Az Egri várban alussza örök álmát Gárdonyi Géza, az Egri csillagok halhatatlan szerzője. Gárdonyi Géza sírját messziről jelzi az óriási méretű bálványfa. A fát a Heves vármegyei születésű vagy lakhelyű, illetve a megye irodalmi életébe aktívan bekapcsolódó irodalombarátokat tömörítő Gárdonyi Társaság ültette 1925-ben Gárdonyi Géza emlékére. A Tordai Ányos egri ciszterci tanár kezdeményezésére megalakult Gárdonyi Társaság fő célja az író emlékének ápolása és az irodalom népszerűsítése volt. Az író köztudottan szerette a természetet, gyakran botanizált, gyűjtötte a növényeket herbáriuma számára. Az egri háza körüli ötholdas birtokon botanikus kertet alakított ki, amelyet hazai és külföldi útjairól magával hozott növényekkel gyarapított. Hittel vallotta, hogy a világ megértéséhez és Isten megtalálásához a természettudományos megismerés vezet. A általa megfigyelt növényekről és állatokról irodalmi értékű leírások jelentek meg "A Természet" című folyóiratban, melyeket "Mai csodák" címen később külön kötetbe foglaltak. A fák iránti szeretete és csodálata több irodalmi művében is megmutatkozik. "A természet mindenségéből" című művében írja a következőt: "Én fa vagyok, földhöz láncolt rab. Itt születtem, itt élek és itt halok meg ezen az egy helyen. Ti pedig, akik alattam jártok, ti törpék, ti emberek vagytok. Odamehettek, ahova akartok. És én még sem cserélnék veletek, mert nekem két anyám van: a föld, meg a nap. És mind a két anyám holtomig szeret engem."
Gárdonyi Géza sírjának fejfáján az alábbi mondat olvasható: "Csak a teste". A hatalmas bálványfa hűs pihenést ad a testnek, a lélek pedig műveiben él tovább, ahogy azt az író szerette volna.
A fiatalok hajdanán szívesen időztek Gárdonyi Géza sírjánál a fa árnyéka alatti padon, ezért a bálványfát a szerelmesek fájának is nevezték. Napjainkban diákcsoportok zarándokhelye.
