A Forray Máté Általános Iskola udvarán áll egy öreg tölgyfa. Korát csak becsülni tudjuk, az ültetésére tudomásom szerint már senki sem emlékszik. Az 1910-es évek elején készült fotón alig két méteres, vékony törzsű kis fácskának látszik, talán akkor még senki sem gondolta, hogy ilyen terebélyessé növekszik, s megéri az ezredfordulót is. Mára már szinte az egész udvart elborítja árnyékával, ami ballagások, évzárók, évnyitók alkalmával igen jótékonyan hat az ünnepkő közönségre. Lombkoronája a cseréptetőre is ránőtt, s amikor a szentesi tűzoltókat megkértük, vágják le a kellemetlenkedő ágat, bizony ódzkodtak eleget tenni a kérésünknek.
Tekintélyt parancsoló, tiszteletre méltó ez a tölgyfa, méltán került az iskola emblémájára is. Lehet ez szimbolikusan a „tudás fája”, hiszen intézményünk falai között számos híres ember, tudós, diplomás és becsületesen dolgozó jó szakember nevelkedett, akikre méltán lehet büszke iskolánk jelenlegi tanulóifjúsága. Sokuknak már a nagyszülei, dédszülei is ide jártak, s bizonyára hűsöltek ők is a tölgyfa alatt.
Megállva a terebélyes fa alatt, mi itt dolgozó tanárok gyakran gondolunk arra, hogy ha ez a fa mesélni tudna, mi mindent mondana el arról, amit az évtizedek alatt látott, hallott, vagy átélt. De ő jótékonyan őrzi a titkokat, ha akarnánk sem lehetne szóra bírni. Minden esetre ez a tölgyfa néhány éve iskolánk logójává vált.
