermekkori barátjával. Mivel a városi sportpálya a vár tövében helyezkedik el, egyébként is fák alkotják közvetlen környezetét, mely környezetbe a gondnok még több fát álmodott bele, már csak azért is, hogy a városi futballmeccsekre még szívesebben járjanak ki az emberek, a hűs fák árnyékában bíztatni kedvenc csapatuk játékosait. A fűzfa két „társával” együtt került elültetésre, mégpedig a helyi csónakázó tónál lévő két hatalmas fűzfa hajtásaiból, melyek azóta sajnos elpusztultak már.
A fák életének kezdeti szakasza nem indult egyszerűen, mivel abban az évben hosszú ideig tartó szárazság jellemezte az időjárást. Azonban hobbikertész gondnokunk fák iránti szeretete megmentette mindhármójukat. Igaz fáradtságos munkájába is került, hiszen energiát nem spórolva nap mint nap vödörrel hordta a vizet az Almás-patakról, hogy a fák megeredjenek. Nagy becsben tartva létüket, folyamatosan gondozta őket, hiszen köztudott, hogy a fűzfa hatalmasra terebélyesedő lombkoronáját hosszú ágak alkotják, így nem kevés törődést igényelnek.
2007-ben azonban, a város terjeszkedése és a Szigetvári Gyógyfürdő teljes felújítása nem várt áldozatokat követelt. Az „áldozatok listáján” többek között a három fűzfa is szerepelt. Gondnokunk azonban nem hagyta szó nélkül a fák kivágásával párosuló építő munkát. A fürdő fejlesztése egy parkoló kiépítését is szükségessé tette, ami sajnos több, mint 80 fa kivágását eredményezte. A kivágott fák között ott volt kettő a már említett három fűzfából. A gondnok hosszas könyörgése és az építő cég vezetőjével folytatott beszélgetései, vívódásaik vezettek el odáig, hogy egy fűzfát mégiscsak sikerült megmenteni, mégpedig oly módon, hogy a parkoló és a fürdő egyszerűbb megközelíthetősége érdekében körforgalom került kialakításra, melynek közepét a „mi fűzfánk” ékesíti. A fa, bár már magányosan, de rendületlenül ott áll ma is, a város és a körforgalom közepén, hűs árnyékot adva a fürdőbe érkező vagy éppen a fürdőből távozó vendégek számára, kedvelt találkozóhelye a fiatal korosztálynak, az esténként biciklivel érkező diákoknak, de még a várkertbe lesétálók is szívesen megemlékeznek a fa megpróbáltatásairól.
A fa története még a helyi illusztrátort is megihlette, így ceruzájának hegye tüstént rajzra készen várta az alkotót, hogy megörökíthesse a fűz életútját, mely rajzok a képek között tekinthetők meg.
