A fát a Farkasmályi pincesoron, a mögötte lévő présház első tulajdonosa Balla Antal, Gyöngyös város fő adószedője ültette 1836-ban. A fa ültetésének eredeti célja a présház előtti tér nyáron történő felmelegedésének meggátolása volt, hogy a pincében és a kültéren lévő levegő különbsége ne legyen túl nagy, ami a páralecsapódáshoz vezetne.
A fa, épp úgy ahogy a magyar történelem megélt szebb és rosszabb napokat. Az 1900-as évek elején és a két világháború között a pincesor fontos borkereskedelmi központ és mulató, szórakozó övezet volt. Részese volt a szüreti ünnepeknek, amit a présházak előtt tartottak. A második világháború idején a Mátrában hosszabb időre beálló front elől az emberek a pincékbe menekültek. 7-8000 ember lelt menedéket, amikor a pincéket és környezetét bombázták. Így semmisült meg teljesen a fától 20 méterre elhelyezkedő szálloda, ami a pincesor végén volt található. Az államosítást követően a pincesor lassú pusztulásra ítéltetett. A 90-es évek elejére teljesen lepusztult állapotba került, az egykor nyüzsgő-mozgó területen már csak a pince lukak és kőtörmelékek jelezték néhai rendeltetését. A privatizáció óta épülnek vissza a présházak és nő a látogatottság.
Ha ez a fa beszélni tudna, elregélhetné nekünk több mint 170 év történelmét, annak szebb és komorabb napjait.
A megpróbáltatások ellenére a legjobb egészségnek örvend.
Ha valaki ettől a platántól nagyobbat és szebbet mutat, az vendégem a mögötte lévő présházban egy pohár borra!
