Kocsányos tölgy, Szentes

A fa/facsoport története

„Az olimpiász vasárnapja magyar részről akkora eredményeket hozott, hogy szenzáció tekintetében vetekednek az egész hét küzdelmeinek izgalmasságával. A magyar birkózósport sem maradt el a vasárnapi dicsőséges szereplésből. A görög-római stílusban Lőrincz Márton irtózatos harc árán megszerezte a hatodik világbajnokságot. Vasárnap háromszor futott fel a magyar nemzeti lobogó az Olimpiász főárbócára, és háromszor dobbantotta meg a berlini magyar csoportok szívét a magyar Himnusz győzelmet hirdető hangja” – írta diadalmasan a Szentesen megjelenő Alföldi Újság a XI. berlini olimpián, 1936. augusztus 9-én aratott magyar győzelmekről.

Nagy meglepetésnek számított a korondi születésű Lőrincz Márton (1911. október 23.) győzelme, aki 1934-ben robbant be a birkózó sportágba, de a következő évben már (kötöttfogásban) Európa-bajnoki címet nyert, és ezzel biztosította helyét az olimpiai csapatban. A bizalomra rászolgált; a svéd Svensson bravúros legyőzésével megszerezte a hatodik magyar olimpiai aranyérmet.

Két hét elteltével a szentesieket újabb öröm érte. Híre jött, hogy a szentesi születésű dr. Papp László többszörös Európa-bajnoknak köszönhetően, aki ekkoriban a Magyar Birkózó Szövetség kapitányi tisztségét is betöltötte, a berlini olimpikonok közül kettő – Lőrincz Márton és Zombory Ödön –, más neves sportolók kíséretében Szentesre látogat, és bemutatót tart.

A világhírű vendégek tiszteletére – akik augusztus 30-án (vasárnap) délben valóban megérkeztek – a megyeháza és városháza közé diadalkaput állítottak fel, amely körül ott tolongott a város apraja-nagyja. A birkózó delegáció tagjai a bíróság épülete előtt kiszálltak a gépkocsiból, és lelkes éljenzések közepette, a cserkészzenekar győzelmi indulójától kísérve, gyalogosan sétáltak a diadalkapuhoz. Itt dr. Lakos István helyettes polgármester köszöntötte a vendégeket. Különösen meleg szavakkal üdvözölte Lőrincz Mártont, akit szülőföldje (Erdély) a nagy diadal után nem ölelhetett keblére. A szónok kijelentette, hogy a szülőföld szerepét átveszi Szentes, és „örömmel fogadja fiaként keblére a fiatal aranyérmes bajnokot”. Az első világháborús emlékmű megkoszorúzása után felvonultak a városháza nagytermébe, ahol a Szentesi Munkás Testedző Klub (SZMTK) díszközgyűlést tartott. A két olimpiai bajnokot a sportklub dísztagjaivá fogadták, átnyújtva nekik az erről szóló díszoklevelet. Az olimpikonok tiszteletére adott ebéd alatt Lőrincz Márton Lakos István helyettes polgármesternek a fogadtatásnál elhangzott szavaira válaszolva kijelentette, hogy „annyira megtetszett neki Szentes és a szentesi nép, hogy örömmel vallja magát ezentúl szentesinek, Szentes fogadott fiának, és viszonzásképpen a berlini olimpián kapott tölgyfacsemetét fölajánlja új szülőföldjének, Szentes városának”.

Este 8 órakor birkózóversenyt tartottak a Tóth József Színházteremben, mely zsúfolásig megtelt az ünneplő közönséggel. Vitéz Várady László országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelenteket. „Mikor a képviselő bejelentette, hogy Lőrincz Márton Szentes városának ajánlja föl az olimpiai tölgyet, olyan frenetikus taps és éljenzés tört ki, hogy a képviselőt sokáig nem hagyták szóhoz jutni” – írta a korabeli helyi újság.

A facsemete ünnepélyes elültetésére Lőrincz Márton jelenlétében 1937. március 29-én került sor a Polgári Leányiskola (ma Petőfi Sándor Általános Iskola) előtti parkban. Az azóta terebélyes tölgyfa ma is látható, mellette emléktáblával. Adományozóját azonban messzire sodorta a történelem vihara. Sok viszontagság után az argentínai San Carlos de Bariloche városában hunyt el 1969. november 26-án. Emlékét erdélyi szülőhelye és fogadott városa, Korond és Szentes egyaránt őrzi.

Tavasszal a szentesi és korondi sportkörök valamint a képviselő-testület tagjainak részvételével ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a faültetés 75. évfordulójáról. http://www.youtube.com/watch?v=5WLzG2wOt2s

Képek a fáról/facsoportról

Amit a kocsányos tölgyről tudni érdemes

Az óriási méreteket elérő és hatalmas összefüggő erdőségeket alkotó tölgyek a magyar és az európai erdők „királyai”. Erdeink 21 %-át tölgyerdők alkotják. A kocsányos tölgy a sík és az alacsony dombvidék fája, hosszú életük miatt fontos elemei a magyar tájnak. Sajátosan gazdag állatvilágukkal tűnnek ki a hazai erdőtársulások közül, koronájukban lombfakadástól a nyár végéig pezsgő élet folyik. Makktermése nemcsak a Jicin-i erdő betyárjának, Rumcájsznak a pisztolyába való lövedék, hanem az erdei állatok fontos tápláléka. Jó makktermést csak 6-8 évente hoz, így természetes csemetéinek nevelése sok odafigyelést igényel az erdészek részéről. A tölgyek fája tartós, kemény és szilárd, feldolgozása nagy szakértelmet igényel. A 30-40 m magasra növő, 0,5-1,0 m átmérőt elérő tölgyek 100-120 éves korban vágásérettek. A fűrész- és lemezipar egyik legfontosabb alapanyaga, pótolhatatlan a hordógyártásban, igazi bor csak tölgyfahordókban érhet. Egyes példányai matuzsálemi kort érhetnek meg, országszerte több helyről ismerünk 4-500 éves fákat, amik a legendák szerint Mátyás király vagy Rákóczi Ferenc fejedelem számára adtak egykor árnyékot.
A fa/facsoport adatai
Fa/facsoport elhelyezkedése: 
SZENTES, PETŐFI SÁNDOR U. ÉS SZENT IMRE HERCEG U. TALÁLKOZÁSÁNÁL A LŐRINCZ MÁRTON TÉREN
Faj: 
KOCSÁNYOS TÖLGY
Kora: 
75
Magassága: 
20-23 m
Törzskerület: 
368 cm