A fa történetét Janó Istvánné mesélte el:
„Hallomásból úgy tudom, 1890 körül ültették a fát, amikor a vasutat építették Dévaványán. Ez alatt a fa alatt pihentek meg a messzi tanyákról, Gabonásról, Réhelyről, Barcéról, Katalszegről, Berekről iskolába járók az 1930-40-es években. Abban az időben még mindkét oldalon fasor állt, de a villanyosításkor ezeket kivágták. Ez a fa maradt meg hírmondónak, illetve a vasútállomásnál még három-négy darab. Évekig itt csatlakoztak a Kántor gyepre kijáró csordához a Bogya telepi tehenek, és este itt várták a gazdák a jószágokat. Csomóponti elhelyezkedése miatt a fát nagyon sokáig hirdetőoszlopnak is használták a lakosok. 2000-ben a helyi iskolások a fát szögtelenítették és körbevonatták ráccsal, így továbbra is megmaradt annak hirdetőoszlop jellege, de környezetkímélő körülmények között.
A tölgyfa tájékozódási pont is egyben, ott kezdődik a városunk Bogya telepi része. Ha egy helybelinek el akarjuk magyarázni, hogy például a Jókai utcát hol találja meg, akkor biztosan így kezdjük: „Makkfánál, ha lemész az utolsó keresztút”. Jelenleg hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön fél tíztől friss házi tejet mérnek hűtőkocsiból a fa mellett.
Mint a képen is látható a fa sokat veszített tájképi értékéből. A kocsányos tölgyek 200 évig is elélnek. Dévaványán az átlagnál rosszabb termőhelyi viszonyok vannak, a szikes talaj és belvizes időszakok mind hozzájárulnak a fa jelenlegi állapotához. Továbbá hozzájárult az is, hogy éveken keresztül a hirdetések kihelyezésével törzsét megsértették, kéreghiány következtében gombák, kártevők támadták meg. Az itt élők számára továbbra is jelentős szerepet tölt be, mindenki tudja, MAKKFA csak egy van.”